Az az igazság

... most piszkosul ráérek, mert itt vannak a festők, ilyenkor meg van kötve az ember keze, a világon semmit nem tudok csinálni, még kint a kertben sem, mert egész éjszaka esett, merő sár minden. Hiába csak három szoba meg egy kis fürdőszoba van festés alatt (tavaly kimaradtak) de az egész ház szutyok, tegnap csiszoltak, hát ne tudjátok meg hogy belepett vastagon! mindent az a liszt finomságútól is apróbb szemcséjű por. Tegnap odavoltam (addig a férjem maradt itthon) szemészeten, ahogy beléptem a házba, "köd" volt mindenütt (a portól) hát elborultam kissé, miért nem tudták bezárni azoknak a szobáknak az ajtaját, ahol éppen csiszoltak, az ablak tárva nyitva lehetett volna, de hát nem volt ész hozzá. Az ilyenektől őszülök én a hajfesték alatt...de tudom, nem lehet megúszni felfordulás, kosz nélkül egy ilyen jellegű munkát, csak hát én már itthon, ha kizökkent valami hosszabb távon, elég nyűgös-hisztis vagyok :D 

Mindegy, ezen ha túljutunk, itt bent már nem lesz nagyobb rombolás, hisz tavaly túlestünk majdnem mindenen, jövőre kívül lesz még egy kis homlokzat festés, aztán kész, fájront! tíz évig semmihez nem akarok nyúlni, ha egyáltalán élek még addig. 

Más. Elég sokat járok mostanában rendelőkbe, nem, hála Istennek nincs komoly baj, csak amolyan megelőzés? controll, ilyen olyan vizsgálatok, laborok,  meg hát azért baj is van, mind a két térdem problémás, eléggé tud fájni, tegnap végül injekciót adtak bele, ez amolyan "zsírozás" , férjem azt mondta, kenőcsözték :D meg valami bogyót kell szednem, még nem váltottam ki, de már megnéztem mi az. Még kettő-kettő injekciót kell kapnom, jaaaa, jó pízért, darabja 20000 forint, de azt mondtam, mindent vállalok, csak ne legyek korlátozva a mozgásban. Már attól kivoltam, hogy elég sokat buszoztam, villamosoztam mostanában, kímélve a térdemet, hát ez nekem a halálom volt, hogy nem tehetem azt, amit szeretek: gyaloglás/sétálás/túrázás. Tudom, hogy sokkal nagyobb problémák, betegségek miatt keserednek el emberek, nem panaszként mondom én ezt, csak engem már ennyi is zavar, de még mindig azt mondom, ha így tudok javítani az állapotomon, akkor soha más bajom ne legyen!!!

Szóval a rendelőkben üldögélve mindig "mozizni", figyelni szoktam másokat, hisz soha nem hívják be az embert a hónapokkal azelőtt kért/kapott időpontban. A viselkedés, hát nem is tudom hol élnek emberek, hogy nem veszik észre magukat vagy direkt csinálják, unatkoznak? A hangos telefonálás, a maximálisra felerősített csengő hangerő mindennapos, egy baromi hosszú folyosón ülve csak az nem hallja mit beszél, aki nem akarja. Abszolúte magánügyeket, ami senki másra nem tartozna, na ezt mindenki hallja úgy tárgyalja ki. A trágár beszéd is megszokott, de abban az igazi alpári stílusban mutatja be az IQ szintjét. 

A másik megint csak a beszéd kényszerből fakad, mindenkihez odafordul, mindenkinek elmondja az élete történetét, mit főzött, sütött a héten, hogy ízlett a családnak, az egész kórtörténetét elmeséli, milyenek a szomszédai, a neveket úgy emlegetve, mintha legalább is ismerni kéne az illetőt.

Akkor vannak a fontosnak látszó/tűnő emberek. Eleve úgy jön oda, mintha ő lenne II. Katalin cárnő, úgy néz körbe, mint az alattvalóira, hess innen parasztok, most én jövök! odaáll az ajtóhoz, ha nyílik beslisszolhasson, de aztán rövid idő alatt leül, mert eligazította az asszisztens, hogy várjon csak a sorára, mert hatszázan vannak előtte, különben is, még egy óra múlva van csak az időpontja. (nem szép dolog, de elnyomtam egy kárörvendő röhögést, úgy befelé...)

Én szeretek csendben ülni, figyelni. Totózom magamban, na ha ez kijön, talán én jövök, ugye időpontra nincs mit adni. Van, amikor türelmes vagyok, hisz az ember odaszánja már azt az időt, meg tisztában van az egészségügyi helyzettel, hogy nem mennek simán a dolgok, örül, ha orvos elé kerül egyáltalán. De van, amikor nagyon feszült vagyok, imádkozok, hogy ne szóljon hozzám senki, mert nem biztos, hogy túl beszédes kedvemben leszek. Durván nem viselkedek senkivel, de rövid idő után érzékeltetem, hogy nem akarom egy tök idegen ember összes betegségét meghallgatni, volt mikor elnézést kérve inkább felálltam és sétálgattam a folyosón. 

Már a végénél tartok az eü. intézetekbe való járkálgatásoknak, május 23-ra van még egy laborra beutalóm (két hónapra kaptam, sima laborra, így mennek itt (is) a dolgok) meg az injekciókat felszedem, utána remélhetőleg elfelejtem jó sokáig, évekig az összes orvost és rendelőt!!

A kertem totál lerottyant mire hazajöttünk, az áprilisi 30 fok közeli hőmérsékletek leégették szinte a virágokat. Most hűűűűű, meg húúúúú ahogy kinéz, azt is csinálni kéne, de mostanában esegetett az eső, nem igazán jó ilyenkor kapálgatni, mert minden visszafogan, na majd a jövő héten, túl leszek addigra a benti tennivalókon és ráállok a kertre. Ezeket a virágokat tegnap fotóztam, most kezdenek a nőszirmok nyílni, rengeteg bimbó van, nagyon készülődnek a pünkösdi rózsák, jaj de szeretem őket (is) :) 

Tudom, hogy tartozom egy élménybeszámolóval, remélem sorra kerül egyszer az is, majd meglátom.

lassan elnyílnak a szellőrózsáim is

haranglábak, mindenütt ott vannak, de szeretem őket

tavaly kaptam ezt a fajta nőszirmot

már nem tudom mi a neve harangvirág, gyönyörű, de nagyon invanzív

a leánykökörcsint virágzás után is szeretem

nem sok hegyi len maradt, ez az egy bokor

még ennyi kis Montana klemátisz virágzik

a legutolsó tulipánom