2026. szeptember 25.

Őszinte leszek

... most nagyon nehezemre esik posztot írni. Elszoktam tőle, van amikor be sem nézek a blogra. Harcolok mindig az idővel, mindig mindennel le és el vagyok maradva. Közbejön egy váratlan utazás is (hamarosan) nem kirándulás, szükség van rám valahol Európában, úgyhogy megint repülök. Onnan hazajövök, kipakolok, kimosok és pakolok újra, irány Torockó és vége is lesz októbernek.


Visszatérve az utazásra, ami mögöttem van. Bosznia-Hercegovina volt az úticél, Dubrovnikba repültünk reggel, bő egy óra az út és onnan már mentünk is Medjugorje, a híres kegyhely/zarándokhely felé. A Vatikán soha nem ismerte el, a 80-as évek elején volt látomása két kislánynak a városon kívül, Szűz Mária jelent meg nekik. Hááát, érted, két alig múlt el 10 éves lányka mit keresett a városon jóval kívül egy olyan helyen, ami feladta a leckét szikláról sziklára mászásban (nekünk is) a hegy tetején állított Szűz Mária szoborhoz, amit azon a helyen állítottak, ahol látták a jelenséget. Én nagyon szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, a jelentéktelen kis település hatalmas üzletet csinált belőle, van annyi imafüzér, Jézus kép meg kereszt, hogy a Dunán simán lehetne belőle egy újabb fenékküszöböt csinálni. Meg minden más vonzata a helynek, évente 2 millió zarándok megy el oda...

Onnan mentünk Mostar felé, ahol két éjszakát aludtunk. Másnap irány  Blagaj Tekke, a dervis kolostor, érdekes helyen van, hatalmas szikla alá építették, utána a Kravica vízesést is megcsodáltuk. Nagyon népszerű hely, szép is, de itt is az üzlet, az üzlet, az üzlet, persze meg kell élni valamiből mindenkinek.
Délután /este városnézés Mostarban, direkt megvártuk, hogy besötétedjen, mert esti kivilágításban nagyon szép az Öreg-híd. Mostaron folyik keresztül a Neretva, gyors hegyi folyó, a zöld szín dominál, ha  a vizét nézzük, persze mikor hogy esik rá a fény.

Nem tudom kikerülni a témát, ami engem nyomasztott végig. Ilyen szemetes, piszkos, mocskos országban nem jártam még. Nyugodtan lehet rá mondani, igazi Balkán. A Neretva partjára lementünk, még most is beleborzongok, hogy mi szemét volt ott... de végig az országutak mentén, nem ám itt ott lerakva, folyamatosan mindkét oldalt  mocsok. Borzasztó. Gyönyörűséges természeti adottságokkal rendelkezik és abszolúte nem becsülik meg.
Persze volt gondjuk elég, gondoljunk csak a Délszláv háborúra, amiben nagyon sokan elestek. Hihetetlen mennyiségű temetőt /sírt láttunk, településeken belül, akár a város közepén is, ahol hely volt, ahol elestek, ott temették el az áldozatokat. Szomorú látvány volt...
Mostar egyébként hangulatos kis város, az Óváros tele van szűk kis utcácskákkal, millió bazár, árus van. Konvertibilis márka a pénznemük, mi nem váltottunk egy vasat sem át, nagyon sok helyen lehetett euróval fizetni, kevés helyen kártyával. Könnyű volt az átváltás, mert ha mondjuk valaminek 20 KM volt az ára, akkor az 10 euró volt. Hasonló árak vannak, mint nálunk, illetve valamennyivel kevesebb.
Ami még feltűnő, ez már muszlim ország, persze az is volt régebben is, a nők ruházata a szorosan, kendővel bekötött fej, hosszú lepel/ruha, jobb esetben látszik az arca meg színesek az anyagok, mások meg talpig fekete csador? burka? azt sem tudom ott hogy nevezik, mindegy is, szóval csak egy résen néz kifelé a nő, hát nekünk ez elképzelhetetlen, nekik meg ez az életük, ezt kell elviselni.
Mindenféleképpen ezt is meg kell jegyeznem, nagyon pozitívum volt, hogy kedvesek voltak az emberek és ezeken a kiemelt idegenforgalmi helyeken, a legkisebb boltban, bódéban is beszéltek angolul, úgyhogy bárhol boldogultunk. Egy helyen volt, egy nagy élelmiszer áruházban (a világon minden kapható, árubőség van) az eladó férfit a csemege pultnál mikor kérdeztük, hogy beszél e angolul, olyan jókedvűen mondta, nem, ő csak a saját nyelvén, hogy csak annyit tud: "csikken, pork, no, jes, van, tu, tri" vele nevettünk és mégis tökéletesen megértettük egymást mutogatással, tőszavakkal😊 
Folyt. köv. remélem lesz időm, türelmem hozzá. 


A kegyhely felé vezető utca rövid részlete 






Itt látszik, ilyen sziklás az út felfelé 

Útban a Szűz Mária szoborhoz. Jó páran mezítláb mentek fel a csupa szikla útvonalon. 



Útban Blagaj Tekke-hez




Sima hétköznap volt és mégis tömeg. A jegyárusító hölgy szerint nagyon sok magyar is jár oda. 



Blagaj Tekke dervis kolostor

Jablonica tó. A Neretva vize van felduzzasztva kb. 30 km hosszan. 


Visoko, a Piramisok Völgye és a kőgolyók rejtélye 

A 35 tonnás kőgolyó. 



Kőgolyók rejtélye. Teljesen szabályos golyók, kisebb, nagyobbak, az anyaga/összetétele semmi máshoz nem hasonlítható, tükörsima a felülete. Nem, nem a folyó, nap, szél, időjárás alakította ki, mert a legnagyobb pld. abszolút a szárazföldön van és 35 tonnás. Rendesen gondolkodóba estünk az infók után, ugyanis pld. ezt a 35 tonnást mai technikával így, ilyen anyagból nem lehetne egy ekkora kőgömböt elkészíteni. 




Kravica vízesés 










Blagaj Tekke


Piramisok Völgye. Megléte hamarabbi időkre tehető (kb. 33000 év) , mint az egyiptomi piramisok. Most folynak ott ásatások, csak nincs rá pénz. 





Ez már Szarajevo. 








Az utolsó, működő karavánszeráj Szarajevoban



Mindenütt tömeg 

Szarajevo folyója a Miljacka



A Boszna folyó forrása egy szép parkban van










2026. szeptember 17.

Kicsi ízelítő

 Mostar, Öreg-híd, egy 2023-ban átadott templom belseje, ahol egymillió mozaikból rakták ki az oltárképet és egy fotó a Kravica vízesésről. 












2026. szeptember 14.

Ideje volt

 Megyek… suttogja a nyár…🌻🌞

Ideje már… mondja az ősz! 🍂🍁🎃


Ha hazajövünk, megpróbálom összeszedni magam és alkotok egy bejegyzést. (nehéz lesz, nagyon elszoktam az írástól...) 

Pesten vagyok, reggel repülünk Dubrivnikba és onnan megyünk Bosznia-Hercegovinába.