... és nem csak ma, nem csak most. Mindig velem vannak 🖤
Weöres Sándor: Bolero
Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellet, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.
➖➖➖➖➖➖➖➖➖➖➖➖➖➖➖
Mindenszentek: hideg ősz
bolyg a szellem fázva,
fázó népség temetőz
sírokon gyertyázva.
Jaj az év temető,
mindennap egy holt,
minden napra minden éj
ráírja, hogy: Volt.
Babits Mihály
Nekem megmásultak ezek a napok mióta unokáim cseperednek. Az emlékezés öröm is, hiszen személyiségükben ott hordozzák szüleim, nagyszüleim jellegzetes jegyeit. (Sajnos képtelen vagyok névvel írni - Márta - Partfal.)
VálaszTörlésAz emlékezés lehet öröm, főleg ha gyerekeknek, unokáknak mesélünk az eltávozott szeretteinkről, hogy milyenek voltak. Mi sem (mindig) sírva beszélünk róluk, de van mikor sírásba fulladok én pld. Anyát nem tudtam még igazán elengedni, nagyon hiányzik.
TörlésVoltam kint a temetőben én is természetesen. Az egyik sírt benőtte a borostyán, de nem akarok megszabadulni tőle. Hagyom, mert szépnek találom.
VálaszTörlésKöszönet a versekért és a szép képekért.
A borostyán nagyon szép, télen sem megy tönkre és kordában lehet tartani. Sok sírt láttam én is, amit direkt hagyták benőni, legalább nem gazosodik alatta/mellette.
Törlés