... már ezt a bejegyzést vagy 4-5 napja. Időm kedvem sem volt hozzá. Amúgy is, mire megjelenik az olvasási listában, addigra elvész a többi között, meg már lefutott téma, olyan régen volt 🤭 egy hete ilyenkor már javában utaztunk.
Aki nekifog a posztot olvasni, készüljön, mert van vagy 100 fotó... 🤭😆
Szokásos útvonal, és amire régóta vágytam, Nagykároly előtt egy hatalmas búzamező közepén, ahol valamikor egy Kigye nevezetű falu volt, ott van egy kis kápolna, no oda besétáltunk és megnéztük. Annyira szép volt az a búzamező! meg persze a kápolna is! 😍 Aztán érintettük Avasújfaluban a skanzent, szeretem, van kisugárzása. Técsőn lementünk a Tisza partra, ahol a híd torzó másik oldalán már Ukrajna van. Végül bementünk ismét Barcánfalván a kolostorokhoz, nagyon szeretem azt a helyet.
 |
| Most lehet kinevettek, de annyira jó volt megsimogatni a kalászokat, a búza nekem mindig az életet jelképezi |
 |
| Út vezet hozzá, használják a környékbeliek, búcsújáró hely |
 |
| A kápolna története, érdekes! |
Második nap volt a nagy túra. Másodjára jártuk végig ezt az útvonalat, tudtam, hogy fárasztó lesz, de nem bírtam volna kihagyni. Annyira szép ez a rész, itt nem nagyon botlunk bele más túrázókba, csak mi vagyunk és a természet. A rododendron virágzás még nem volt a teljében, éppen elkezdtek virágozni, sajnos nem voltak még rózsaszínbe borulva a hegyoldalak, de azért így is láttunk sokat belőlük a déli lankákon. A vége nagyon vágtatósra sikerült, fél hatig működött a libegő lefelé, ha nem érjük el, újabb két km egy 25%-os lejtésű úton, 400 m szintcsökkenéssel, hát lehet onnan már négykézláb jöttem volna le, úgyhogy rohanvást értünk oda, már nem is fizettünk ott fent, mondtam lent majd kártyával rendezem (árgus szemekkel figyelik ám, hogy ki legyen fizetve😆) de már minden pénzt megért (70 lej/2 fő) , csak ülhessünk már fel a libegőre, ott ne maradjunk. Ahogy leértünk, a férjem egyből ledöntött egy korsó sört, ki volt szomjazva/merülve😆 no, de az élmény feledhetetlen volt és lett, gyönyörű időnk volt, ez bevonult nálam a top öt túra közé. Mikor először jártuk végig, augusztus volt és dögmeleg, az elvett az út szépségéből, most ideális hőmérsékletben túrázhattunk. Húzós út, 642 m szintemelkedés és 950 m szintcsökkenés van benne 13 km-en.
 |
| Encián mezőkön mentünk keresztül, eszméletlen szépek 😍 |
 |
| Hófoltokat is láttunk még |
 |
| Kökörcsinek |
 |
| Rojtos szélű harangvirág, millió volt belőlük |
 |
| Ezzel jöttünk fel a túra kiindulási pontjára és egy nagy belső kör megtétele után a másik oldalt a libegővel mentünk le |
... és még egy pár fotó az utolsó napról, a Prislop-hágóról, télen menni se bírtunk ott, térdig ért a hó, most is világszép volt.
