2026. január 17.

Túl sok szó nélkül

 Ilyen a tél Borsafüreden...



















2026. január 14.

Életképek

 Tegnap felénk hó esett, olyan 6-8 cm. Könnyű, porhó. Mivel hideg volt, pikk-pakk elsepertünk mindent, ahol kellett (szomszédban is). A városban nem megy ilyen könnyen, az utak sónedvesek voltak már ma reggelre, de a járdákon csak a frekventált helyeken volt letakarítva.

Állok a zebránál, jön egy (kisebbséghez tartozó) társaság 5 debella  férfi meg 3 szintén debella nő. Mondja az egyik férfi jó hangosan: hogy száradna le mindegyik magyarnak a keze, amiért nincs elseperve a hó.

... bocsásson már meg a világ, ő vajon megfogja/megfogná azt a seprűt? Kitelne az erejükből, olyan bivaly volt mindegyikük, hogy a hegyet elbírták volna...

Érted! száradjon le azoknak a keze, akikből ők élnek. Akik dolgoznak, kőkemény járulékokat fizetnek, hogy nekik legyen segélyre keret,  nekik, akik soha nem fizetnek TB-t és ugyanúgy jár az eü. ellátás, mint annak, aki évtizedek óta dolgozik és fizeti, hogy ingyen eszik óvodában, iskolában a gyereke, hogy ingyen kapja a tankönyvet. Ő mondja, aki nagy valószínűséggel nem dolgozik sehol, ahogy a többi sem, mert ez abszolúte napközben volt. Ők, akik tele szájjal, röhögve mondták egy riportfilmben: minek dolgozzak, megélek a f....ból is, magyarul: csinál egy rakás gyereket és a gyermekek után kapott mindenféle segélyből élnek. Ahogy élnek... Anyukám szomszédságában laktak romák, ha megkapták a segélyt, két napig hordták a sört, kólát, pálinkát, chipset. Hamar elfogyott a pénz, harmadnap már mentek Anyukámhoz, hogy adjon nekik kölcsön, mert éhezik a pulya. Anya eleinte adott is nekik, de egy idő után azt mondta, a tesóm kezeli a pénzét, nem tud kölcsön adni. Semmi nem volt elég nekik. Anya még 80 évesen is megtermelte magának a konyhakerti növényeket, míg a romák kertjében 2 méteres dudva nőtt csak. Pont otthon voltam egyszer  egy vasárnap, jön át a kb. 40 éves, életerős cigányasszony, hogy adjon már neki Anya zöldséget, mert nem tud levest főzni. Mondta neki, nem szégyelli magát, tőle kéri a 80 évestől, miért nem vetett magának petrezselymet, sárgarépát? 

Apró epizódok, számtalanul lehetne sorolni hasonló eseteket. 

Azt azért mindig elmondom: természetesen tisztelet a kivételnek!! Tudom, hogy vannak tisztességesen dolgozó, viselkedő romák is, csak sajnos ők vannak kevesebben. 

Itthon megnéztem, még nem száradt le a kezem... 

... ellenben a teraszunk lépcsőjén akkorát estem, mint az ólajtó. A jobb könyököm, mint egy  kisebb futball labda, nem valószínű, hogy eltört, mert tudom mozgatni, a bal tenyerem is nagyon megütöttem meg persze a fenekem. A tél szépségeihez ez is hozzátartozik, bár piszkosul nem hiányzott. Iszonyúan fájt a könyököm, a sokktól nem bírtam vagy két percig felállni a jeges lepcsőről, csak bőgtem. A párom meg nem volt itthon, végül csak feltápászkodtam. 

Megint nagyon szép minden, a friss hótakaró újra megszépítette a környékünket, a városban már pocsék. Tél van, no. Most legyen. 



Így esett a hó tegnap 


2026. január 11.

A téli Tisza

... Tivadarnál 😍 mindig Ugornyánál megyünk le a Tiszához, de most a tivadari Tisza hídon álltunk meg egy kicsit. Szeretem ezt a folyót, csak akkor hagyom ki a partra lemenetelt, ha nagyon szorít az idő. Ugornyánál nyilván nincs letarítva a hó a partig (minek is lenne?) így nem kockáztattunk, hogy beragadjunk ott valahol a hóban, időnk sem nagyon volt, de itt is szép volt az igazi, kicsit zajló téli Tisza😍










2026. január 9.

Nem tudom

... mikor tapasztaltam utoljára ilyen hideg, havas időt. Ma reggel mikor indultam a városba (fél 9 körül) , még - 13 fok volt, de a hóban csikorgó léptektől komolyan mondom, nagyon jó kedvem lett. Igaz előtte 10 percig biztos öltöztem, mire minden meleg holmit magamra szedtem🤭 Annyira tetszett az a régi érzés, mikor csikorog a talpad alatt a hó! Felénk még kifejezetten szép a táj, az út még nem látott hókotrót, két nyomvonal van az autók nyomán, itt ott leseperve a járda és a többi mesés fehér. Nagyon szeretem. Tiszta a levegő is. Jó ez most. Béke van. 

Gazdag az, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. (...) Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg hát örvendeni!

Wass Albert







Még ünnepi dekorációban a Jardin




2026. január 8.

Régen

... volt ilyen igazi tél. Három reggelünk is azzal telt, hogy havat lapátoltunk, sepertünk. Nem bántuk, nagyon kellett a csapadék. A városban persze káosz van, a közösségi oldalak tele vannak panasszal a város minden pontjáról. De az a lényeg, hogy a várost a kínaiaknak eladó polgármesterünk szerint felkészültek a télre, de ahogy Hofi mondta: csak a hóra nem számítottak. Rendszeresen bakancsban járok, másképp ezt nem lehet kezelni, ami a gyalogátkelőknél van. Na, majd elmúlik ez is. Félek a nagy hidegtől, mindig attól tartok elfagy valami. A vízóra aknában letakartuk az órát, az akna tetejére tettünk nikecellt (hungarocell) plusz még ráesett jó vastagon a hó, az is szigetel. Szerencsére a kibújt hagymások is hótakaró alatt vannak.

Jövő héten mennénk a Radnai havasokba, hát remélem nem lesz semmi extrém időjárás, állítólag ott is nagy hó van. Vastag hótakarón gázolva nagyon nehéz túrázni, főleg még felfelé is menni, hát nem tudom mennyit bírok majd... Meglátom, nem hajtom én már magam nullára, csak annyit, aminek még tudok örülni.

Vigyázzon mindenki magára ebben a hideg időben! 



Az írisz ennyire ki volt bújva, hogy jóval a hó fölé ér 

Átjáró a szomszédba

Így is le lehet takarítani a járdát... Aránylag én is rendesen ellapátolom, ennyire azért nem, de ez a mértani pontosság nagyon tetszett 😆s persze jócskán van olyan is, ahol egyáltalán nem takarítjàk a saját házuk előtt 






2026. január 6.

A városban

... nagyon hamar irtó csúnyává válnak a havas utcák. A zebráknál ahogy odakotorja a hótoló, bokáig érő latyak van méter szélességben, lehetetlen átugrani, muszáj belelépni. Ma egy sima csizma semmit nem ért volna. Kb. 10 cm hó esett, de tapadós, latyakos. Este 10 órakor még eltakarítottuk, de ma hajnalra már megint volt lapátolni való. Megnövekedett a takarítási felület, ugyanis az özvegyen maradt szomszédasszony bottal is nehezen jár, megcsináltuk még bent a portán is a hóseprést neki. Felért egy reggeli fitnesz órával. Míg élt a drága öreg szomszédunk, az ő járdáját takarítottuk télen, most emez oldalt, azon filóztam, ha mi leesünk a lábunkról, a miénket ki fogja vajon elseperni? Egyébként nem esik nehezemre, és nem tudnám elnézni, ahogy ő kínlódna a seprűvel vagy a lapáttal. 

A téli túrabakancsomban mentem reggel. Bumfordi, de meleg, vízhatlan és jó recés a talpa. Az tény, hogy kecsesen nem lehet lépni benne 😆de hát kit érdekel? 

Annyira jó! 😍
Ez a fotó az Időképről származik! 




Az Ady Gimnázium előtti Ady szobor társat kapott, biztos, hogy a gimisek alkották😊


Leszedtem a karácsonyfát meg az adventi díszeket. Két lapátnyi tűlevél maradt a padlón, ablakban, ablak alatt már kívül meg a többi. Aztán még áprilisban is találok tűlevelet. 
Egy jó darabig annyira üresnek tűnik így a ház.  Ilyenkor mindig szomorú vagyok egy kicsit...