... hétvégén. Nemrégen volt Anya születésnapja, mindenképpen szerettem volna elmenni hozzá a temetőbe, hogy vigyek egyik kedves virágjából, a margarétából. Az egészet hazavinném, az összest, az ezernyit csak még láthatta volna... 😭
Most érik a meggy otthon, gyönyörű és egészséges. Talán egyszer permetezte a Testvérem, még kora tavasszal úgyhogy majdnem bio. Rengeteg van rajta. A férjem elment az ő falujába a szülők sírjához (természetesen sok-sok margarétával oda is) én meg addig szedtem magamnak és egy kedves barátunknak egy-egy ládával. Nagyon éreztem Anya jelenlétét végig. Vártam, mikor totyog le hozzám a kertbe: kisjányom nem vagy szomjas? nem vagy éhes? nincs meleged? Nehogy napszúrást kapj! De senki nem jött, nem szólt, csak a szomszédok hangoskodását hallottam.
Mikor kész voltam a meggyszedéssel, a házban pakolgattam, de olyan nehezen nyúlok bármihez, szentségtörésnek érzem, hisz nem az enyém, Anyukámé...
... majd leültem a kedvenc fotelembe és sírtam egy sort. Elemi erővel tört fel bennem a hiánya. Éreztem, hogy ott van velem. Búcsúztam a háztól is, úgy néz ki, hogy talán van/lesz rá vevő. Fáj is a gondolat, hogy idegenek lesznek benne, de az is borzasztóan fáj, hogy látom az ürességet, látom a pusztulást, a gyomos udvart, amit fűkaszával levág ugyan a Tesóm, de az régen nem füves volt, mindig tisztára söpörte Anyukám, mert mit szólnak az emberek, akik elmennek a járdán, ha nem tiszta. Szomorú látvány a kert, ami régen mindig tele volt minden földi jóval, most csak a meggy, szilva, egy barackfa és az almafák kapaszkodnak az üres kertben, meg az éppen levágott gaz. Húz is, meg szomorúvá is tesz az a ház. Nem tudom mikor költözik az elengedés békéje a lelkembe.
Nem kell elengedni, veled lesz amíg élsz, de idővel a fájdalom csendesedni fog.
VálaszTörlésÚgyis velem lesz életem végéig, bármit próbál az ember enyhíteni a hiányon.
TörlésAz a margarétaerdő egy álom! Csodás a meggyfa is, talán búcsúzik tőletek.
VálaszTörlésNem tudok mit írni, csak ülök itt. Szeretnék valami vígasztalót írni, de nem megy. Sajnos, todom mit érzel. 27 év sem volt elég az elengedéshez.
Ilyen mesés margaréta erdőm még nem volt. Ősszel szétszedem, ültetek fiatal bokrokat. Meg szétosztogatom, sokan kértek belőle.
TörlésTudom, hogy hosszú folyamat lesz még, míg csendesül Anyukám hiánya...
Kedves Orsi😊Az én Anyukám március 18-án ment el,előtte fél évet töltött kórházban,minden nap mentem,etettem,beszéltettem,amikor már nem volt képes minderre,akkor csak meséltem neki,beszéltem hozzá,sokszor csak hunyt szemmel hallgatta…,Az üres házába bemenni szívszorító,ott van a szemüvege az asztalon,ahogy letette egy utolsó mozdulattal,mielőtt kiment a szobából,a törölközője ,a papucsa,az át nem lapozom naptár szeptember közepét mutatja..
VálaszTörlésMegértem,átéltem,amiről írsz.
Ölellek így,ismeretlenül is 🥰
Kedves Ismeretlen, örülök, hogy leírtad a gondolataidat, érzéseidet.
TörlésVégül csak hoztam el egy pár dolgot otthonról, de csak azért, hogy azzal is rá emlékezzek, akárhányszor előveszem. Még ez is nehéz volt, pedig "csak" tárgyak 🥺
Ami nekünk külön óriási tragédia volt, az az hogy Anyukám a covid idején esett le a lábáról, majd megőrültünk a bánattól, aggodalomtól. Nem lehettünk mellette, nem mehettünk hozzá amikor akartunk, nem foghattuk a kezét, nem beszélhettünk hozzá. A kórházat, ha hívtuk, sablon mondatokból állt a tájékoztatás.
Neked vigasz lehetett a tragédiában, hogy legalább vele lehettél minden nap.
Fogadd őszinte együttérzésemet! Nyugodjon békében Édesanyád. Csillagok között vannak ők, az Anyukák, mindannyian.
Kedves Orsi😊most látom,hogy névtelenként szóltam Hozzád..🫡Romcsa vagyok 😀
TörlésKöszönöm szépen, hogy jelezted ☺️ mindig örülök, ha látom: itt vagy és írsz 🤗
TörlésAnyu lassan öt éve halt meg. Találtam egy füzetet, melyre az van írva, hogy " Feljegyzések füzete", majd alatta a nevem egy felkiáltójellel. Üres. Soha nem tudom mit akart Anyu írni bele. Itt van az íróasztalomon a füzet. Nem tudom eltenni innen.
VálaszTörlésEz a kérdés mindig is foglalkoztat majd téged, vajon mit akart írni neked. Bár válaszolhatna a kérdésedre...😒
Törlés