"Azon a napon, amikor megértettem, hogy csak azt viszem magammal, amit megélek, elkezdtem azt élni, amit magammal akarok vinni." (Dalai Láma)
... a szabolcsi töltött káposzta 😋😋😋 még ebben az évben nem is töltöttem, most bepótolom. A férjem szerint enyém a legjobb töltött káposzta 😄Anyukámé is nagyon finom volt, a sógornőm is istenien főzi. Nincs két egyforma íz, kinek milyen az ízvilága.
 |
| Főzés előtt. A szabolcsi paradicsomosan készül. Másoknak idegen lehet, de ott csak így csinálják. |
"Minden este megnézem a naplementét, és igyekszem a szívembe rejteni a lenyugvó nap utolsó sugarát......"
Pearl Harbor - Égi háború c. filmből
Valami széppel el kell, hogy vonjam a figyelmem, gyomorforgató jelenet nézője/szenvedője voltam ma a villamoson. Egy fiatalember krákogott egy nagyot és simán kiköpte a padlóra. Azt hittem elhányom magam, nem voltam még az úticélomnál, de a következő megállónál azonnal leszálltam.
Hogy miért írom le ezt az undorító jelenetet? mert ilyen emberek is vannak, akik agyilag mélyen a nulla alatt vannak, akiket még az állatokkal sem emlegetünk egy lapon. És ha rászólna (rá merne szólni) valaki, biztos még neki is menne az illetőnek. Hát fúúúj ez a péntek.
A hétvége remélem jobb lesz...
... megveszem a férjem által csak "szakirodalom" vagy szennyirodalomnak nevezett pletykalapokat. Most a Story címoldala lepett meg, ezért került a táskámba. Vitray Tamás 91 évesen megnősült. Úgy van a címoldalon: csakazértis... Hááát... egészségére. Volt már ilyen. Hümmm, hümmm... Meglepő vagy csak nekem? Az teljesen rendben van, hogy totál aktív, műsorokat csinál, YouTube csatornája van többszáz ezres táborral, szellemileg totálisan friss, memóriája ép, tele van energiával, tervekkel és irigylésre méltó a fizikai állapota is. És még kellett neki a házasság!
Ennek nem is kéne hírnek lennie? Mondjuk az sem volt hír, hogy 1958-ban kezdte a televíziózást és 17 évvel ezelőtt költségcsökkenésre hivatkozva minden szó nélkül váltak meg tőle. Jó, eljárt felette az idő, nem bíztak benne, hogy helyt tud állni a mai kor követelményeinek. Ő, akinek kb. 4000 műsorhoz kötődik a neve (és tudjuk, hogy nem tinglitangli műsorok voltak) annyit sem érdemelt, hogy sem a televíziótól, sem az egyetemről nem köszöntötte senki a 90. születésnapján, ahol pedig generációk sora nőtt fel a keze alatt. {Nem baj, köszöntötték helyette nagy ferót (szándékosan kis betűvel írtam a nevét) azzal, hogy Kossuth díjat kapott, biztos többet tett az asztalra, mint Vitray.} Én szerettem a műsorait. Színvonal volt a javából.
Manapság már nincs ilyenekre szükség, csak a harsány, álságos, csupa szirup celeb társadalom hazug életéről szóló műsorokra.
Tegnap kerteztem, a téli lusta időszak után szokatlan volt a rengeteg hajlongás, guggolás, olyan izomlázam lett, alig bírtam elindulni reggel. Nem baj, most már edzésben leszek, itt a tavasz.
 |
| Most nem olyan szépek a krókuszaim, mint tavaly |
... ha nem a tavasz? 😍😍 (Kertészkedők, ti levágjátok a télen elszáradt leveleit? Igaz eddig oda sem nagyon tudtam menni, olyan sáros volt)
Tegnapi fotók, ma már nincs ilyen szép napos idő, morcosabb, hidegebb van.
(Nagy dolog áll ma előttünk, csupa szívdobogás vagyok, nem minden nap élünk át ilyet... 😍)
... volt ránk eleinte, csak az utolsó egy órában jött egy kis csepergős esős idő, de még az esőköpenyt sem kellett felvennünk, mire jobban rázendített, már az autóban ültünk.
Kassától nem messze túráztunk. Az első száz méter után sikerült egy nagyot tanyáznom, elterültem, mint egy nagy béka. A vastag avar réteg takart egy ág darabot, nem látszott egyáltalán s ahogy ráléptem, meggördült a talpam alatt és én már repültem. A sípcsontomat jól belevertem, (be is kékült) de más bajom nem lett, mert szerencsére jól felfogta a levélszőnyeg. A vége felé arra gondoltam, milyen jó, hogy nem a sziklás részén estem el, ott már nem úsztam volna meg ennyivel.
Az árnyékos, fenyves részeken még volt hó, de olvadt erősen ott is és sok helyen lejegesedett, nagyon kellett vigyázni. Sajnos még semmilyen tavaszi virágot nem láttunk, pedig már annyira vágytam egy kis színre a sok barna mellett, de ott még nyoma sem volt.
Kellemesen elfáradtunk, de míg hazaértünk, már nem éreztük azt sem. Jó ez nekünk, kikapcsol teljesen és rengeteget nevetünk.
"...haza kell mennem. A házunkban már húsz éve más lakik...Kihez megyek hát?...rádöbbentem, hogy magamhoz megyek. A régi házhoz, mely csukott kapukkal is mindig az enyém marad...
Ballagtam a falumban. Nem ismertem senkit, s engem sem ismert meg senki. Régi házunk falát megsimogattam, homályos ablakszemébe belenéztem, és magamat láttam benne. Szívemben újra megvillant a régi nyarak ragyogása, régi ízek édessége...éreztem, hogy minden elmúlhat körülöttünk, mi magunk is, de a jóság ifjúsága és a tűz dajkáló, drága melege el nem múlnak soha."
Fekete István
(Ilyenkor úgy érzem, megszakad a szívem)
Más.
Tudom unalmas lehet már, de holnap megint megyünk túrázni, most Szlovákiába. Ha minden jól megy, gyönyörű időnk lesz. Kicsit tartok tőle, mert tudom, hogy az a rész jó kis emelkedős, meredek. Remélem bírom... Utána jó darabig nem lesz újabb út, márciusban meg jönnek haza a gyermekeink, majd' egy hétig itthon lesznek 😍❤️ ünnep számunkra, de ezt már írtam. Mindig csak ismételni tudom magam, semmi extra. Ez van.
