Korán van még. Nézem a szép, világos konyhámat és elgondolkodom, magamban lepörgetem a napomat, a tennivalókat. A nap egy pillanatra éppen csak egy vékony csíkon sütött be, de az is olyan fátyolosan.
Csendes még a ház, csak én vagyok fent, de már hallom a férjem is mozgolódik a hálóban.
Kint hideg, nyirkos a reggel, de itt bent olyan jó meleg van. Nézem az ablakon keresztül az etetőn lakmározó cinegéket, verebeket, a kopasz, komor fákat, a hajladozó, óriásira nőtt oszlopos tujákat a szomszéd udvarán. Elkészítem a reggeli létszükséglet capuccinomat, élvezettel kortyolgatom. Talpam alatt meleg a padlófűtéstől a konyha köve, minden olyan barátságos és otthonos.
A biztonság érzete, a nyugodtság önti el a lelkemet.
Ez fogalmazódik meg bennem nap mint nap. Hogy mennyire szerethet Isten, hogy itt és így lehetek, ahol és ahogyan. Nekem nem voltak nagy álmaim - valaki, aki szeret - megkaptam. Valaki, akit szerethetek - megkaptam. Semmilyen luxusra nem vágytam soha, csak arra, hogy mindenből annyim legyen, ami boldoggá, elégedetté tesz. Mindenem megvan.
Olyan finom ez a békés , langyos, simogató reggel…
Nem cserélnék (most) senkivel. Holnap sem, azután sem.
Szívmelengető sorok...
VálaszTörlésKöszönöm szépen, így és ezt érzem nagyon sokszor.
TörlésNagyon szépen írtál.
VálaszTörlésKöszönöm, Anikó!
TörlésMiért bánt engem a blogger?! Leírtam egy hosszabb hozzásólást, már áppen a végére értem volna és egy billentyű ütésre huss! Valamelyik betűnél lehet gond? Az ördög se tudja, de ez az ő műve lehetett! Azért is kezdem előlről és juszt is leírom mind ami eszembe fog újra jutni!
VálaszTörlésA reggeli cappuccinóm még nincs itt ugyan, de hasonló érzések szoktak engem is elönteni. Most is amíg vártam a modem betöltésére (éjszakára kikapcsoljuk), néztem kifelé az ablakon, bámultam a reggeli élénkülő forgalmat, és akkor jött a takarító emberke. Láthatóan átfagyva, megállt a szomszéd autóbejáróján, és csak álldogált ott, minha várna valakire. Kicsit matatott, aztán lassan elindult. Reggelente szoktam látni. Holnap figyelni fogom és viszek neki egy jó meleg teát.
Épp a napokban beszéltünk ebéd közben a férjemmel ilyenekről, meg erről az érzésről. Soha nem voltam, voltunk nagyravágyóak, megelégedtünk a magunk kis szerény életével, és mindig arra jutottunk, hogy szerencsések vagyunk, mert itt vagyunk szeretetben, megbecsülésben egymásnak, van jó meleg házunk, van mit ennünk......
Megyek is elkészítem a cappuccinomat, mert az most agyon hiányzik! Legyen nagyon szép napotok, és a férjed is gyorsan gyógyuljon meg!
Ugye mennyire felértékelődnek már ezek a kis nyugodt pillanatok, időszakok?! Annyira szükségünk van rá! Ami régen természetes volt, ma már hálásak vagyunk érte. Csak még sokáig legyen így! ☺️
TörlésNagyon sajnálom drága Mancoka, hogy vacakol a blogger, nem tudom mi lehetett vele. Hányszor, de hányszor járok én is így!
TörlésSzépet írtál! Ilyenkor miközben a kávémat kortyolgatom arra gondolok hogy megéltem ennyi évet és még most is azon töröm a fejem hogy a sok feladatot hogyan osszam be magamnak. Öröm tőlt el hogy a kisvasúti valamint az épülő welnessben végzett munkáimat minden nap kitőlti az erdész barátom melletti munkám és persze az itthoni feladataim. Hálás vagyok a sorsnak hogy bírom és kevés olyan dolog van amit a betegségeim akadályoznak. Itt napok óta még az éjszakák is enyhék. Remélem nem isszuk a levét ennek az időjárásnak. Emlékezem fiatal koromra, a február 28.- án rendezett éves mezei futóverseny mindig a tavasz jöttét jelentette! Szó se róla most is várom. Az erdő nap mint nap új dolgokat mutat nekünk. És ez annyira csodás! Magam sem cserélnék senkivel.
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
TörlésÚgy gondolom, hogy sokunk érzi, érezheti mindazokat, amit én is leírtam. Szerencsére...
És mindezekhez micsoda klassz szamócás bögréd van hijnye!
VálaszTörlésEgy bibi van vele, nem az enyém a bögre :D de szívesen elfogadnám :)
Törlés