Pörög az orsó, s az élet fonala
lepereg gyorsan, mint száraz falevél.
Forró nyár után jön ősz, s hideg tél.
Álmatlan éjszakák, ködös hajnalok.
Az ifjak nem is sejtik, milyen gazdagok.
Szép gyermekkor már csak távoli álom.
Remeg a kéz, s a lépés tétova.
Hátadra sújt a kínok ostora.
Fogy a remény, s gyűlnek a bajok,
Az ifjak nem is sejtik, milyen gazdagok.
De ki ma ifjú, ne feledje el,
Felette is elsuhannak az évek,
És egyre halkul a vidám ének.
Sóhajjá válnak zengő dallamok,
Kik lélekben ifjak, csak azok boldogok.
Gerő Sándor: Emberi sors
Jó, tudom ám, hogy ez egy kicsit negatív töltetű vers, a fáradtság hozza ki belőlem, meg elég sokat pityergek mostanában, szóval ilyen télvégi hangulatom van vagy mit tudom én, frontok jönnek mennek én meg szomorkodok itt.
Soha nem foglalkoztam az elmúlással fiatal koromban, 20 éves voltam mikor az első közeli hozzátartozóm halála megrendített: imádott apai nagymamám, aki velünk élt. A fiatalságomnak tudtam be, hogy őt még el bírtam engedni, igaz hosszú idő után. A korral jöttek a bánatok, amik már jobban megviseltek.
Elfogadom az éveim számát, mást nem tehetek, csak néha (mostanában gyakrabban...? ) magamba roskadok s már egyre nehezebben jövök ki belőle. Anyukám halála mély seb a lelkemen, nagyon hiányzik. A barátok tragikus hirtelenségű halála is, ohh, az is hazavág, szóval mindig arra lyukadok ki, hogy az évek múlása hozza a több bánatot, a negatív gondolatokat.
A tavasztól, a jó időtől is várok javulást... Érzelmileg, fizikailag. Úgy legyen! ☺️
Na, holnap jobb kedvem lesz, túra hóban, fagyban. Befagy a senekünk...
"Az ifjak nem is sejtik, milyen gazdagok." - anno én sem gondoltam az elmúlásra, olyan messze volt még az öregség... Most megérkeztem az élet olyan fázisába, amikor már nem tervezek hosszabb időre semmit, amikor reggelente megállapítom, nahát, még élek... A lelkem fiatal, de a testem már nem, talán ezért nem felhőtlen a boldogságom? Elfogadtam. Sokan hiányoznak, ők már elmentek. Ezt is el kell fogadnom és ez a nehezebb.
VálaszTörlésÉn is pont úgy gondolom, ahogy te. Soha nem foglalkoztam az elmúlással fiatal koromban, 20 éves voltam mikor az első közeli hozzátartozóm halála megrendített: imádott apai nagymamám, aki velünk élt. A fiatalságomnak tudtam be, hogy őt még el bírtam engedni hosszú idő után. A korral jöttek a bánatok, amik már jobban megviseltek.
TörlésElfogadom a koromat, mást nem tehetek, csak néha (mostanában gyakrabban...? ) magamba roskadok s már egyre nehezebben jövök ki belőle. Anyukám halála mély seb a lelkemen, nagyon hiányzik. A barátok tragikus hirtelenségű halála is, ohh, az is hazavág, szóval mindig arra lyukadok ki, hogy az évek múlása hozza hozza a több bánatot, a negatív gondolatokat.
A jobb időtől is várok javulást... Érzelmileg, fizikailag. Úgy legyen! ☺️
Ámen! Hozzon a tavasz, a napfény, a virágok, a természet jókedvet, örömet és sok túrázást, hogy elfeledd az évek múlását!
VálaszTörlésÉvek sem hoznak enyhülést, az a hiányérzet mindig ott lesz Orsikám!
Nem akartam vagy csak nem mertem beszélni róla, de az utóbbi időben szinte nincs olyan este, hogy ne jusson eszembe, hogy mindent rendben hagytam-e, lesz-e még holnap. Még virágok vásárlásánál is úgy vagyok, hogy olyan kell, amit rögtön élvezhetek, mert arra gondolok, hogy talán már nem látom. Ezt nálam nem a tél hozza ki, ez nyáron is így van. Nem, nem félek a haláltól, éltem eleget és nagyon sokszor el is mondom, hogy nem szeretnék most fiatal lenni. A vers olvasása után most kibuggyantak belőlem ezek. Bocs!
Drága Mancoka, örülök, hogy leírtad! Hidd el, bennem is dolgoznak ilyen gondolatok, főleg mikor egy tragikus hirtelenséggel elhunyt kedves rokon, ismerős, barát haláláról jön hír. Megrettenek, hogy ez velem is megtörténhet és belegondolok, mit hagyok itt rendezetlenül. Annyi mindent én oldok meg, rám van építve minden intéznivaló, hogy tudják majd mit mikor, hogyan kell rendezni, hisz minden rám van regisztrálva, a jelszavak, a PIN kódok, jaj és ez csak egy a sok közül, a megoldandók listáján. És igen, nekem is eszembe jut, mi van, ha egy reggel nem ébredek fel? Tudom, mindenki pótolható, én is. Ejjj, nem jó ebbe belemerülni🥺 de ma is jött a hír, elment a túlpartra egy középiskolai osztálytársam. Látom azt a helyes barna srácot, aki már nincs többé...
TörlésÉppen a veszteségek figyelmeztetnek az ÉLET értékére. Az órák, napok megbecsülésére.
VálaszTörlésIgen, pontosan a tragédiák ébresztenek rá még jobban, hogy mennyire szép az élet.
TörlésDélután beugrott, hogy telefonálnom kellene apámnak. 2014-ben hagyott itt minket. Honnan jött, s miért? Miért hiányzott hirtelen? Én már nem merek rosszat írni, megkaptam, hogy negatív vagyok. Viszont olvaslak benneteket, helyettem is írtatok, ilyenkor megnyugszom, nem vagyok egyedül a gondolataimmal, érzéseimmel.
VálaszTörlésOhh, Anikó, tudod hányszor ugrik be, főleg mostanában nekem is! hogy jééé, ma még nem hívtam Anyát! ez a másodperc tört részéig tart, és a következő villanás már az, hogy Istenem, de hát már nem tudom hívni. Kicsi híján már egy éve... :(((
Törlés