"Azon a napon, amikor megértettem, hogy csak azt viszem magammal, amit megélek, elkezdtem azt élni, amit magammal akarok vinni." (Dalai Láma)
"Eszes lény az ember, tehát mérlegel: tegye, ne tegye. S közben kuncog benne a lélek: "Csak töprengj, okoskodj - dönteni úgyis én fogok, sőt már döntöttem is, ha te még nem is értesültél róla."
Ancsel Éva
Ilyen jég esett a Debrecenhez tartozó Józsán... Egy videót is nézve nem sok levél maradt a fán.
... egy kicsit mindig szomorú vagyok. Gyülekeznek a fecskék is. Tudjuk, hogy a természet rendjéhez tartozik ez is, valami hihetetlen ösztöntől vezérelve kelnek útra tavasszal több ezer kilométerről és térnek vissza ugyanoda ősszel. Mi mégis a magunkénak érezzük őket, ahogyan a gólyákat is.
Tavasszal gyertek vissza hozzánk kicsi (és nagy) madarak!!
Stuller Richard fecske fotói!
... és a gyönyörű gólyáink is ki tudja merre járnak már??!
... mennénk semmilyen augusztus 20-ai programra itt a városban, de most kimondottan örülök neki, hogy még csak a városban sem leszünk. Már csak a hőség miatt sem lenne kedvünk a tömegbe menni, huhhh! dehogy! Régóta nem szeretem a sok ember egy helyen programokat. A város közben készül az ünnepre. Majdhogynem fel nem porszívózzák a központot. Van olyan takarítás, amit egész évben nem látunk. Persze csak a főutca, meg a központ van felnyalva, minden más terület (az idén különösen) eléggé el van hanyagolva. Gyalog járok mindenhova, sok mindent látok, tapasztalok.
Helyette örülgetünk a hegyeknek, a tájnak, a társaságnak. Túrázni fogunk a Radnai havasokban, egyik cél a Nagy-Pietrosz (2303 m) , avagy ahogy régen nevezték: Horthy csúcs.
"Nagy-Pietrosz-csúcs (románul Vârful Pietrosul Rodnei) 2303 m tengerszint feletti magasságával a Radnai-havasok és a Keleti-Kárpátok legmagasabb hegycsúcsa, 1940–1945 között „Horthy -csúcs” néven az akkori Magyarország legmagasabb pontja volt."
Ez lenne a cél, de tudom, hogy nem bírok felmenni rá. Borsáról (tengerszint feletti magassága: 665 m) indulva kicsivel több, mint 1600 m a szintemelkedés és ugye le is kell jönni. Ez nekem már nagyon sok. A Mosolygó-tóig valószínűleg felmegyek, de onnan még bő 500 méter szintemelkedés felfelé a Pietroszig. A tónál ledekkolunk, - többen jelezték, akik szintén nem akarnak felmenni teljesen - és bevárjuk a többieket és együtt megyünk le.
"Az 1786 m-en fekvő, kb. 2 m mély, 70 x 80 m-es állóvíz medrét egy gleccser vájta ki még a jégkorszakban, melynek mélyedését később víz töltötte fel."
Ott is csodálatos a táj, el lehet tölteni az időt. Még lehet ebbe is belepusztulok félig, mire felmegyek 😄de szeretném megcsinàlni... Tudom, hogy soha nem lesz már rá több erőm, hisz egyre fogy az éveim számának növekedésével. Meglátom, mire leszek képes. Másnap még szintén lenne egy kemény túra, a Gargaló nyeregbe, az nem olyan magas. Negyedik nap vonatozunk a Visó völgyében, a Mokanicaval. Egyszer már jártunk ott, meseszép tájon, szó szerint hegyek völgyek között megy a vonat, amit egy igazi gőzmozdony húz, rettenetes füstöt okádva felfelé, lefelé már nem kell neki erőlködni, akkor már nem füstöl ☺️ az maradt meg még az emlékeimben, hogy kegyetlenül fáztam a nyitott vagonban, szandálban voltam, zokni nem volt nálam, meg totál nyári cuccban, közben meg esőssé/hűvössé vált az idő, hát alig hittem, hogy vége legyen. Most felkészültebb leszek☺️
Szóval ez lesz a hosszú hétvége programja. Azt mondtam a férjemnek, ha erről hazajövünk: nem akarok sehova sem menni a következő hónap végéig 😄
Az egyik híroldalról hoztam ezeket a fotókat, kis színes városkép. Én is fotózhattam volna, mert jártam ma arra, de másfelé bámultam és így nem vettem észre ☺️
Ezek már saját fotók, kedd este voltunk a Szabadtéri színpadon, Bolha a fülbe c. vígjátékot néztük meg. BORZALMAS, CSAPNIVALÓ VOLT.
... hatodik napra is bőven jutott élmény. Már olyan távolinak tűnik, lassan a hosszú hétvégére készülök, utazunk a Radnai havasokba túrázni.
Először körtúráztunk a Plansee körül, az egy kanyon féle, de azért ott is voltak jó kis szuszogós részek. Érdekes volt és szép kilátópontokat találtunk.
 |
| Hegyimentők gyakorlatoztak, bámultuk őket egy darabig☺️ |
A túra után elmentünk az Ehrenberg várhoz és az ott lévő két hegy közötti függőhídhoz, ami 406 méter hosszú és 115 méter magasan ível át a völgy fölött. Persze, hogy átmentünk rajta, oda-vissza, mikor átértünk pihentünk egy kicsit, gyönyörű panoráma volt a várra és a völgyre. Komoly fogódzkodási technikát igényelt sokszor, mert annyira kilengett, de nagyon élveztük a szituációt. Volt, aki rálépett a hídra, ment 20 métert, leült és se előre, se hátra nem bírt menni, bepánikolt. Nem tudjuk végül hogy jött le (nem a mi társaink közül való volt) , mert mi közben felmentünk a várba. A várban semmi extra nem volt, romos vár, de karban van tartva, nincs úgy mű-újjáépítve, mint a mi váraink itthon. Világszép helyen van, a kilátás onnan (is) mindent visz.
Miután kigyönyörködtük magunkat, a várból lejöttünk és egy nagyon finom ebéddel búcsúztunk el a helytől.
 |
| legalább 6-7 vitorlázó repülő repkedett a völgyben és a vár körül |
 |
| az a bizonyos híd a várból |
 |
| panorámafotó a hídról |
 |
| a híd alulnézetből |
 |
| a vakító napsütés miatt kicsit kontrasztos lett a kép, itt már visszafelé mentünk a vár irányába |
 |
| grillezett sertésszelet sörmártással, szalvétagombóccal, párolt káposztával - isteni finom volt. |
Utolsó nap még belefért egy látogatás Innsbruckba, a Swarovski kiállítást néztük meg. Én nem vagyok odáig a felesleges és sok csiliviliért, hát itt volt minden mennyiségben. Utólag sajnáltam is érte piszkosul a 23 € belépődíjat...
 |
| A Swarovski gyár híres figurája a parkból |
 |
| ott lent -10 fok volt...nem tartózkodtunk túl sokat lent :D |
 |
| minden a kristályról szólt |
 |
| ...és minden kristályból volt |
Hosszú és fárasztó út állt még előttünk. Hétfőn hajnal kettőkor kerültem ágyba. Elfáradtunk a hat nap alatt, az ötödik napon már mindenki csak vonszolta magát, összeadódtak a napok fáradtságai a túrák, mászkálások miatt. Mindennek ellenére egyetlen percet nem bántam meg, bármikor újra visszamennék, újra járnám az egészet...
