"...haza kell mennem. A házunkban már húsz éve más lakik...Kihez megyek hát?...rádöbbentem, hogy magamhoz megyek. A régi házhoz, mely csukott kapukkal is mindig az enyém marad...
Ballagtam a falumban. Nem ismertem senkit, s engem sem ismert meg senki. Régi házunk falát megsimogattam, homályos ablakszemébe belenéztem, és magamat láttam benne. Szívemben újra megvillant a régi nyarak ragyogása, régi ízek édessége...éreztem, hogy minden elmúlhat körülöttünk, mi magunk is, de a jóság ifjúsága és a tűz dajkáló, drága melege el nem múlnak soha."
Fekete István
(Ilyenkor úgy érzem, megszakad a szívem)
Más.
Tudom unalmas lehet már, de holnap megint megyünk túrázni, most Szlovákiába. Ha minden jól megy, gyönyörű időnk lesz. Kicsit tartok tőle, mert tudom, hogy az a rész jó kis emelkedős, meredek. Remélem bírom... Utána jó darabig nem lesz újabb út, márciusban meg jönnek haza a gyermekeink, majd' egy hétig itthon lesznek 😍❤️ ünnep számunkra, de ezt már írtam. Mindig csak ismételni tudom magam, semmi extra. Ez van.
Ez a csodálatos idézet nekem szól, de nagyon :)) Csak nem húsz éve, hanem 30. Micsoda számok! Még kimondani is sok!
VálaszTörlésJó túrázást nektek! Fogod bírni :))
Nekem nem telt még el 20 év, de a mélységes szomorúság bennem van, akárhányszor eszembe jut Anyukámék háza 😞
TörlésA túra első 200 méterén sikerült megnéznem öt centiről a talajt, ugyanis elestem, de nem ütöttem meg magamat, mert az avarra estem. Amúgy igen, bírtam 😄
Végre tudlak olvasni, a szövegképet . Nagyon szépen, lélekmélyről ír Fekete István. Én apám nyaralójahoz járok el, erre mondta az öcsém, mit mászkálsz oda. Nem érti, nekem nagyon sokat jelentett. Mindketten férfiak, s mégis az író milyen érzékeny a lélek dolgaira.
VálaszTörlésA férfiak valahogy nem kötődnek annyira a régi házakhoz. A férjem sem nagyon emlegeti, bár lehet azért mélyen a lelkében hiányzik neki is.
TörlésNekem nagyon fáj a szülői ház hiánya 😢