Egy kis ízelítőt

 ...már mutattam Borsafüredről. Ez az út most olyan szép volt, annyi pozitív érzést adott, hogy lebegtem az örömtől. Nagyon hideg volt éjjelente és reggel, de nem indultunk túl korán a túrákra, addigra enyhült egy kicsit a levegő (jah, - 15° helyett - 10° ) Életemben nem fáztam talán annyira, mikor második nap mentünk fel ezerháromszázvalahány méterre a nyitott felvonóval. Műanyag ülőke, amibe szó szerint be kell ugrani, ugyanis mozgásban van állandóan, hátizsák a mellkasra véve, nézel hátrafelé és mikor ott van, ugrás és már hajtják is le rád a védőkorlátot. Szóval nem egyszerű (legalábbis nekem ...) és az a hideg ülés, brrrrrrrrrr, azt hittem jégdarabra ültem és szűk 15 perc mire felér. Ahogy kiért az egyik platósabb rész fölé, ott már nagyon fújt a szél is, hát azt hittem lefagyok...Szerencsére van segítség a be és kiszállásnál is, fogják a karunkat, hogy el ne essünk, így akárhogy le voltam dermedve, nem estem el. Ott fent végig viharos szél volt, a hegyek tetején körben láttuk, ahogy hordta a havat, nagyon különleges látvány volt. Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy egyáltalán ki tudunk menni a kedvenc platónkig, ahol tavaly is jártunk, mert nem is tudtuk igazán mekkora a hó, ahol volt kitaposva egy keskeny ösvény, ott térdig ért, de alatta már le volt járva valamennyire. Véletlenül sem léptünk le oldalra, mert nem tudhattuk, hogy a szél hol tornyozott fel esetleg méteres havat és nem akartunk nyakig merülni benne. Meglepő módon egészen jól bírtam menni felfelé, persze az előttünk lévők már kitaposták és egymás nyomában lépkedtünk. Hihetetlen szép volt a táj, a fenyők roskadásig rakva hóval, a hegyek teteje hófehér mindenütt, jaj odáig voltam a látványtól. Feljutottunk a platóig, nagyon megküzdöttünk érte a mély hóban, de kárpótolt a látvány végig az úton. A ragyogó napsütés, a fehér hó, aminek a tetején egymilliárdnyi gyémántként ragyogtak a hópelyhek, a vakító kék égbolt, a gyönyörű táj.... ez mind csupa boldogság hormon volt számomra. Imádtam minden percét. Egy kicsit félelmetes helyzet is volt, a platón van egy - nem is tudom mi a funkciója -, szóval egy elég nagy fedett hely, valamiféle pihenőnek, vagy menedék helynek gondolom, nyitott ugyan, de tető van rajta meg oldala is, gondolom esetleg vihar elől is odamennek nyáron, na mindegy is mi a rendeltetése, szóval ott pihentünk egy kicsit, persze ott is kínozott bennünket a szél, kifújta a lelkünket is és egy idő után azt vettük észre, hogy temeti be hóval a nyomainkat. Ha még ott dekkolunk egy negyed órát, teljesen eltűnik a nyomunk!!! úgyhogy siettünk visszafelé a védettebb helyre, a fák közé, ahol nem volt olyan viharos már az idő és a nyomunk is megmaradt. Ettől függetlenül nem cseréltem volna senkivel. Szerencsére nem fáztunk meg, az évek során azért megtanultunk minden körülményre alkalmazkodva öltözködni, a téli túrás dzseki és túrabakancs alap, a háta és a lába ne fázzon az embernek, bár amíg mozgásban vagyunk, nincs baj. Az igaz, hogy reggel kellett egy negyed óra, mire minden meleg cuccot magunkra szedtünk, a végén alig bírtam lehajolni bekötni a bakancsomat 😆😆

Esténként meg szánkóztunk. Elmentünk a felvonó alatti domboldalra, onnan lehetett lecsúszkálni, én csak egyszer jöttem le, de végig torkom szakadtából visítottam, úgyhogy nem próbálkoztam többször, de nagyon jól szórakoztunk a többieken, ahogy ők is visítottak időnként. Szerintem gyerekkoromban szánkóztam utoljára, na ott fagytam úgy össze lilára, mint itt esténként 😃de nem bántam ezt sem, a szálláson nagyon jó meleg volt, kiolvadtunk előbb-utóbb 😊

Nagyon furcsa volt, hogy ott még minden teljes karácsonyi pompában volt. A díszek, a kültéri fenyőfák feldíszítve és dekorok mindenütt.  Az ortodox karácsony jóval később van és akkor vasárnap volt náluk a vízkereszt ( vagy nem tudom ők hogy nevezik)

Harmadik nap már "lájtosra" vettük a figurát, csak elmentünk megnézni a szokásos kedvenc helyünket, a kolostorokat Barcánfalván. Megállapítottuk, hogy nyáron azért sokkal szebb...

A blogger felcserélte az időrendet a fotóknál, meg úgy összevissza is rakta az egészet, meg lehet ismétlődik némelyik...

A sípálya esti fényben 

Eddig ért a hó, az ösvényen nagyjából mindenütt ilyen volt ... 

A panzió oldalán lógott ez a jégcsap, életemben nem láttam ekkorát, legalább három méteres volt

csak hogy lásd a természet nagyságát, úgy közép tájon azok az apró pöttyök emberek, úton a platón lévő építményhez

ide érkezik a felvonó, lent a völgyben van Borsafüred

Nézd ott bal oldalt egy épület tetejét, addig van hóval! 

...jaaaa, és szervezzük  oda júniusra a rododendron virágzásra az utat, mikor az egész hegyoldal rózsaszínben pompázik...

(ez a fotó az internetről származik)

 

Túl sok szó nélkül

 Ilyen a tél Borsafüreden...

Életképek

 Tegnap felénk hó esett, olyan 6-8 cm. Könnyű, porhó. Mivel hideg volt, pikk-pakk elsepertünk mindent, ahol kellett (szomszédban is). A városban nem megy ilyen könnyen, az utak sónedvesek voltak már ma reggelre, de a járdákon csak a frekventált helyeken volt letakarítva.

Állok a zebránál, jön egy (kisebbséghez tartozó) társaság 5 debella  férfi meg 3 szintén debella nő. Mondja az egyik férfi jó hangosan: hogy száradna le mindegyik magyarnak a keze, amiért nincs elseperve a hó.

... bocsásson már meg a világ, ő vajon megfogja/megfogná azt a seprűt? Kitelne az erejükből, olyan bivaly volt mindegyikük, hogy a hegyet elbírták volna...

Érted! száradjon le azoknak a keze, akikből ők élnek. Akik dolgoznak, kőkemény járulékokat fizetnek, hogy nekik legyen segélyre keret,  nekik, akik soha nem fizetnek TB-t és ugyanúgy jár az eü. ellátás, mint annak, aki évtizedek óta dolgozik és fizeti, hogy ingyen eszik óvodában, iskolában a gyereke, hogy ingyen kapja a tankönyvet. Ő mondja, aki nagy valószínűséggel nem dolgozik sehol, ahogy a többi sem, mert ez abszolúte napközben volt. Ők, akik tele szájjal, röhögve mondták egy riportfilmben: minek dolgozzak, megélek a f....ból is, magyarul: csinál egy rakás gyereket és a gyermekek után kapott mindenféle segélyből élnek. Ahogy élnek... Anyukám szomszédságában laktak romák, ha megkapták a segélyt, két napig hordták a sört, kólát, pálinkát, chipset. Hamar elfogyott a pénz, harmadnap már mentek Anyukámhoz, hogy adjon nekik kölcsön, mert éhezik a pulya. Anya eleinte adott is nekik, de egy idő után azt mondta, a tesóm kezeli a pénzét, nem tud kölcsön adni. Semmi nem volt elég nekik. Anya még 80 évesen is megtermelte magának a konyhakerti növényeket, míg a romák kertjében 2 méteres dudva nőtt csak. Pont otthon voltam egyszer  egy vasárnap, jön át a kb. 40 éves, életerős cigányasszony, hogy adjon már neki Anya zöldséget, mert nem tud levest főzni. Mondta neki, nem szégyelli magát, tőle kéri a 80 évestől, miért nem vetett magának petrezselymet, sárgarépát? 

Apró epizódok, számtalanul lehetne sorolni hasonló eseteket. 

Azt azért mindig elmondom: természetesen tisztelet a kivételnek!! Tudom, hogy vannak tisztességesen dolgozó, viselkedő romák is, csak sajnos ők vannak kevesebben. 

Itthon megnéztem, még nem száradt le a kezem... 

... ellenben a teraszunk lépcsőjén akkorát estem, mint az ólajtó. A jobb könyököm, mint egy  kisebb futball labda, nem valószínű, hogy eltört, mert tudom mozgatni, a bal tenyerem is nagyon megütöttem meg persze a fenekem. A tél szépségeihez ez is hozzátartozik, bár piszkosul nem hiányzott. Iszonyúan fájt a könyököm, a sokktól nem bírtam vagy két percig felállni a jeges lepcsőről, csak bőgtem. A párom meg nem volt itthon, végül csak feltápászkodtam. 

Megint nagyon szép minden, a friss hótakaró újra megszépítette a környékünket, a városban már pocsék. Tél van, no. Most legyen. 

Így esett a hó tegnap 

A téli Tisza

... Tivadarnál 😍 mindig Ugornyánál megyünk le a Tiszához, de most a tivadari Tisza hídon álltunk meg egy kicsit. Szeretem ezt a folyót, csak akkor hagyom ki a partra lemenetelt, ha nagyon szorít az idő. Ugornyánál nyilván nincs letarítva a hó a partig (minek is lenne?) így nem kockáztattunk, hogy beragadjunk ott valahol a hóban, időnk sem nagyon volt, de itt is szép volt az igazi, kicsit zajló téli Tisza😍