Egy

... nem túl nehéz túrán vagyunk túl. Illetve nem is tudom, talán csak azért mondom, mert nem volt nagy a táv és a szintemelkedés sem, de a terep sok helyen irtó nehéz volt, küzdöttünk rendesen a nagyon meredek szakaszokon, volt ahová én le sem mentem, mondtam nem ér annyit, hogy valami bajom legyen. Pont elég volt az is, amikor mentem fotózni egy szép vadvirágot, s ehhez át kellett mennem egy kis patakon, na és a hídjának a korhadt falapja úgy gondolta, hogy pont akkor, csak nekem, csak ott megadja magát és combig beleszakadtam az egyik lábammal. Soha nem bízok ezekben a fahidakban, mindig a gerendákra lépek amire rá vannak szegezve a lapok, de most úgy voltam vele, hogy nem nagy víz volt,  nem is mély a híd alatti rész, túl nagy baj nem lehet, ha beleesek sem. Hát sikerült rálépni a leggyengébbre 😄 utána még át kellett menni egy nagyon rozoga hídon, úgy volt összetákolva, de azon szerencsésen átértünk.

Mivel rövid nadrág volt rajtam, túl sokat nem védett az anyag és egy jó nagy tenyérnyi horzsolás keletkezett a combomon, ami estére már minden színben pompázott, a lila, a zöld-sárga, a kék ötven árnyalatában. Fájni nem fáj, csak nyomásra érzékeny. Mit mondjak, egy pöttyet azért megijedtem... A férjem még le is tolt, hova a ........ ba mászkálok el🤣🤣 jaaaa, még szereztem jó pár szederinda horzsolást, aki ismeri milyen, az tudja, hogy baromira tud marni és mennyire ragaszkodik az emberhez, szereti kiszakítani a nadrágokat is, a férjemét már foltoztam emiatt, egy "retro" feliratú matricát varrtam rá, de hát mi már úgyis bőven benne vagyunk a retro generációban🤣🤣

Nem fáradtam el, az idő is tűrhető volt a 26-28° körüli hőmérséklettel, bár a hegyek közötti tiszta levegőben erősen tűz a nap. Jó kis élménydús szombatunk volt. Nagyon jólesett egy kis mozgás a 40 fokok miatti "háziőrizetes" otthon tartózkodás után. 

Biharfüred környékén jártunk. 

Egy kocsi motorház tetején volt ez a szép pillangó 

Jó volt a jéghideg patakban megmosakodni, frissülni

Teleki virág 

Sisakvirág - mint minden fajtája, ez is mérgező 

Lent a mélyben robog a patak

Az a bizonyos híd, még a beszakadás előtt ... 

Nézem

... itt a blog oldalsávjában az idézetet :

"Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született." Tamási Áron

Ezt úgy fordítanám le most magamnak, hogy az ember örökké oda vágyik vissza, ahol felnőtt... 

... mert mit lehet arra mondani, hogy pld. ma reggel jelzett a villám detektor és a térképre ránagyítva nem az érdekelt hol villámlik, hanem megkerestem az Anyukám házát és megint (mindig) csak fáj a gondolat, hogy soha többé nem mehetek haza.

Elértük

... még picivel túl is haladt rajta. Árnyékos helyen... Annyira forró a levegő.

Aminek

 ...nem árt az égető napsütés. Hozzá van szokva, a mediterrán vidéken csak ezt kap, állandó napot, kevés vizet ( itt viszont naponta majd egy locsolónyi kell egy nagyobb cserépre, illetve van, hogy napközben is kapnak vizet) 

Ilyenkor nyáron kapnak tápot, nagyon meghálálják. Tavasszal/nyár elején sokat eladtam, az óriásokat, két és fél, három méteresek voltak már (jaaa, ezt már írtam szerintem, de túl meleg van, hogy utánanézzek:)) Nem bántam meg azóta sem, bár akkor voltak szépségük teljében. Szaporítottam magamnak, van egy csomó kicsi, meg már nem is olyan kicsik, meg négy nagy maradt. Át kell állni olyan növényekre, amik bírják a napot. Az idén a vinkákkal sem volt szerencsém, sok kipusztult, pótoltam, újra kipusztult ugyanott. Leástam, hogy van e ott valami pajor, de semmi nem volt, sőt amit cserepekbe ültettem,  jó pár ott is lesárgult, elszáradt. Már nem pótolom utána, annyi marad amennyi. Gyökereztettem három japán tarkalevelű babérsomot, azokat is kiültetem majd ősszel, hagy legyen több bokor a kertben.

ezek a valóságban sokkal sötétebb rózsaszínek, majdnem bordó már

japán babérsom - a jég lerendezte a nyári nagy viharban, de szépen magához tért, még látszanak a lyukak rajta

...és csemetéi

ami megmaradt vinka cserépben

a szerelem virágon most csak öt lett, úgy emlékszem tavaly a duplája volt, azt mondják pedig mindig páros számban nyílik, hát ez nem, ez különcködik vagy nem szerelmes :)

csoda, hogy élnek

a muskátli pedig bírja a meleget, elvégre Mexikóból származik, de megégett a virág a tűző naptól, mert ez és a többi is tűzpiros, nem tarka

az "üres" földterületek alatt tavaszi hagymák vannak, oda nem tudok ültetni semmit. Soha nem szedem fel, meg is őrülnék, ha minden évben ki kéne szednem...

Az egyik

... kertészeti csoportban láttam. A posztoló úgy tette fel, hogy xy büszke (mármint magára, hogy megcsinalta)

Amikor én láttam 254 komment volt rá, persze megnéztem, mert kíváncsi voltam, hogy nem csak nálam verte e ki a biztosítékot. A megjegyzések 99%-a ki volt akadva tőle. Egyszerűen hihetetlen, hogy ezt teljesen helyénvalónak tartja valaki, most amikor pusztul a világ a klímaváltozástól, halnak ki a növények a hőségtől, erre egy tonna kő közé kibiggyeszt pár szerencsétlen kis növényt és baromi büszke magára, hogy milyen nagyot alkotott. Ha már annyira nem akar vele dolgozni/foglalkozni a későbbiekben, én a helyében évelő növényeket, bokrokat tettem volna bele. Inkább dolgozok, hajlongok, gyomlálok, izzadok, motyogok közben, de soha nem tennék ilyet. Legyen akkor méhlegelő helyette, ha majd nem bírom csinálni. 

Tudjuk, ízlések és pofonok....de ez nekem borzalom. Hány meg hány ilyen "szépséges" kertet mutogatnak a kertes oldalakon! egyébként meg itt is látok a kertvárosi részeken, de még talán nem annyira jellemző!! 

Ha már olyan szépen eldolgozta, megcsinàlta az alapot a fóliázás előtt, adta volna magát a növényeknek. 

Alig

... tettem ki a tegnapi meleg miatt nyafogós posztomat, szembe jött velem a neten ez a fotó:

Nagymamám még mesélt róla, hogy bizony kézzel arattak anno, micsoda munka volt az Istenem! belegondolva mai szemmel, ésszel elképzelhetetlen. Még ő is járt markot szedni (így mondta) és milyen halálos fáradt volt estére, hogy délben ledőltek egy fél órácskára valamelyik fasor árnyékában, annyi volt a pihenő. És nem egy napig tartott, hanem míg le nem arattak. Menni kellett, mert szüksége volt a pénzre vagy a terményben kiadott jussra. Vég nélkül a napon, kemény fizikai munkával és mikor hazament, még várta a ház körüli összes teendő, főzés, mosás stb. 

Manapság is megvannak azért a kemény munkahelyek. Pont láttam az útépítő munkásokat,  szinte feketére barnulva a bőrük, a forró bitumennel dolgoznak, hát emelem a kalapom előttük! Vagy az építőiparban dolgozó valamennyi szakma, a vasszerelők, a kőművesek, az ácsok, tetőfedők. A kukások, őket sem irigyli senki. A pékek az isten tudja hány fokos kemence mellett állva, a tűzoltók, ha vonulnak a talpig védőcuccban... sorolhatnám még, akik mind helyt kell hogy álljanak, mindegy hány fok van, nem nyafoghatnak. 

Úgyhogy csak erre kellene gondolnom és csendben maradnom. 

De... folyton hűvös, koraőszi reggelekről ábrándozok... 🤔

Felakasztottam egy napvitorlát a terasz oldalfalára, mert annyira tűz a nap, hogy elviselhetetlen. 

Egy olyan teraszon ennyi a hőmérséklet, ahonnan már órák óta elfordult a nap. Nem nagyon szeretnék most ott capuccinózni😄

A múlt héten

... megcsináltam mindent a kertben, utcát rendbe tettem, szóval amit csak lehetett. Láttam az előrejelzéseket, hogy hőség lesz, ki tudja mennyi ideig, én ilyenkor csak vegetálok. Minimalizálom a közlekedést, itthon könyvelek. Minden, ami a  házban teendő,  eddig halogattam, most legalább sorra kerül. Este locsolunk (tudom, reggel kéne) de állott vízzel, nem kúthideggel, van egy 200 literes esővíz gyűjtő azonkívül, amit most kaptunk, abban tároljuk a szivattyúval nyert vizet. Nincs felüdülés tőle. Ma délben a már árnyékos teraszon 37° volt. Annyira szenved minden, a madarak csak tátott csőrrel pihegnek. Árnyékos helyeken van kirakva nekik itató, nagyon sajnálom őket, de hát nyár van, együtt jár vele a forróság, átvészeli mindenki, előbb utóbb vége lesz. Hűs, kora őszi reggelekről ábrándozok... 😆

Az egyik szomszédék ma indultak Görögországba, én vagyok a kutya-virág- ház vigyázó. Mondtam a férjemnek, ha valaki ingyen felajànlaná nekünk, akkor sem mennék, nincs az a pénz. Nekem tortúra volna. Majd ősszel, Portugália októberben, na akkor már jó idő lesz.

Vigyázzatok magatokra ebben a melegben!

Letöltöttem

... egy olyan alkalmazást a telefonomra, ami nagy részletességgel mutatja hol van villámlás/vihar hozzánk legközelebb. Nem csak a települést mutatja, hanem azon belül is, szinte utcára pontosan a villám helyét. Teljesen ránagyítottam a térképre, a házunkra. FÉLELMETES 😞 Még csak a bokrok is látszanak az udvaron vagy az utcán éppen ott álló kocsink. 

Most gondolj el egy profi, mondjuk katonai célokra használt műholdas eszközt. Szerintem még a gombostűt is látják a házakban. Ilyenkor kiakadok egy kissé, de hát sodródunk a világ technikai vívmányaival, akár akarjuk, akár nem.

Az applikációban lehet nagyítani a térképet 

Szerintem

... nem is jártam még ennyire korán reggel a Nagyerdőn 🤔 na jó, nem annyira volt az korán (7.30), de idő előtt érkeztem volna az Aquaticumhoz (érdekes módon ott van a fogászati röntgen 😲), mint ahogy az időpontom szólt, így hamarabb leszálltam a villamosról és sétáltam a jó levegőn. Ott aránylag csend volt, a közeli utcák forgalmának a zaja csak halk morajlással jutott el odáig, a madarak viszont ezerrel csacsogtak. 

Nem is értem miért nem megyünk el oda többször sétálgatni?...

A röntgen kb. kettő perc alatt megvolt, ebben érkezés, vizsgálat, távozás is benne volt, lelet a fogorvosnál lesz. Hívom a rendelőt, orvos nincs, elment az aki a beutalót adta, hívjam őket majd SZEPTEMBERBEN, addigra TALÁN lesz orvos 😲😲😲 mondom, ez nagyon jó lesz, ugyanis azért küldött a drnő, mert be van/volt? gyulladva az ínyem a korona környékén és hogy mi okozza, mit lát a röntgen és mi a további teendő? Ő nem tud mit csinálni, ő csak egy asszisztens, nem nézheti meg a leletet, csak azért van ott, hogy felvegye a telefont. A kör ezzel be is zárult. Magánorvoshoz így nem mehetek, nyilván az is elküldene röntgenre, na azt még egyszer nem akarom rövid időn belül, meg kell várnom a körzetet, ha valamikor lesz orvos egyáltalán. Hogy addig gyulladásban van szervezetem egy része, hát az a kutyát nem érdekli.

Városban

...járva:

Az egyik 'az nagy magas' hivatalban lett volna dolgunk, de eljöttünk mielőtt ránk került volna a sor. Nem is értem magamat, máskor mindig utána nézek, hogy lehet e online időpontot foglalni, hát most nem volt eszemben. A zöme helyeket ismeri az ember, ahová gyakrabban járunk, ismerős a időpontos menetrend, de ide nem minden nap jövünk, sőt! 

14-en voltak előttünk és nagyon lassan haladt az ügyintézés. Én türelmesebb vagyok, de az emberem izgága 😄 még ott várakozás közben megnéztem ezt az online dolgot és semmi perc alatt lerendeztem mindkettōnknek. Legalább tudom, hogy akkor minimális ideig kell majd várni.

 Tanultam belőle, máskor mindig meg fogom nézni, lehet e neten foglalni...

Fotókat

... nézegettem /töröltem, selejteztem/ a telefonon. Elém került ez a meggyes kép. Anya kertjében készült, jó pár évvel ezelőtt. Minden perce lejátszódott előttem. 

Kegyetlen meleg volt, de a meggyet le kellett szedni, mert a hőségben hamar lerottyant volna. Hazamentem segíteni, a testvérem meg a sógornőm, mi hárman voltunk a nagy csapat. Anya a fa aljánál totyogott, amit ért szedte ő is, míg egy kis idő után fel nem zavartuk a nagy melegben. Ketten létráztunk a tesómmal, a sógornőm meg szedte el a vödröt tőlünk és öntötte bele a ládákba. Kaptam kölcsön egy nagy inget, mert nem vittem csak pólót, az ágak meg martak rendesen, nem beszélve a tűző napról. Volt a fejünkön egy kalap is, szóval nagyon jól néztünk ki, jaaa és ömlött rólunk a víz😄  Jó pár meggyfája volt anyukámnak, mire mindet leszedtük, nagyon elfáradtunk. Nem is fáradtság, inkább a hőség szedte ki az erőnket. Mindig rengeteg volt rajta. Emlékszem, estére csak lerogytunk 'hót' szurtosan, mocskosan az udvaron a hűvösben, kézben tartva fogtuk a tányért úgy ettük az Anya által főzött finomságot. És nevettünk a megkönnyebbüléstől, a kinézetünkön, mindenen. Tesóm gyorsan elvitte a ládákat a felvásárlónak, izgatottan vártuk vissza, hogy hány kiló lett és számolgattuk mennyit kerestünk aznap🤣hát, ha azért a szedésért fizetni kellett volna egy napszámosnak, akkor ráfizetés az egész. Azért is szedtük le mindig mi. Tudvalevő, hogy a felvásárlók, ahogy felénk mondják (bocsánat) : szarér' hugyér' vettek ott minden keservesen megtermelt gyümölcsöt. Mindegy, nem hagytuk soha a fán, sajnáltuk azt a gyönyörű meggyet/almát /szilvát /diót stb. akármennyit adtak is érte.

Én ezeket a meggy- és almaszedéseket soha nem feledem. Mindent megadnék, ha még ugyanolyan lenne otthon a helyzet, ha perelhetnénk Anyával, hogy azonnal hagyja abba a szedést és menjen fel a kertből. Nem tudom, leszedte e valaki most azokról a fákról a meggyet, amiknek minden centiméterét ismertem. De már nem is érdekes, nem a miénk.

Még tavalyról van fagyasztott meggy a hőtőmben. Otthoni, számomra az igazi. Soha többé nem lesz olyanom.

(elmondani nem tudom, hogy mennyire hiányzik az nekem, hogy oda HAZAmenjek...) 

Ültünk

...a Stühmer előtt, valami szenzációsan finom pisztáciás fagyis kelyhet és pisztáciás pohárkrémet kanalaztunk (vacsora után...🤔☺️) és olyan végtelen béke volt bennem, körülöttem, hogy elmondani nem tudom. 

Elmúlt úgy a vihar mire indulnunk kellett a vacsorához, hogy nem volt pusztítás, isteni finomakat ettünk, együtt voltunk, nevettünk, beszélgettünk. Sétáltunk, fel akartunk menni toronytúràra a Csonkatemplomba, de az csak hétig volt nyitva, mi meg majdnem 9 óra körül tévedtünk oda. Nem baj, fel van véve a programunkba, majd legközelebb sikerül.

Annyira jó egy ilyen nap! Megfizethetetlen, pótolhatatlan, éltető.

Fotó a netről!! 

Egy jó hónapja

... kaptunk a várostól (a mi, az adófizetők pénzéből vett? 🤔) csapadékvíz gyűjtő edényt, 300 literest. A férjem hallotta meg útközben a rádióból, hogy regisztrálni kell rá, mert csak 5000 db van, illetve később megtoldották még 1500 db-al. Nagyon hamar be is regisztráltam, sőt még az email címmel sem rendelkező szomszédasszonyékat is, mert utána én lettem volna letolva, hogy miért nem regisztráltam őket is. Az én email címemmel az ő nevükre. Két naponta kérdezte, mi van már vele, hol van, lehet nem is lesz, mert biztos  elrontottam stb. Azt mondtam magamban, nem bánom, ha én nem kapok, csak neki jusson, mert életem végéig ezt hallgattam volna utána. Mikor megkapták/elhozták, azt sem mondta hogy bakfitty, egy köszönöm nem fért bele. Mindegy, a viszonyunk az utóbbi időben megér egy posztot, majd lehet írok róla...

Szóval nagyon klasszul bekötöttük  az egyik csatornába, beszereltük a túlfolyót is, a csapot rá alulra és már locsoltunk is belőle, a cserepes virágokra. 

Ezért is seggel forgott ránk a szomszéd, mert az övékét nem kötöttük be. Nem, mert itt élnek a gyerekeik, a fia leszarja őket, egy szalmaszálat nem tesz arrébb az udvarukon, soha nem segít nekik a világon semmit, de ő a szüleit meg maximálisan kihasználja...Mi nagyon sokat és sokszor segítünk rajtuk, de mindent nem tudunk és nem is akarunk a nyakunkba venni. 

Erről is eszembe jutott a múlt. Nagymamám minden csepp esővízet megszedett, a csatorna alá tett kiselejtezett mosófazekat, mosóteknőt. Persze ezek hamar megteltek, de csak volt benne valamennyi. Ha volt esővíz és hajat mostam, mindig azzal öblítettem ki a hajamat, nem volt még gyerekkoromban fürdőszobánk, lavor volt a divat, jó nagy lavor, legalább egy méter átmérőjű volt. Gyönyörű selymes lett a hajam tőle, gyakorlatilag majdnem mindig fenékig ért a hajam, tortúraként éltem meg, míg kibontottam, de az esővízzel való öblítés miatt könnyebben fésülhetővé vált. Télen tiszta helyről szedett havat olvasztott Nagymama, akkor így oldotta meg.

Szóval azért örülgetünk a hordónak, most is majdnem tele van, alá lehet tenni kényelmesen a locsolót. Most is esett egy kis eső, 8 mm. Szerencsére csak egy kis dörgéssel jött, nem volt nagy "műsor"☺️ Remélem nem jön több ma délután (jósolják) mert megyünk este hatra ünnepi vacsorázni, nemrég volt a házassági évfordulónk, a gyerekek meghívtak, jó lenne nem megázni, míg odaérünk...

Csak kinyílt az óriás liliomom, majdnem olyan magas, mint én (175 cm) a múltkori jég levert róla egy csomó bimbót és az összest megsebezte, de kinyílt egy pár, örülök neki nagyon 😍

A szerelemvirág is nekilódult, 5 van rajta, tavaly duplája volt. 

Fotó a netről, a miénk pont ilyen, csak ezen nem látszik a túlfolyó. 

Ha száz évig élnék még

... akkor sem tudnék összesen kidobni ennyi kenyeret. Engem végtelenül elszomorít az ilyen látvány. 

Tudom, én még a múlt században születtem, éltem, nevelkedtem. Bizonyos fokig konzervatív vagyok. 

... de soha nem láttam otthon ilyet, a kenyér szent volt. 

Posztoltam már hasonlót, de mai napig nem tudok elmenni mellette szótlanul.