Jó pár éve

... rendszeresen járunk templomba. Mivel én katolikusként voltam megkeresztelve, így évekkel ezelőtt konfirmáltam is, immár a református egyház teljes jogú tagja vagyok. Nem is ezen van most a lényeg, hanem a templomba járók öltözékén, viselkedésén. 

Nagymamám járt anno csak a családból istentiszteletre, de mindig azt láttam, hogy elővette az ünneplő ruháit és abban ment vasárnaponként. Nem volt sok ruhája, az egész ruhatára belefért egy régi, hagyományos akasztós szekrénybe, meg egy felül fiókos, lent két ajtós komódba. A mai napig előttem van, ahogy felöltözött. Szépen, tisztán, ragyogó fényes cipőben, ünnepélyesen. 

Manapság meg azt látom, hogy akár idősebb emberek is rövid nadrágban, hétköznapi kockás ingben, a fiatalabbak szintén rövid gatya, kutya szájából kihúzott gyűröttségű pólóban jönnek. A hétköznapokban öltözködés szempontjából a férjem és én is nagyon lazák vagyunk, bármit felveszek amiben jól érzem magam, a párom is, de elképzelhetetlennek tartaná, hogy ő rövid nadrágban menne egy vasárnapi istentiszteletre. Igaz, nem is engedném☺️ Mindenkinek van legalább egy normális ingje, nadrágja, nem hiszem el, hogy ne tudná felvenni, ha lenne benne egy csepp jó érzés. A farmerről már nem is beszélek, az még csak-csak, az már annyira elterjedt (sajnos) színházban is (oda sem tudnék farmert felvenni, a férjem sem) , de legalább tiszta lenne...Egyébként nincs bajom a kockás inggel, mindkettőnknek  van, nyáron túrákon hordjuk, hogy védjen a naptól. 

Ami még szomorúvá tesz, egy keresztelő. No, nem maga az alkalom, mert az csodálatos, hanem a kedves rokonok viselkedése. Úgy jönnek - mennek, mintha kocsma lenne, beszélgetnek, telefont simogatnak igehirdetés közben, felnőtt ember létére nem bír ki bő háromnegyed órát, még akkor is, ha baromira nem érdekli az egész, csak "divatból" van ott. Nem kötelező bemenni, kint is megvárhatná a rokonságot. A legérdekesebb egyszer az volt, mikor rögtön, ahogy megkeresztelték a babát, cakompakk kivonult az egész család, még illemből sem maradva pár percet.

Most nem is azért írtam, mert én olyan szent vagyok, de viselkedni, öltözködni alapból tudtam/tudok, még úgyis, hogy gyerekként nem tanítottak rá, csak ösztönből tudtam, éreztem mi a helyes.

Igaz, erre szoktam mondani, hála Istennek nem vagyunk egyformák. Írtam már itt is nem egyszer: lehet nagyon maradi vagyok. Vagy igényes, ebben az esetben inkább így fogalmazom meg.

Fotó : internet