Nagyon érdekes

 

Milyen jó már! Legközelebb ilyet festek ☺️

...dolog ez a kerítés festés :) ahogy délután elkezdem a munkát, sorban megjelennek a szomszédok, aztán jönnek a tanácsok: folytassam nyugodtan a következő porta kerítésének a festését, ha itt már elegem van, itt van egy csík benne, ott van egy kimaradt rész, hogy fogom az ecsetet, ne így, ne úgy stb. Röhögések, anekdotázások. Én festek bőszen, de közben együtt nevetek a többiekkel és ez is olyan jó, de volt már olyan is, hogy mondtam: na most már lehet innen lelépni, elegem van belőletek, persze ez is viccelődés formájában. Kivétel a drága öreg szomszédom, na az tényleg azonnal jön, ha meglát, mert tudja, hogy beszélgetünk akkor. Őt nem zavarja, ha festek, attól én figyelek rá és válaszolok is mindenre. Közben megsimogatom a kutyuskáját is (imádom a kis tekergőt 😍 } 

Vadidegenek köszönnek rám, akik elmennek mellettem a járdán és soha nem is láttam őket. Jó munkát kívánnak, megdicsérik, hogy szép lesz stb. Szóval élmény ez a festés, de különben tényleg szeretem, jó látni ahogy átalakul a kezem munkája nyomán, megújul, megszépül. Még van belőle, napközben ugye nem tudom csinálni, délután is sokáig ki kell várni, mert rettenetesen odatűz a nap, nem lehet kibírni a napon, árnyékba meg elég későn kerül. Megnehezíti a dolgot, hogy a fa lazúrral van festve, a fém váz meg zománccal lesz és nagyon vigyázni kell, hogy ne mázoljam össze a vasat a lazúrral, a fát meg a zománccal. Sziszifuszi munka... Egyszer csak a végére érek ☺️

Hétvégén utazunk haza az Anya házába kicsit rendezkedni, pakolgatni. Nem tudom lesz e erőm belépni...