Lackfi János

 Bizony, mondom, az a dadusnéni

többet adott mindenkinél, mikor 

szó nélkül megtörölte a kicsi orrát, 

és bekötötte a cipőjét,

és nem süvöltött rá, 

elesel, te szerencsétlen, 

vérezni és fájni fog.

Bizony, mondom, az az eperárus

többet adott mindenkinél, 

mikor azt mondta, hagyd csak

a negyven forintot, majd legközelebb,

pedig a vevőnek volt negyven forintja.

Bizony, mondom, az a kasszás

többet adott mindenkinél,

amikor nem vágott pofákat,

tessék csak megkeresni a pénztárcát

nyugodtan, nem sietünk sehová.

Bizony, mondom, az a buszsofőr

többet adott mindenkinél,

amikor nemcsak nem csukta be

orra előtt az ajtót, hanem 

a mikrofonba is bemondta,

legyenek olyan kedvesek,

adjanak helyet a kismamának.

Bizony, mondom, az a fociedző

többet adott mindenkinél, 

amikor üvöltés helyett a meccs után

azt mondta, gyerekek, 

ma ennyi volt bennünk,

lényeg, hogy mindenki odatette magát,

megyünk tovább, jövő hét: új meccs.

Bizony, mondom, az a tanár

többet adott mindenkinél, 

mikor nem szemrehányást tett,

hogy lehet ilyen büdös, lusta disznó,

akinek ilyen jók a képességei,

hanem megkérte a srácot, 

segítsen ezt az adag füzetet

elhozni a tanáriig, 

neki ugyanis nincs elég keze.

Bizony, mondom, az a katona

többet adott mindenkinél, 

mikor azt mondta, háromszáz métert

futtok arrafelé, az már a ti hazátok,

én nem láttam semmit, nyomás!

Bizony, mondom, az a kórházlelkész

többet adott mindenkinél,

mikor azt mondta, nézze, 

ha egy éjszakán át beolvasott

sírva az Istennek, akkor maga 

voltaképp egész éjszaka imádkozott,

aki teremtett, az ugyanis

a szívet vizsgálja,

nem a gyülekezeti anyakönyveket.