Azóta

....szeretem, de nagyon! ezt az épületet, mióta itt élek. 

A Csokonai színház felújítás alatt álló épülete. Elbontották az állványzatot, gyönyörű már így is ❤️

 Alig várom, hogy átadják, várhatóan 2023-ban.

Reggeli szép

Korán van még. Nézem a szép, világos konyhámat és elgondolkodom, magamban lepörgetem a napomat, a tennivalókat. A nap egy pillanatra éppen csak egy vékony csíkon sütött be, de az is olyan fátyolosan. 

Csendes még a ház, csak én vagyok fent, de már hallom a férjem is mozgolódik a hálóban. 

Kint hideg, nyirkos a reggel, de itt bent olyan jó meleg van. Nézem az ablakon keresztül az etetőn lakmározó cinegéket, verebeket, a kopasz, komor fákat, a hajladozó, óriásira nőtt oszlopos tujákat a szomszéd udvarán. Elkészítem a reggeli létszükséglet capuccinomat, élvezettel kortyolgatom. Talpam alatt meleg a padlófűtéstől a konyha köve, minden olyan barátságos és otthonos. 

A biztonság érzete, a nyugodtság  önti el a lelkemet. 

Ez fogalmazódik meg bennem nap mint nap. Hogy mennyire szerethet Isten, hogy itt és így lehetek, ahol és ahogyan.  Nekem nem voltak nagy álmaim - valaki, aki szeret - megkaptam. Valaki, akit szerethetek - megkaptam. Semmilyen luxusra nem vágytam soha, csak arra, hogy mindenből annyim legyen, ami boldoggá, elégedetté tesz. Mindenem megvan. 

Olyan finom ez a békés , langyos, simogató reggel…

Nem cserélnék (most) senkivel. Holnap sem, azután sem. 

Biztos csalóka még

 

 ...de úgy érzem most, hogy a tavasz már itt csacsog a közelben, bár szerintem még lesz jó pár hideg reggelünk/éjszakánk. A tegnapi gyönyörű nap annyira csalogatott volna ki egy jó sétára, de a férjem nem mehet sehová, én meg egyedül nem szeretek menni.

Ez is furcsa azért, annak idején mikor otthon voltam az Anyukámmal karanténban a covid miatt, drákói szigorral ellenőriztek minden nap, rendőrségi felvonulással, minden nap ott berregtek a kapu előtt, arra is rest volt, hogy kiszálljon a kocsiból és becsengessen, neeem, inkább berregett/szirénázott egy sort, hagy szaladjon ki az egész utca, mi van már megint és úgy jelentkeztem le, itt vagyok, nem a kocsmában ülök éppen a karantén idején.

Szóval most aki oltott, az mehet mindenhová, nem vonatkozik rám a karantén, hiába vagyok összezárva egy igazolt covidossal, háááát így biztos nem viszem ki a vírust, ha van védettségim, ez nonszensz komolyan mondom. Nincs már rendőrségi ellenőrzés, bár az emailben megküldött határozatban ott van, előfordulhat, hogy kijönnek. Hol van erre már kapacitás? dehogy jönnek! Amúgy meg felnőtt emberként tudomásul veszi a párom, hogy most nem mehet sehová, nem is akart, nem is mer, nehogy visszaessen vagy komolyabb tünete jelentkezzen. Ha minden jól megy, jövő héten kedden vagy szerdán emailben küldik a gyógyultsági határozatot. Nem tudom teszt kell e majd akkor is, megmondja hétfőn a doktornő.

Egyébként még hihetetlen, mennyire hatással van az emberre ez az egész, ill. már most nem annyira, de amikor kiderült a betegsége, "vártam" én is mikor lesz tünetem, de semmi nem lett, nem mintha annyira hiányolnám. Szóval bármi történhet elven, amik jöttek már számlák az utóbbi időben (nekem mind elektronikus) hiába van hetekkel későbbi dátum a beérkezési határidőnek, azonnal kifizettem mindet, sosem lehet tudni nem történik e valami. Az őszi/téli tragédiák, az ismerőseink/túratársunk halála (covid miatt) nagyon megrázott bennünket, igazán felkészítette az embert, hogy ne legyen nyugodt semmi felől sem. Azért nem ez uralja az életünket, de tény, hogy árnyékot vetett ránk, a szomorúság árnyékát, meg hogy mennyire mulandó az élet.

Megvannak a terveink utazás, kirándulás, túrázás szempontjából. Ha sikerül megvalósítani mindet, hát igazán szerencsések leszünk :)) Húsvétkor Krakkóba szeretnénk menni, Pünkösdkor Milánó, Comói-tó, a többiről meg majd írok, ill. egyet megemlítek, a Funtinelli boszorkány helyszíneire: Galonya és Istenszéke, ez augusztusban lesz remélhetőleg. És még ott vannak az egy napos hegyi túráink, hurrrrá! :))

Mindehhez már "csak" annyi kell, hogy egészségesek legyünk...

Annyit vártam

 

Annyit vártam
Míg hegy nőt alattam
Felemelt az égbe
Csillagok közelébe

Itt már csak nekem nyílik az ég
Itt már csak nekem ragyog
A csillagos sötétség

Egyedül maradtam és örömöm végtelen
Így nézek le mindenre
Mindenre, amit magam alatt hagytam örökre

Minden más, amit itt fenn találtam
Messze meghalad mindent, amit vártam
Minden mást magam mögött hagytam
Megmaradok örök magányomban

Egyedül maradtam örömöm végtelenségében
Így nézek le mindenre, mindenre
Amit magam alatt hagytam örökre

(Eternal Joy On The Mountain Of Loneliness
Autumn Nostalgie)

Könyvek

 Most olvastam, földhöz vert...

 Van még egy könyvem tőle, az Ajándék. Hamarosan kezdem. 

Micsoda ajándéka a sorsnak, hogy túlélték a borzalmakat, s megérte a  95 évet, a nővére nemrég töltötte be a 100. évét, s mindketten megjárták a poklok poklát. Láttam egy filmet az On the Spot c. műsorban, Cseke Eszter és S.Takács András riportját Edith Eva Egerrel, s teljesen lenyűgözött. Nevetett a szeme mindig, pedig amennyi szörnyűség történt vele, lehetett volna egy megkeseredett nő is.

Karácsonyra kértem /kaptam, mert tavaly úgy olvastam el, hogy kölcsön kaptam. 

A nyáron, ha élünk, megyünk ezekre a tájakra, amiről ír: Istenszéke, Galonya...nagyon várom.

Amitől

... tartottunk, az bekövetkezett. Covidos lett a férjem. Arról beszéltünk éppen, hogy tulajdonképpen szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem az elején kapta el, mikor még csak tapogatózott a világ, hogy mi is van. Talán azóta már többet tudnak róla... Meg nem volt védőoltás sem. Bár ebben is ki hisz, ki nem hisz. Mi hittük, hogy segíthet rajtunk, ha elkapjuk, hogy nem lesznek szörnyűek a tünetek. A férjemnek két oltása van meg, most 4 hónapig nem is kaphatja meg a harmadikat.

Hétfőn kezdődött, hőemelkedéssel, egész nap, s azóta is tart. Nem is megy le normális szintre, de nem is megy fel 38° fölé. Az volt a szokatlan, hogy az én párom akármilyen betegsége is volt, egy napnál többet soha nem volt lázas. Ha nem lenne a világ ebben a mizériában, azt mondanánk enyhe megfázás. Tegnap már gyanakodtunk, hogy ez más lesz, így vettem két Biosynex tesztet és egyértelműen pozitív volt. Hála Istennek, jó a közérzete, nem levert, nem fáradékony, nem köhög, megvan a szaglása és az ízérzete is. Ő eléggé izgága típus, nem tud feküdni, így most van ideje olvasni. A doktornővel konzultálva csak a fekvést, pihenést javasolta, ill. ha erős mellkasi fájdalmat érezne, akkor azonnal mentő. Nagyon reménykedünk, hogy ennyivel megússza...

Én teljesen tünetmentes vagyok, addig nem csinálok tesztet, míg nem lesz valami jele.

Pont filoztam rajta, hogy mikor covidos volt Anyukám, akkor őt is ápoltam, egy szál maszk volt a védőruhám, most meg egy légtérben vagyok a koronavírusos férjemmel, mit is tehetnék? itthon nem lehetek állandóan maszkban, lesz ami lesz. Gyakran szellőztetünk, ő fent alszik, én meg lent. Ennyi a védőintézkedés.

Ugye mi elég sokat màszkàltunk/túráztunk/bandáztunk mindenfelé, busszal, kocsival, sok emberrel, akkor mégsem kaptuk el. Most az a poén, hogy nem voltunk sehol, a férjemnek csendesebb időszaka volt a munkahelyen is, szóval ki tudja hol, mikor, mitől, hogy ragad az emberre az a kis sz@r vírus. Na, hátha kifut már a világból és nem tartja rettegésben az embereket.

Ha negatív lett volna az eredmény, a T betűnél nem kellene látszania semminek. 

Nem tudom

 

 

 ...hogy rám találnak e a régi olvasóim, talán egyszer ide tévednek ismét.  Lehet volt közöttetek pár ember, akinek furcsa volt és talán sajnálta is valamennyire, hogy egyszer csak nincs blog, megszűnt. 

Igen, töröltem végérvényesen. Nem kényszerített a törlésre, nem bántott meg, nem bosszantott fel, nem befolyásolt a világon senki. Az én elhatározásom volt. Még csak azt a lehetőséget sem hagytam meg, hogy 30 nap múlva törlődjön. Nyugodt szívvel kattintottam a "végleges törlés" opcióra és azóta sem volt egyetlen olyan percem sem, amikor sajnálkoztam volna, hogy te jó ég! miért is tettem, bár visszacsinálhatnám. Nem! elment, elmúlt, vége. Közel 1700 bejegyzés volt, a fotók száma 13-14 ezer (több albumba rakta a rendszer, azért nem tudom pontosan) a kommentek száma 16 ezer fölött. A kirándulások, túrák úgyis mind itt vannak a szívemben, eszemben, szememben, meg aztán nekem a gépen itt vannak a fotók. Én magam sem olvasgattam vissza soha a blogomat, nagy ritkán néztem utána dolgoknak, ha nem voltam biztos a dátumban.

A régi blogcímemet a rendszer hónapokig zárolja, én sem éleszthetném fel újra (és senki más sem) azt hiszem olyan fél év után engedi felhasználni ugyanazt a linket. Akkor addig veszem vissza a régi címet, míg bejegyzésbe nem tehetem, hogy ide irányítsam azokat, akik olvastak és szívesen olvasnának ismét.

Most sem ígérek semmit. Ha rám jön a hoppáré, már könnyű szívvel megteszek bármit. El sem hiszitek, mennyire megtanultam elengedni dolgokat és itt nem csak a blog írásáról van szó. 

Nos, ha itt vagy, ha rám találtál: üdvözöllek és talán jól érzed majd magad (újra) itt.

 

 

Hihetetlen, hogy

... ma egy hónapja szilvesztereztünk 😲🧐 egy hónap eltelt a 2022-es évből.

Nyugalom

 Széllelbélelt, napsütéses, bolondos napok ezek. 

Tél van, friss, hideg, napsütéses tél, déli oldalon a fal tövében napozós. 

Mégis, most jó így. Jó, hogy nem történik semmi, hogy minden mozdulatlan, rendezgetős, rendszerezős. Nyugodt.

Ennél többet most nem is kívánhatnék.