Ohh

 

...mennyire "leült" a blogolás ! :( persze, tudom mindenkit a kialakult háborús helyzet aggaszt, foglalkoztat, senki sem tapsikol manapság,  s az a baj, hogy ennek sem látjuk a végét, pont úgy, mint a vírus mikor kezdődött. Ha akkor azt gondoltuk a vírus a legnagyobb helyzet a világnak, hát most jött helyette egy sokkal fenyegetőbb.

Mennyire átalakul az ember gondolkodása pillanatok alatt! Tele voltunk (vagyunk?) tervekkel, hát az mind a háttérbe szorult most. Még az itthoni tervezgetéseim is valahogy kihaltak, totál elhalványultak bennem. A bizonytalanság, a félelem őrült emberek miatt.

...de így nem lehet élni. Éppen ezért elmegyek hétvégén túrázni a Zemplénbe. Jó időt is mondanak, bár kissé hideg reggellel, de nem érdekel. Hideg ellen lehet védekezni. Tudom, hogy ott semmi másra nem fogunk gondolni, csak hogy milyen jó menni az erdőben, jó levegőn vagyunk, jó társaságban, mozgunk, esszük - isszuk az itthonról vitt finomságokat, a gyömbéres teát csak ott iszom meg, itthon nem, magam sem tudom miért :) 

Semmi mást nem kívánok most, meg holnap sem, azután sem csak egészséget és békét. Úgy legyen.

... de talán, hátha, mégis : 

“Az élet, ha nagy gyűrődések után is, valahogy mindig kisimul.” (Szabó Magda)