Nem tudom

 

 

 ...hogy rám találnak e a régi olvasóim, talán egyszer ide tévednek ismét.  Lehet volt közöttetek pár ember, akinek furcsa volt és talán sajnálta is valamennyire, hogy egyszer csak nincs blog, megszűnt. 

Igen, töröltem végérvényesen. Nem kényszerített a törlésre, nem bántott meg, nem bosszantott fel, nem befolyásolt a világon senki. Az én elhatározásom volt. Még csak azt a lehetőséget sem hagytam meg, hogy 30 nap múlva törlődjön. Nyugodt szívvel kattintottam a "végleges törlés" opcióra és azóta sem volt egyetlen olyan percem sem, amikor sajnálkoztam volna, hogy te jó ég! miért is tettem, bár visszacsinálhatnám. Nem! elment, elmúlt, vége. Közel 1700 bejegyzés volt, a fotók száma 13-14 ezer (több albumba rakta a rendszer, azért nem tudom pontosan) a kommentek száma 16 ezer fölött. A kirándulások, túrák úgyis mind itt vannak a szívemben, eszemben, szememben, meg aztán nekem a gépen itt vannak a fotók. Én magam sem olvasgattam vissza soha a blogomat, nagy ritkán néztem utána dolgoknak, ha nem voltam biztos a dátumban.

A régi blogcímemet a rendszer hónapokig zárolja, én sem éleszthetném fel újra (és senki más sem) azt hiszem olyan fél év után engedi felhasználni ugyanazt a linket. Akkor addig veszem vissza a régi címet, míg bejegyzésbe nem tehetem, hogy ide irányítsam azokat, akik olvastak és szívesen olvasnának ismét.

Most sem ígérek semmit. Ha rám jön a hoppáré, már könnyű szívvel megteszek bármit. El sem hiszitek, mennyire megtanultam elengedni dolgokat és itt nem csak a blog írásáról van szó. 

Nos, ha itt vagy, ha rám találtál: üdvözöllek és talán jól érzed majd magad (újra) itt.