... már nagyon megjegyzi, gyűjtögeti az ember a pozitív "bonbonokat". A kormányhivatalban, útlevél készítésre volt időpontunk, annyira kedves, aranyos hölgyet fogtunk ki, odahívta a férjemet is, egyszerre lerendezte mindkét dokumentálást, de végig csupa mosoly, kedvesség volt, pár perc alatt gyerekekről, utazásokról, hivatalos dolgokról mindent megbeszéltünk úgy, hogy közben tette a dolgát. Annyira jó érzés volt!
Előtte meg, ahol fénykép készült, jaj, hát megijedtem magamtól mikor megmutatta a pasi, a karikák a szemem alatt, mint akinek behúztak, meg irtó morcos voltam rajta, kérdezi jó lesz, mondom dehogy, fussunk neki még egyszer, de olyan röhögés jött rám, alig bírtam visszafogni magam, rám is szólt, nem kell annyira mosolyogni, végül olyan lett, hogy csak megismertem magam, rábólintottam. Az ideiglenes lapot lefotóztam a lányaimnak, hogy nézünk ki rajta, mondta is a nagyobbik, anya látszik rajtad, hogy mindjárt kirobban belőled a nevetés. Az ujjlenyomat vételhez nem tudom hányszor kellett odanyomni az ujjam, annyira száraz a bőröm, nagy nehezen sikerült.
A másik előjegyzés a mai napra tüdőszűrő volt. 3 és fél éve voltunk utoljára, még a covid előtt, 2020 januárjában, éppen ideje volt elmenni. A szűrőbuszhoz mentünk a Kenézybe, előre köszöntek, (vannak hivatalos helyek, ahol meg sem hallják a köszönést...) mindkettőnket behívtak egyszerre, nagyon udvariasak voltak végig, szóval pont beszéltük is a párommal, milyen jó volt ez a délelőtt, pikkpakk lerendeztünk mindent.
De jó lenne, ha (zömében) így működnének a dolgok! komolyan, olyan pozitív érzetet ad az embernek, ilyenkor gondolom azt, hogy nem veszett még ki a világból a jó. Pár apróság is feldobhatja a napot.
Az már hab a tortán, mikor mentünk vissza a kocsihoz, a Sport Direct mellett van egy nagy, füves fás terület, forgalomtól távol, egy hatalmas eperfa, tudjátok, ami régen majd minden falusi udvaron állt, szóval egy naaaagy fa, tele feketére érett, kisebb hüvelykujjnyi, mézédes eprekkel, kész voltam, gyerekként naponta zabáltuk, na itt is, két pofára, fekete lett kezem, szám, de nem bántam, gondolatban pár percre ott voltam a falumban kicsi lányként, a szomszéd néniék eperfája alatt. Boldogság.
Nagyon, nagyon kellenek ezek a bonbonok, és hogy tudunk örülni neki! Ennek kellene a természetesnek lenni! Örülök, hogy ilyen szép napotok volt, és ezután már csak ilyenek jöjjenek!
VálaszTörlésMostanában olyan szép, kerek minden, hogy már tartok attól, a jó napok után rosszak következnek, hát remélem azért nem...
TörlésNagyon jó az ilyen történeteket olvasni, mert valóban és sajnos elég ritka manapság.
VálaszTörlésMost olvastam, hogy Debrecent elverte a jég. Bízom benne, hogy a gyönyörű kertedben nem tett nagy kárt. 🤗
Most hogy olvastam, Debrecent elverte a jég, csak megnéztem a hírekben, mert itt felénk semmi nem volt, kb. 13 csepp eső, dörgés, morgás meg szél. A város más részein lehetett jég, hisz Debrecen 50 négyzetkilométer területen fekszik. Olyannyira jó idő volt fél 6 körül, hogy szalonnát sütöttünk nyárson ☺️
TörlésNo, akkor egészségetekre! 😀
TörlésKöszönjük, úgy volt :)
TörlésDe jó! Egészen felvidultam a pozitív bonbonodtól.:) Kívánom, hogy máskor is legyen részed ilyen jó dolgokban.
VálaszTörlésEperfa volt gyerekkoromban a nagymamámnál az udvarban. De sokat ettem az édes eprekből nála! Volt ott is, ahol laktunk, igaz kissé messzebb, de elmentünk a többi gyerekkel oda eszegetni. Szép emlékek.
A gyerekek nagyon szerették ezt a fajta epret, igaz minden gyümölcsöt imádtunk, ami megtalálható volt a kertekben, alig vártuk, hogy megérjenek :)
TörlésMeg arra is emlékszem, hogy a tyúkok is szerették, mindig felcsipegették az udvarról, ami lepotyogott :)