2025. július 31.

Egészséges

... irigységgel néztem Ágnesnél a hófehér phlox-ját, nem tudom hányszor vettem/kaptam már, minden helyet kipróbáltam vele és nem maradt meg, csak sínylődött. Ami volt egy szép rózsaszín, azt meg nem kirágta egy pajor most nemrégen ? Olyan pipa voltam, ezer más van mellette, de nem, neki az én csucsujgatott phloxom kellett. Kiástam, meg is találtam a kis rohadékot, nem lett már gondja a jövőjére... Na, mindegy, ahogy Ágnes is mondta: örüljünk az összes többi nyíló virágnak, és milyen igaza van! 


Megszámlálhatatlan virág /bimbó van rajta 

Káoszos, de így szeretem! 

Imádom ❤️ az idén kevesebb lett, mint tavaly 


Fáradhatatlanul virágzik

Úgy szeretem, hogy ilyen dzsumbujos


Ez a szín... 😍❤️


Imádom ❤️







Ma lefotóztam annak a hatalmas fának a törzsét, amiről írtam, hogy három felé hasadt a július eleji nagy viharban. Még csak most vágták ki a héten teljesen, látszik, hogy makkegészséges volt és pusztulnia kellett. Így még jobban sajnálom, annyira üres ott az a rész, hiányzik. Beszéltük a szomszédsággal, minimum 50 éves fa tűnt el így . Mi 35 éve lakunk a környéken, már akkor sem volt kicsi fa. Az, aki előtt állt ez az óriás, bele van betegedve, a nagymamája ültette anno, a Nagyerdőről hozták a csemetét.


Tegnap este kerteztem egy kicsit, ettől az esős(ebb) időtől az elmúlt 5 év összes szúnyogja kikelt és abból a 98%-a engem zabált. Ezek már nem is csípnek, harapnak. Nem tudom milyen szúnyogok/bogarak/rovarok ezek, de a férjemen hetekig meglátszik egy-egy csípés. Űrlények szerintem, álcázva🤔🤭🫣

2025. július 29.

Ez még

... szombatról maradt itt. Nekem már a legapróbb dolgokról is ezer emlék jön elő. Most a zöldségeket ahogy megpucoltam és ránéztem a tálra, a gondolataim rögtön hazarepültek oda a régi nyári konyha előtti /melletti külső asztalra, a piros kis zománc 'vájling' tele a vasárnapi húsleveshez való finomságokkal és ahogy Anya elfordult hogyan lopkodtuk ki gyerekként a sárgarépát, karalábét...

Aztán a harc, kinek jut a zúza, a mája, a kicsi főtt tojások, ha tyúkot vágott Anya. A kanálcsörgés, a finom ennivalók illata. Kinek mi jutott a csirkéből/tyúkból, még annak is megvolt a hagyománya. Ha nem tetszett, ami volt ebédre, nem könyörögtek, nem tuszkolták ám ránk, egyél már gyermekem! mert nem volt tíz féle kaja, azt mondták, majd eszel, ha éhes leszel!...de nem voltunk válogatósak, sőt! Leves, második + hozzá valamilyen saláta/savanyúság és vasárnap majdnem mindig volt valami süti. Kelt kalács, kakaós lepény, piskóta tekercs - ami hamar megvolt. Előttem vannak a nyári ebédek, a konyhaajtón az egy időben nagy divatú műanyag színes csíkokból a "függöny"... a téli, meleg konyha,  mosogatás után ücsörgés a hokedlin és beszélgetni Anyával, Apával vagy éppen mindannyian ott szorongtunk gyerekek, unokák, vő, meny. Érdekes, hogy mennyire szerettük a nyári konyhát (amit télen is használt Anya) kb. 10 négyzetméter volt és az egy négyzetméterre eső emberek száma tíz is lehetett 😍 Anya mindig mondta, menjünk be a házba, ott sokkal jobban elférünk, de nem, nekünk az volt a kedves.

Pont így volt azon a régi konyhaajtón, ha esett az eső, Anya mindig összefogta. És jaj! mennyire emlékeztet ez a kép a mi nyári konyhánkra...! 🥺

Milyen divat volt már ez régen falun??!! 😆 Legyek ellen jó volt, bár ettől simán bejöttek időnként. 

Na, megint a múltban jártam jó szokásomhoz híven...

Más. Tegnap készült ez a cukkinis finomság. Kaptam az egyik szomszédtól négy közepes cukkinit. Előtte pont láttam egy videót a facebookon, minden hozzávaló volt itthon, úgyhogy megcsináltam. Beolajozott, sütőpapírozott tepsire szorosan kiraktam cukkini karikákat, kicsit fűszereztem, bőven megszórtam sajttal. Míg sült, megfőztem a tojásokat, felszeleteltem vékony szeletekre paradicsomot, savanyú uborkát, olíva bogyót feleztem. Mikor megsült a sajtos cukkini, kicsúsztattam másik sütőpapírra, kiraktam feketeerdei sonkaszeletekkel, utána megpakoltam a felaprózott finomságokkal, kicsit sóztam, friss kakukkfűvel megszórtam és feltekertem, mint egy piskótatekercset. Mit mondjak... Isteni finom lett! 😋 Nagyon laktató. Tulajdonképpen bármivel tölthető, kinek mi van otthon. Melegen finomabb, mert ropogós a külseje a sajttól, de hidegen is nagyon jó. 



A fotó nem adja vissza, milyen szépre sült. 


2025. július 25.

Mondd!

... ha neked lenne egy 7-8 év körüli kislányod, megengednéd hogy műkörmei legyenek? Még akkor is, ha most nincs iskola. Számomra nagyon groteszk látvány volt, vézna kis kezecskéin ilyet látni.  Tudom, van az a gyermeki kíváncsiságból festegetett apró körmök összemaszatolva a lakkal, de ez vérprofin megcsinált műkörmök voltak.

Igaz, az időszámításunk előtt volt, mikor én középiskolába jártam 😮😆de nekünk még akkor sem engedték a lakkos körmöt. Volt, aki valami buli vagy családi ünnep után úgy jött iskolába, a tanár észrevette és szólt, hogy másnap nem akarja látni. Akkoriban senki nem festette a haját sem, manapság meg 12-14 éves gyerekek mindenféle színes, rikító hajat hordanak.

Félreértés ne essék, nem vagyok én ellene semminek sem, nem is igazán lepődök már meg jóformán semmin (de igen) azt szoktam mondani, a tinik már attól szépek, hogy fiatalok és ha jól áll nekik valami, akkor hordják, viseljék ami tetszik nekik.

Na de egy 8 év körüli lányka műkörmökkel???

2025. július 24.

Úgy érzem

... szobafogságra vagyok ítélve,  csak nézek ki a ablakon, a perzselő melegre és csak este merészkedünk ki, mint az éjszakai vadászok. Már minden varrnivalót megvarrtam, már minden ki van takarítva, már unom az olvasást, a tv-t meg nem szeretem. Vágyok ki, mászkálni, kirándulni, túrázni, kertezni - igaz azt már megcsináltam esténként. Reggel korán rajtolok a városba, intézem gyorsan a dolgaimat és van, hogy busszal jövök haza, minél hamarabb beessek a még aránylag hűvös lakásba. Az idén még nem indítottuk be hűtésre a klímát, de pénteken, szombaton már valószínűleg nem ússzuk meg. Vasárnapra meg már talán vissza is esik a hőmérséklet, de hogy milyen vihar árán?? 🤔na ezt nem tudjuk, de nem szokott simán lezajlani a váltás. Mindennek ellenére hogy tud még egyáltalán nyílni, virágozni bármi is, hát csoda. A selyemmirtusszal nem tudok betelni, világszép és csak virágzik rendületlenül már vagy két hete. Nagyon visszavágtam tavasszal, jövőre ha élek, kevésbé metszem meg. Szegény mocsári hibiszkusz, reggel hozza a tányérnyi virágát, de délutánra már le is ég 😮 a szerelem virág nagy kedvenc, nagyon bírja ezt a pusztulat időt, szintén hetek óta virágzik. 


Az óriás liliom, gyönyörű volt az idén, tavaly elverte a jég az összes bimbót rajta

Csodás illata van /volt

Ez egy kisebb fajta, alacsonyabb száron van



















Lehet sajnálni egy tányért, ha azonkívül még egy csomó van? Nem nagyképűségből írom, de minimum 30 embert le tudnék ültetni úgy, hogy mindenkinek jutna kistányér, lapos és mély is. De ez Anya tányérja volt, ezernyi kajázás jut eszembe róla, volt hogy jó időben az udvaron, az almafa árnyékában a lócán ülve fogtuk a tányért, rajta mondjuk töltött káposzta és úgy ettük, mert úgy esett jól. Mikor kuncogva "loptuk" el a rúd fasírt végét, mert az volt a legfinomabb, ropogósabb, rá a tányérra és irány az udvari lóca. Nem tudom miért szerettünk úgy, ott enni, talán hogy addig is együtt legyünk azokkal, akik később jöttek /hamarabb ettek. Vagy akár a húsvéti, karácsonyi finomságokat mikor rápakoltuk. Ezernyi apró emlék köt hozzá. Volt Anyának több étkészlete, de ezt szerettük a legjobban. Elhoztam (egy másikkal együtt) mikor ürítettük ki a házat, egyáltalán nem lett volna rá szükségem, de az emlékek miatt kellett. Azóta is használjuk és ma mosogatás közben eltörtem. Tudom ez fogyóeszköz, csak egy egyszerű porcelán tányér és maradt még, de rossz érzés volt. 


2025. július 20.

Sajnos


... hiányos a bejegyzésem, az az igazság "elnagyoltam" csak az egészet és kimaradnak olyan adatok, amelyek érdekesek lehetnek pld. a bányával kapcsolatban. Kinagyítottam egy fotót, amin két jármű is látszik, egy szállító és egy személyautó. Nagyon szélesek azok az utak, de mikor kapaszkodik felfelé velünk az a böhöm nagy jármű és imbolyog rendesen, mert nyilván nem aszfaltozott út vezet fel és le, és olyan magasan vannak az ülőhelyek (64 fő, nemcsak mi voltunk, idegenek is) hogy nem látni le, hol van az út széle és csak olyan érzésed van, úristen, mindjárt leborulunk, hát nem volt őszinte a mosolyom🥺☺️500 fok volt ott a csupa üvegkalitka platón, de ablakot nem lehet nyitni, nehogy kiugráljon már valaki, csak szűk kis rések (30 cm kb.) voltak, amin jött be egy kis levegő. Persze van kísérő is, aki mindent elmond a bányával kapcsolatban - németül....☺️Akik értették a nyelvet, azok fordítottak nekünk, így tudtunk meg infókat. Két helyen állt meg ez a "birodalmi lépegető" ahol kimehettünk egy terasz félére a jármű tetején/orrán, onnan tátottuk a szánkat a méreteket látván. Különleges és egyben szomorú is, mert egy óriási tájseb, ledarálják a hegyet, de a vasércre meg szükség van.

Utána beszálltunk egy kisvonatba, szigorúan piros munkavédelmi sisakban (nagyon szépek voltunk benne🤣🤣) fel kellett öltözni, mert lent 6-8 fok van mindössze. Nekem csak egy farmerdzsekim volt, a férjem induláskor úgy gondolta, elég egy ing a póló fölé. Végül lent felvette az esőponchóját is, az legalább szigetelt egy kicsit, de végül nem fáztunk meg, az egyik pasi végig rövid ujjú pólóban volt... Egyébként is mindenütt csorgott a víz, volt olyan hogy szabályos kis zuhatag jött lefelé, hát nekem ettől is beindult a képzeletem, mi van, ha nagy erővel betör a víz 🥺 még belegondolni is rossz volt, akik lent dolgoznak hosszú órákon át, jó manapság már modern technikával, komoly védőfelszerelésekkel, de volt egy jelenet a kezdetekről, rongyokba öltözött figura véste a falat térdelve, mécsessel világítva... fehér kapucnis leplet vettek magukra, hogy a sötétben valamelyest láthatóak legyenek, hát számomra meg úgy általában a mai kor emberének még belegondolni is rettenetes, hogy ilyen körülmények között dolgoztak 10-12 órát.

Beindítottak ott egy hatalmas fúró kalapácsot, mikor még nem volt gépesített az egész. Derék magasságig ért és brutális, fülsiketítő hangon működött, nem beszélve arról, aki kezelte, szétrázta az egész testét. Hát nem könnyű, még manapság sem a bányászat.

Megkönnyebültem, mikor elindult kifelé a kisvonat velünk, olyan  10-15 perc, mire kizötyög, sokszor volt az az érzésem, mindjárt szétesik alattunk, nyilván nem párnázott ülésű, puhán ringatózó vonatocska, hanem fapados zöldre festett intercity😆...


A bányában én nem is fotóztam, ezeket a férjem telefonjáról szedtem le, régi gépek, technikák vannak rajta meg különleges, ritka és értékes ásványok az utolsón. 











A Medve szurdokkal kapcsolatban még annyit, körtúrán lehet végigmenni, tulajdonképpen egy hurkot tesz meg a túrázó és úgy jön vissza a kiindulási pontra. Attól függ ki mennyit mászkál még el a hurok végénél, mi  olyan 12 km-t mentünk kb. és 740-790 m szintkülöbség volt. Nem marad a legemlékezetesebb túráim között, de talán már én vagyok nyafogós vagy inkabb az, hogy elfáradok nagyon a végére. Egy leírás szerint 55 létra, 115 híd és majd 3000 lépcsőfok van. Elég volt, részemről nem is sok fotó készült ott, a túlélésért küzdöttem 🤣🤣🤣A táj gyönyörű, izgalmas, világszép, de nekem mindig is a kilátópontos túrák voltak a favoritok nem a szurdokok.