... most nagyon nehezemre esik posztot írni. Elszoktam tőle, van amikor be sem nézek a blogra. Harcolok mindig az idővel, mindig mindennel le és el vagyok maradva. Közbejön egy váratlan utazás is (hamarosan) nem kirándulás, szükség van rám valahol Európában, úgyhogy megint repülök. Onnan hazajövök, kipakolok, kimosok és pakolok újra, irány Torockó és vége is lesz októbernek.
Visszatérve az utazásra, ami mögöttem van. Bosznia-Hercegovina volt az úticél, Dubrovnikba repültünk reggel, bő egy óra az út és onnan már mentünk is Medjugorje, a híres kegyhely/zarándokhely felé. A Vatikán soha nem ismerte el, a 80-as évek elején volt látomása két kislánynak a városon kívül, Szűz Mária jelent meg nekik. Hááát, érted, két alig múlt el 10 éves lányka mit keresett a városon jóval kívül egy olyan helyen, ami feladta a leckét szikláról sziklára mászásban (nekünk is) a hegy tetején állított Szűz Mária szoborhoz, amit azon a helyen állítottak, ahol látták a jelenséget. Én nagyon szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, a jelentéktelen kis település hatalmas üzletet csinált belőle, van annyi imafüzér, Jézus kép meg kereszt, hogy a Dunán simán lehetne belőle egy újabb fenékküszöböt csinálni. Meg minden más vonzata a helynek, évente 2 millió zarándok megy el oda...
Onnan mentünk Mostar felé, ahol két éjszakát aludtunk. Másnap irány Blagaj Tekke, a dervis kolostor, érdekes helyen van, hatalmas szikla alá építették, utána a Kravica vízesést is megcsodáltuk. Nagyon népszerű hely, szép is, de itt is az üzlet, az üzlet, az üzlet, persze meg kell élni valamiből mindenkinek.
Délután /este városnézés Mostarban, direkt megvártuk, hogy besötétedjen, mert esti kivilágításban nagyon szép az Öreg-híd. Mostaron folyik keresztül a Neretva, gyors hegyi folyó, a zöld szín dominál, ha a vizét nézzük, persze mikor hogy esik rá a fény.
Nem tudom kikerülni a témát, ami engem nyomasztott végig. Ilyen szemetes, piszkos, mocskos országban nem jártam még. Nyugodtan lehet rá mondani, igazi Balkán. A Neretva partjára lementünk, még most is beleborzongok, hogy mi szemét volt ott... de végig az országutak mentén, nem ám itt ott lerakva, folyamatosan mindkét oldalt mocsok. Borzasztó. Gyönyörűséges természeti adottságokkal rendelkezik és abszolúte nem becsülik meg.
Persze volt gondjuk elég, gondoljunk csak a Délszláv háborúra, amiben nagyon sokan elestek. Hihetetlen mennyiségű temetőt /sírt láttunk, településeken belül, akár a város közepén is, ahol hely volt, ahol elestek, ott temették el az áldozatokat. Szomorú látvány volt...
Mostar egyébként hangulatos kis város, az Óváros tele van szűk kis utcácskákkal, millió bazár, árus van. Konvertibilis márka a pénznemük, mi nem váltottunk egy vasat sem át, nagyon sok helyen lehetett euróval fizetni, kevés helyen kártyával. Könnyű volt az átváltás, mert ha mondjuk valaminek 20 KM volt az ára, akkor az 10 euró volt. Hasonló árak vannak, mint nálunk, illetve valamennyivel kevesebb.
Ami még feltűnő, ez már muszlim ország, persze az is volt régebben is, a nők ruházata a szorosan, kendővel bekötött fej, hosszú lepel/ruha, jobb esetben látszik az arca meg színesek az anyagok, mások meg talpig fekete csador? burka? azt sem tudom ott hogy nevezik, mindegy is, szóval csak egy résen néz kifelé a nő, hát nekünk ez elképzelhetetlen, nekik meg ez az életük, ezt kell elviselni.
![]() |
| A kegyhely felé vezető utca rövid részlete |
![]() |
| Itt látszik, ilyen sziklás az út felfelé |
![]() |
| Útban a Szűz Mária szoborhoz. Jó páran mezítláb mentek fel a csupa szikla útvonalon. |
![]() |
| Útban Blagaj Tekke-hez |
![]() |
| Sima hétköznap volt és mégis tömeg. A jegyárusító hölgy szerint nagyon sok magyar is jár oda. |
![]() |
| Blagaj Tekke dervis kolostor |
![]() |
| Jablonica tó. A Neretva vize van felduzzasztva kb. 30 km hosszan. |
![]() |
| A 35 tonnás kőgolyó. |






































































