Lett volna rá időm

 ...hogy új bejegyzést írjak, de nagyon hiányzott az ihlet. Az egész megszokott világom a feje tetején áll, ugyanis festés zajlik nálunk (éppen ezért van időm, mert balról jobbra és vissza járkálok, bámulok, ülök, olvasok, kimegyek a még megmaradt virágaimhoz stb.) s mint minden ilyen építőipari tevékenység, hááát finoman fogalmazva is nagyon megkutyulja az agyamat. Még ez nem is zavarna annyira, de itt vannak a kőművesek, szigetelik a házat, márciusra ígérték magukat, de miért is ne egyszerre futnának össze a szálak? úgyhogy kint is, bent is hadiállapotok uralkodnak. Egy ilyen utólagos beavatkozás már mindig nagyon zűrös, a letaposott növényeimről nem is tudok írni, minden egyes virágért fáj a szívem, nagy ívben lesz@rják az ember kérését, hogy azt neeee, mert k..rva drága volt, végül már azt csináltam, körberaktam kis fadarabokkal, na így kikerülték, meg szóltam nekik, herélés lesz a vége, ha még egyszer meglátom, hogy letaposnak valamit. Mert van ám hely, ki tudná kerülni, de neeeem, jobb rátramplizni egy féltve őrzött, csucsujgatott hortenziára, amit alig hittem, hogy megmaradjon. No, erről ennyit. Csúszik a határidő is, mondjuk arról nem tehetnek, másfél napig kimaradtak, mert esett az eső, így a héten nem is lesznek kész, hétfőn meg május elseje, nem dolgoznak, talán a jövő hét kedd, szerdán levonulnak, végre!!!! A festők holnapra befejezik, velük nincs gondom, 33 éve építettük ezt a házat, jó pár festést megélt már, de ilyen mesterekkel még nem találkoztam. Végtelenül precízek, gyönyörű , pontos már a festést megelőző alapmunka is, mindent letakartak, ők húzgálták el a böhöm nagy bútorokat, takarítanak, semmi fölösleges dolgot nem hagynak maguk után és a festés után vissza is rakják a szekrényeket, szóval én elég kritikus vagyok, de még nem találtam hibát sem a munkájukban, sem a viselkedésükben. Udvariasak, tisztelettudóak, intelligensek. Örülök, hogy rájuk találtam, illetve a szomszédasszonyom ajánlásával kerültek ide. Ez legalább jó érzést hagy az emberben. Alig várom, hogy lássam a végeredményt, ma már festenek, kiderül milyen színt választottam :D  pasztellben gondolkodtam mindig is, soha nem szerettem a harsányat, én megvesznék egy erős színű fal mellett hosszú távon, meg rövid távon is :D 

Ha minden jól megy, akkor ők elvonulnak holnap délután, így van kettő napom, hogy aránylag helyrerázzam úgy a házat belül, hogy egyáltalán el tudjanak jutni a lányomék az ágyukhoz 😄 ugyanis színültig van a szobájuk lommal 😄 mondtam a férjemnek, hogy lefotózom hogy néz ki a szobájuk, ellenezte, hogy neeee, mert ha meglátják nem jönnek haza 😆😆 A legszükségesebbeket meg tudom majd csinálni, utána mindegy mikor jönnek helyre a dolgok, velük akarok inkább foglalkozni, programokra menni, velük beszélgetni, nevetni stb. Túl nagy rendrakás amúgy sem fontos, mert május 15-én meg a burkoló jön.... Elmegy úgy a május felettem, hogy a legszebb hónapból semmit nem látok igazán, nem tudok gyönyörködni, mert más foglalja le az agyam, igaz a legjobb mégis ekkor ér: együtt lesz a családom, minden más pótolható.

Voltunk a krókusz túrán, már el is felejtettem (áááá dehogy, nem lehet elfelejteni) mutatok egy pár fotót, gyönyörű időnk volt, de ott még keményen téli világ volt a fenti régiókban, a túra zömén a fél méteres hó a jellemző, igaz nagyon olvadt már, kásás volt, elég nehezen lehetett haladni, szerencsénk volt, ha nem rogyott be alattunk a hó, de a déli oldalakon viszont mindenütt leolvadt és ott milliószámra pompáztak a krókuszok (kárpáti sáfrányok) és tudjuk, hogy a hó alatt még sok millió krókusz (nem túlzás a szám!) várja, hogy ők is kinyílhassanak...Sokszor láttam már, de ez mindig katartikus élmény, nemcsak nekem, még a férfiúi nemnek is ☺️🌞

Most ennyit, legközelebb nem tudom mikor leszek, majd ősszel (ááá, nem😄), mikor lecsendesedik körülöttünk minden :D 

rengeteg mocsári gólyahír volt a patak partján