... emberek által tudhatom meg, ki is vagyok tulajdonképpen.
Péntek, piac. Karajt vennék, ősszel nyitott üzletet fent az emeleten egy új hentes. Első perctől kezdve nem igazán volt szimpatikus a férfi eladó (néha van egy hölgy is mellette), rendkívül mogorva képpel állt mindig a pult mögött, nagydarab, fekete szakállas fickó, de szép áruja volt, így néha vásároltam tőle. Most is odaálltam, mert nem sokan voltak nála. Kértem 8 szelet karajt s mutattam melyikből. Rámutat egy darabra, ami egy karajvég volt, olyan majdnem tarja és azt nem akartam. Mondom azt nem kérem, azt szeretném amit mutattam. Dühtől veres fejjel mondja nekem, hogy már annyi ilyen vég van, hogy cigánypulyát tudna vele hajigálni. A kért karaj darabot meg úgy odavágta a pultra, hogy pattant egyet. Tovább dühöngött, hogy miért nem jó az a másik, hisz ugyanolyan, mint amit kértem és de jó dolgom van, hogy így válogatok. Ekkor fogyott el a birka türelmem, már nem akartam tovább hallgatni és egyetlen szó nélkül eljöttem onnan. Még hallottam, ahogy utánam szólt: BUGRIS!
Szóval megtudtam, hogy bugris vagyok. Első gondolatom nem is a felháborodás volt, hanem hogy milyen régen hallottam azt a szót 😄
Bugris vagyok, mert a pénzemért szerettem volna kiválasztani, amit szeretnék. Bugris vagyok, mert az eladókkal én mindig udvariasan kommunikálok és neki is úgy mondtam: kérek szépen.
Egyébként pár méter után visszanéztem, a mögöttem álló 2 ember sehol nem volt, szerintem ők is eljöttek, hallva a kedves monológját az eladónak.
Nem haragszom rá, sajnálom. Ki tudja milyen problémája lehetett, bár azt nem a vevőkön kellene kiélnie. Vagy csak simán nyomorúságos az egész lelkivilága. Egy biztos: a környékét is elkerülöm a boltjának.
Nekünk is volt ilyen "hentesünk". Hiába volt szép árujuk, mindig csak elmentem előttük ha ő volt ott. Ritkán veszek darálthúst, de akkor valamiért azt kértem, illetve a kiválasztott darabot megdarálva. Azt válaszolta, hogy nem darálja meg, mert volt a pultban darálthús, vegyek abból. Én is otthagytam, soha többé nem mentem hozzá. Azóta nyugdíjba ment, odajárunk vásárolni. Húsvét előtt besegített az öreg, épp én következtem volna, de megköszöntem és mondtam neki, hogy megvárom amíg Lóri kiszolgálja az előző vevőt. Gondolhatod hogyan nézett rám.
VálaszTörlésA zöldségeseknél is van egy, akiknél különben törzsvásárlók vagyunk (Kivárjuk mindig, hogy az alkalmazottnál tudjunk vásárolni), de nem is mondjuk a férjemmel másképpen, csak azt hogy "Durváéknál" vásároltuk.
Biztosan megvan ezeknek az embereknek is a maguk gondja, de egy munkahelyen viselkedni kell nekik, mert bizony a vevők nem mindig tolerálják.
Én úgy gondolom, ha egy emberrel így viselkedik, mással is megteszi és nem egyszer. Viszont, ha ilyen lesz, egy idő után bezárhat. Szerintem senki nem tolerál egy ilyen hozzáállást. Tőlem pénzt soha nem fog látni, az biztos. 😄
Törlés