"Azon a napon, amikor megértettem, hogy csak azt viszem magammal, amit megélek, elkezdtem azt élni, amit magammal akarok vinni." (Dalai Láma)
... bennünk félelemnek nyoma sem az ünnep előtt, még ha történnek is rossz dolgok. A remény velünk van, hogy itt (és máshol sem) nem történik ismét szörnyű tett.
"Ha a tél beáll és az ajtódon a karácsony kopog,
Nyisd ki lelkedet és a fényesség betölti otthonod.
A gyertya lángja égjen és senki se féljen,
Egy kevés nyugalmat adj nekünk Istenünk.
A gyertya lángja égjen és senki se féljen,
Egy kis boldogságot adj nekünk Istenünk."
....
Cserháti Zsuzsa: Karácsonyi dal
... advent 4. vasárnapján, a karácsonyi vásárt TEK-es páncélozott járművek védik, a magdeburgi ámokfutó tette miatt, ahol a híradások szerint 5 ember halt meg és több, mint 200 sebesült van. Rettenetes tett, végtelenül elszomorított, belegondolva, hogy valahol valakik jókedvűen sétálnak egy gyönyörű ünnep előtt és jön egy elmebeteg, aki öl, pusztít, mert neki nyomorult élete van.
Ezt, hogy itt is látni kellett ilyen készültséget, engem megdöbbentett. Utána láttam a híradóban, Pesten is hasonlóan védik az adventi vásárt.
Szomorú.
... ez a hét olyan lassan telt, már szerdán pénteki hangulatom volt, a férjem meg azt mondta, neki meg év végi. Alig vártam, hogy végre ne kelljen hat órakor kelni, mondogattuk, majd jó sokáig alszunk és csak beszélgetünk, olvasunk, én meg főzőcskézek, nem nagy dolgokat, karácsonykor sem lesz hat fogás, dehogy.
Aztán tudom, hogy mégis kipattan a szemünk hat órakor, egy idő után megunjuk az olvasást, vágyunk ki a szabadba, sétálni, bámulni. Szerencsére a gyerekeink is pont olyan màszkàlósak, mint mi és örömmel tartanak velünk. Lesz egy utunk haza is a testvéremékhez, nagyon várom, aztán azt vesszük észre, hiphop eltelt az ünnep, na de ne legyek már ilyen vészmadár, hisz még javában előttünk áll.
Holnap feldíszítjük a fát, lucfenyőt vettünk, annak érzem még az illatát. Meglepően olcsón(?) jutottunk hozzá, hatalmas fenyő, egy árban adta a nő az összes méretet (4000 ft), nagyker árus volt, de kiszolgált azért magánszemélyeket is. Óriási készlete volt, szerintem nagyon sok a nyakán marad, szokás szerint majd megszakad a szívem a fákért... igaz, a műfenyőnek sem vagyok/lennék a híve, már vagy három-négy éve mondogatom a páromnak, hogy vegyünk egyet, az már kiszolgál bennünket életünk végéig, de hajthatatlan, nem egyezik bele.
Nem maradnak szilveszterre a gyermekemék, repülnek vissza. Mi meg baráti társasággal (tízen) batyus bálba megyünk egy nagyon szép helyre. Beosztottuk ki mit süt-főz és az lesz a szilveszteri lakoma. Ahogy hallottam a többieket is, nem fogunk éhen halni 😂😂 Eredetileg most csendességre vágytam pedig, lelkileg nagyon megviselt a november, de nem lehetett bírni a társaság többi tagjával, így sodródtunk végül bele ebbe a buliba.
Mit is mondhatnék még? Köszönöm annak a pár embernek, akik még velem tartottak/tartanak, hogy jöttök (de jó lenne úgy írni, ahogy otthon mondtuk: jösztök 😄🤭) és olvastok. Nem is emlékszem pontosan mikor kezdtem a blogolást, még anno a freeblogon, de kicsi híján lassan már 20 éve lesz. Néha abszolúte fel akarom adni, sokszor éreztem, hogy nem is hiányozna már. Egyszer biztos megteszem azt az "entert", eljön annak is az ideje.
Áldott karácsonyt kívánok Mindannyiótoknak, gondtalan, egészségben megélt mindennapokat, ünnepeket az új esztendőben!
... is tavasz van? Mondtam, hogy decemberben melegebb lesz, mint novemberben volt. Gyönyörű napsütés, 10 fok körüli hőmérséklet, az összes tavaszi hagymás emelgeti a talajt maga felett, sőt! a zöme ki is bújt.
 |
| Mostani fotó, még mindig nem fagyott le! érdekes, mert a többi már tönkrement, pedig egymás mellett vannak. |
Más. Öröm! Sértetlenül, gondosan becsomagolva újra ott van az elvesztett telefon, ahonnan november közepén elindult, azaz itthon😍 na jó, nem ragozom tovább, mindenesetre mi csodaként kezeljük, hogy visszakerült hozzánk. Tényleg karácsonyi ajándék lett belőle.
... van remény, hogy tényleg ideér. A csomagkövetés szerint múlt héten csütörtök délután adták fel, ma már Magyarországon van, holnap /holnapután valószínűleg itt lesz. Az elvesztett telefon, ami a térkép szerint bejárta fél Európát...öröm van/lesz. Karácsonyi ajándék lett belőle.
... az imént olvastam, nem kell palota a boldogsághoz, elég egy meleg otthon. Sokszor fog el az érzés, mikor hazaérkezek, milyen jó belépni a bejárati ajtón! Ha kint zord hideg van azért, ha nyáron hőség van kint, akkor meg a hűsebb falak közé jó megérkezni. Talán az ünnep közeledte miatt is, talán mert holnap délelőtt érkezik a gyermekem, felfokozott érzelmi állapotban vagyok. Leskelődik, hallgatózik az internet, mikor beszélgetünk itthon is régi karácsonyokról s azokról szóló írások kerülnek elém (pld. Fekete István) és én olyankor elmerülök az emlékekben és nem akaródzik visszatérni a mai világba. Hidegre, hóra vágyom, kint lenni, taposni a havat, majd átfagyva bejönni a meleg házba, forró teásbögrét szorongatni és elpilledni a múltban, jelenben.
Pedig az előkészületekkel sehogy sem állok, nincs kirajzolódva előttem az ünnepi menü, igazából nem is vásároltam még be jóformán semmit sem. Megmentő ötletként láttam a tv csatornák között szörfözve egy receptet, a Főmenü c. műsorban, csirkemell torta, hát nagyon guszta volt, szerintem megcsinàlom, hozzá finom zöldsaláták, csinálok joghurtos/mascarpones, gyümölcsös kelyhet (a család kedvence) meg lesz zserbó és kész! A férjem szokta mondani, ünnepkor sem eszünk többet, mint hétköznap. Igaza van egyébként.
Én meg, ahogy öregszem, drága Anyukám jut eszembe, amit megkívánt, azt megfőzte, megvette magának. Na, én pont olyan lettem/vagyok! egész héten kacsacomb lebegett a szemem előtt, így pénteken megvettem, ma megsütöttem, ahogy kell: párolt lilakáposztával, tört krumplival, pardon! úriasabb módon írva, tört burgonyával. Huhh, valami isteni finom lett, raktam mellé egy csomó almát, narancsot, mandarint, hagymát. A hús vajpuha, a bőre ropogós lett. Mondtam is a páromnak, ezt karácsonykor kellett volna megsütni az ünnepre, de hát ünnep van ma is, advent harmadik vasárnapja. Már rég eljutottunk arra a pontra, hogy semmit nem sajnálunk magunktól, ami nekünk jó, ami örömet okoz. Hát ez most jólesett ☺️
A jövő hét valami szédületesen hamar el fog telni. Hipp-hopp karácsony lesz! Még nincs fenyőfánk sem, de már tudjuk hol vesszük meg. Fel is díszítjük kicsit hamarabb, minél tovább gyönyörködhessünk benne. Szeretném, ha tovább tartana ez a szép időszak...
Csak úgy mondom, annyira, de annyira vágyok most az erdőben màszkàlàsra!... Menni, menni, elfáradni, nézelődni, jó levegőn lenni... Majd pótolom.
(Tudom, hogy nagyon kevesen olvastok már, de olyan jó néha monológozni itt magamban...)
Annyi nosztalgia van bennem az elmúlt karácsonyok iránt, amikor mèg gyerek voltam.
A hosszú várakozás. Az apró ajándékok, amelyek nagynak tűntek.
Amikor a kevés is sok volt, minden varázslatosnak tűnt.
Mivel a karácsony igazi volt, az érzelmek hitelesek voltak.
És a házakban remény áradt.
Augustine Degas
Találkoztam ma egy túratársunkkal, mosolyogva üdvözöljük egymást, nagyon kedvelem őt az egész életszemlélete miatt. Derű jellemzi, aktív és az arcbőrét elnézve, simán letagadhatna minimum 15 évet. 84. évében jár, ő mondta egyszer nekem, hogy ha nem túrázna, már rég a föld alatt lenne. Most is Pestre készült, színházba megy meg megnézi a Munkácsy kiállítást. Velünk nem volt ugyan mostanában, de más csapatokkal egy héten egyszer biztosan megy, a város környéki kiránduló útvonalakon. A múltkorában egy 17 km-es túrát simán megtett velünk, nem nyöszörgött, nem panaszkodott, annyit mondott csak, azért ő is elfáradt, mi meg ki voltunk nyúlva :) Irigylem az ilyen embereket, de magamnak is mondom, csinálja mindenki utána, aki irigyli.
Más. Szemészetre kellett mennem, november elején ijesztő tüneteket produkált a bal szemem vagy öt napig, zavart a dolog, időpontot kértem, leghamarabb a klinikára volt, bő egy hónapra rá. Most került rám a sor a hét elején. Míg várakoztam (időpont ellenére is, meg utána cseppentettek a szemembe, kitágítani a pupillát, azzal is várni kellett) jött egy idősebb hölgy, magamban úgy mondtam, egy icipici kis manócska hölgy, egy szintén kicsi termetű Down-kóros lányt vezetve, aki meghatározhatatlan korú volt, bár már az ő arca is ráncos volt. Először az anyukája másik oldalán ült, majd kiszúrt magának engem, átült mellém, megfogta a kezemet és olyan melegséggel magyarázott nekem, hogy beleborzongtam az érzésbe. Számomra érthetetlenül beszélt, nem értettem semmit, de az anyukája fordított nekem: álmos, aludni akar, nagyon korán, fél négykor keltek, Miskolc mellől jöttek egy faluból. Míg be nem szólították őket, nekem magyarázott Tündike (így hívták). Mondta neki az anyukája, hogy nem érti a néni amit mondasz neki, de ő csak beszélt hozzám. Teljesen elérzékenyültem. Hallottam róla, hogy a Down-kóros gyerekek tele vannak szeretettel, hát ő is ilyen volt. Hamarabb végeztek, mint én és integetve köszönt el tőlem, a maga nyelvén.
Elgondolkodtam utána, micsoda sors, annak az anyukának nem fog kiröpülni soha a családi fészekből a gyermeke, élete végéig gondoskodnia kell róla és biztos vagyok benne, hogy foglalkoztatja a dolog, hogy vajon mi lesz a lányával, ha már ő nem lehet mellette. Sorsok...és hány van ilyen???
... lenne/lehetne sokak számára.
"A karácsony csodáját létrehozzuk, nem pedig vásároljuk"
(egy reklámfilm záró mondata)
"Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt."
Babits Mihály
A fotók a koncert estéjén készültek.
... hogy én valaha is akusztikus gitár koncerten veszek részt a Nagytemplomban...úgy indultam el, hogy csak a férjem kedvéért, de nem bántam meg, nagyon jó volt!
,, A csodát nem kívülről küldik, hanem belülről idézed meg. Aki ezt nem érti, ki van téve annak, hogy amire vár, az soha nem jön el.
A csoda ilyen! Elérhetetlen, megfoghatatlan...
A csoda csakis azé, aki hisz benne! "
(Müller Péter)
A gyermekeink sokáig hittek az ilyen csodákban. Már iskolások voltak, még akkor is levelet írtak (még most is megvannak) a Mikulásnak, Jézuskának.
Mai napig gyönyörű és tiszta a lelkük.
Nekünk egyébként attól is világszép a december, mert mindkét lányunk akkor született ❤️❤️
... van és még mindig ennyi levél van a fákon. Az Antall József körúton volt ma dolgom, ott láttam a Táblabíróság oldalánál. Az egész körút ilyenekkel van végig ültetve, én csak kifeszített fáknak mondom. Szerencsétlenek egy fa keretre vannak fel/lekötözve, borzalmasnak látom, bár a semmitől meg sokkal jobb.
... kevés ember van az országban, aki nem ismeri ezt a kis versikét:
Gazdag Erzsi - Hull a hó
Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom,
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.
A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
„Nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!"
Parányi ökörszem
kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
„Süt még nap a nyáron!"
Bármikor kerül elém ez a versike, szívesen olvasom el újra és újra.
Emlékszem rá, hogy gyerekként (nem mostanában volt... 😆) megsirattam a kis állatokat, hogy fáznak a hóban, meg jön a gonosz vadász és lelövi a nyuszit. Nem ismerem a mai alsó évfolyamos tanulók tankönyveit, de remélem most is megtalálhatók a régi gyerekversek, amit mi is, meg a gyermekeink is nagyon szerettek.
Sokan várjuk ezt az időszakot, kinek milyen érzésekkel, gondolatokkal van tele a feje, a szíve.
Nézzünk befelé, mikor jött el úgy a karácsony, hogy nem voltunk feszültebbek, fáradtak, mikor jött el úgy, hogy szívünk annyira tárva volt szeretettel, hogy örültünk egymásnak, csak úgy …. Mikor vártuk úgy a karácsonyt, hogy nem az ajándékon kattogott az agyunk és az ünnepi vacsorán, mikor volt az, amikor arra gondoltunk, hogy mennyit fogunk beszélgetni, milyen szeretettel öleljük majd magunkhoz gyerekeinket, szüleinket már sajnos nem, de a testvéreinket még igen.
Aki nem hisz Istenben, akkor miért ünnepli Jézus születését? Azt szoktam mondani, ha nem tudod átérezni, vagy nem hiszed, akkor engedd, hogy érintsen meg az amit üzen az advent, mint szimbólum: hit, remény, szeretet, öröm. Ezek nélkül nem lehet élni. Hit nélküli ember nincs. Remény nélkül hol tartana az ember? A reménykedésünk eredménye az öröm, hiszen beteljesült valami, megérkezett, itt van és ha nem is Jézus érkezése, akkor a kedves rég nem látott rokon, a társam, a testvérem. Máris megérkeztünk a szeretethez, az élet lényegéhez! Aki nem tudja Jézust magához ölelni, az magához tudja majd az ünnepi asztalnál a szeretteit. "Az ölelés valóságos és gondolatbeli megnyilvánulása a szeretet kifejezése."
Kedves ismerőseim, gyújtsátok meg valóságos vagy képzeletbeli gyertyátokat és kívánom, hogy a várakozás alatt tudjatok úgy felkészülni karácsonyra, hogy örömteli és szeretetteljes, felejthetetlen, áldott ünnepetek legyen!
