Tartozok

... még egy Torockó beszámolóval, bár szerintem túl sok érdeklődőt nem vonz már sem ez, sem más téma.

Nem voltam top-on, eleve úgy mentem oda, hogy ki kell hagynom a megerőltető mászásokat. Térdszorító akármivel a lábamon nem kockáztathattam, hogy nem bírok lejönni a hegyről. Az egyik túrát kétharmadig tettem meg és onnan visszafordultam. Sírtam a csalódottságtól, a kudarctól. Még soha nem adtam fel semmit, mióta túrázok, de az utólag kiderült, hogy jól döntöttem, mert az én férjem még soha nem panaszkodott, de erre azt mondta: pokoli nehéz volt és iszonyatosan elfáradt. Négyen fordultunk vissza, hasonló problémákkal küzdöttek, mint én, de nagyon jól elvoltunk, csodáltuk a tájat, rengeteget fotóztunk, mert az út minden métere csoda volt.

A többi túrát megcsináltam, ezzel sikeresen visszaestem a térdemmel abba a helyzetbe, ahonnan elindultam, de nem bántam meg semmit sem. Majd helyrejön egyszer... 

Utólag már elengedtem ezt a kudarcot, nem lehet minden mindig 100%-os. Mindentől függetlenül hatalmas élmény volt a három nap, mint mindig, ha Torockón és környékén vagyok.