"...haza kell mennem. A házunkban már húsz éve más lakik...Kihez megyek hát?...rádöbbentem, hogy magamhoz megyek. A régi házhoz, mely csukott kapukkal is mindig az enyém marad...
Ballagtam a falumban. Nem ismertem senkit, s engem sem ismert meg senki. Régi házunk falát megsimogattam, homályos ablakszemébe belenéztem, és magamat láttam benne. Szívemben újra megvillant a régi nyarak ragyogása, régi ízek édessége...éreztem, hogy minden elmúlhat körülöttünk, mi magunk is, de a jóság ifjúsága és a tűz dajkáló, drága melege el nem múlnak soha."
Fekete István
(Ilyenkor úgy érzem, megszakad a szívem)
Más.
Tudom unalmas lehet már, de holnap megint megyünk túrázni, most Szlovákiába. Ha minden jól megy, gyönyörű időnk lesz. Kicsit tartok tőle, mert tudom, hogy az a rész jó kis emelkedős, meredek. Remélem bírom... Utána jó darabig nem lesz újabb út, márciusban meg jönnek haza a gyermekeink, majd' egy hétig itthon lesznek 😍❤️ ünnep számunkra, de ezt már írtam. Mindig csak ismételni tudom magam, semmi extra. Ez van.

















































