Jó kis út volt

... ez a tegnapi. Nem fog a kedvenc túráim közé tartozni, a meleg miatt. Megfogadtam pedig, hogy nyáron a megterhelő melegben inkább kihagyom a túrákat, de nehezen tudok ellenállni. Erdélyben, Pádis olyan része volt az úticél, ahol még nem jártam. Próbáltunk olyan útvonalon menni, ahol barlangok vannak, de hát ezek a barlangok egyik a völgyben van, a másik meg fentebb valahol. A lényeg az volt, hogy nyílt terepen minél kevesebbet legyünk. Több barlangot és zsombolyt felkerestünk, az egyik híresebb, az Eszkimó jégbarlang, ahol hideg van ugyan, de jég már sehol sincs. Némelyikből olyan hideg áradt, elég gyorsan elpucoltunk onnan, mert le voltunk főve, mint a konflisló, izzadtan nem akartunk ott tartózkodni, tényleg dermesztő volt, pillanatok alatt más hőmérséklet tartományba kerülni. Nagyon technikás szakaszok voltak, gyökerekbe, sziklákba kapaszkodva, tök meredek terepen kellett menni, mikor visszanéztem egy-egy ereszkedés után, hát lehet nem jönnék le még egyszer (dehogynem 🌞) a nap fénypontja számomra a Galbena szirt volt, csodás panorámával. Az utolsó szakasz kicsit megviselt, több km-t gyakorlatilag nyílt terepen tettünk meg. Nagyon nem szerettem, alig hittem, hogy árnyékba kerüljek. Elfáradtam, engem a meleg triplán fáraszt. Ahogy elnéztem/hallgattam a többieket, ők sem voltak fittebbek😄legszebb öröm a káröröm... ja, nem 🤔😆

Egy nő ebben a papucsban túrázott. Ettől még egy tornacipő is jobb lett volna. Egy olyan terepen, ahol végigmentünk, óriási felelőtlenség. 

Fecsketárnics, nagyon sok volt, annyira gyönyörűek

Paradicsomot

... főztem.  Leszedtem a sajátunkat, de az kevés volt, vettem hozzá 5 kg-ot a piacon. Én úgy szoktam csinálni, hogy darabolás után felfőzöm egy kicsit és úgy darálom le. Máskor még az udvaron is lehetett érezni az illatát, ha főztem a sajátomból. Ennek, mivel a zöme "bóti" -  komolyan ez valami műparadicsom, mert nincs még a konyhában sem illata, csak ha közel hajolok a fazékhoz, talán akkor kicsit. Már a lecsó eltevésekor is feltűnt, hogy nincs az a jellegzetes illat. Szemre gyönyörű volt, de a belseje?! 🤔 Mű, mű, mű.

Ilyenkor gondolatban óhatatlanul visszarepülök  a múltba. Mikor nagymamám tette el az Isten tudja hány liter paradicsomlevet. Még nem volt darálója, csak az a régi fajta passzírozó. Sokkal időigényesebb és fárasztóbb volt azzal dolgozni. Ült egy hokedlin, szembe vele a másik, rajta egy nagy fazék, amire rá volt téve a passzírozó. Nagymamám is felfőzte először a nyers paradicsom darabokat. Öntögettem a keze alá az anyagot, telt a fazék szaporán. Az üvegbe töltögetés után az én feladatom volt a celofánokat rátenni, spárgával jó szorosan lekötöztük és mehetett a dunsztba. Volt egy nagy ládánk, kibélelte pokrócokkal, abba tette mindig a dunsztolni való befőtteket, avanyúságokat. Minden évben roskadoztak a spájzban a polcok. Mindent elrakott, amit lehetett, akkor hol volt még a fagyasztó láda? Rengeteg málnánk volt mindig, szörpöt csináltunk meg lekvárt belőle. Annak a lekvárnak az íze életem végéig a számban lesz.

Időnként majd belepusztulok, annyira hiányoznak azok a régi idők.

Vicces, amikor ilyeneket

... látok, olvasok. 

Aztán rádöbbenek, nem is olyan vicces, hanem a valóság. Jujjj🤔☺️

Azért

 ...szeretem én a portánkat, még akkor is, ha nyáron vizes katasztrófa van és kifakadok, hogy meg akarok szabadulni tőle. Tegnap lenyírtam a füvet ( szakadt rólam a víz, pedig hat óra körül kezdtem hozzá...) a férjem át akarta venni tőlem mikor éppen hazaért, de mondtam: szeretek én füvet vágni, de tényleg. Szóval, ha le van nyírva a fű, most meg a kert része is rendben van, a múlt héten állítottam helyre az árvízi helyzet utáni rettenetes állapotból, egész pofás kis rész ez, szeretem. Másodvirágzásban vannak a leanderek is, gyönyörű még mindig. A magától kikelő petúniák tobzódnak, igaz a jég sokat elvert belőlük, szinte a földbe taposta, de magukhoz tértek. Nem is nagyon van már más virágom, a szépséges vinkáim elmerültek a szennyes áradatban, totál tönkrementek. A kínai selyemmirtusz ennyit bírt nőni az idén, pedig ennek elvileg már 2 méteresnek kéne lenni, évente fél, egy métert nőnek, hát ez fél méternél letalpalt, jövőre remélem már jobban beindul. 

Szombaton lesz egy egy napos hegyi túrám, a melegtől lehet ott pusztulok, igaz eleve 1000 méterről indulunk, de nem hiszem, hogy sokkal hűvösebb lenne ott, viszont tudom, hogy panorámás helyre megyünk. 

Jó reggelt, Debrecen!

 Életképek, nekem tetszik 😍

 Fotók az internetről. 

Újjászületett

 ...a pillangó :) ez is nagyon szép, de az a kék különleges volt. Az írták azért lett ilyen színű, mert a főnix színeit akarták hangsúlyozni, ahogy az is feltámadt a tűzből. Szép gondolat.

Ma fotóztam

... gyönyörű... Volt. 

Felgyújtotta egy elmebeteg férfi. Pillanatok alatt leégett. 

Még egy pár szépség :

Kedves Romcsa, ha erre jársz, kérek szépen egy email címet, valahol az éterben eltűnt, amit egyszer megadtál nekem. Köszönöm ☺️

Augusztus

 Augusztus

Ilyenkor már lassan elcsendesednek az erdők. Üresek a fészkek, lehulltak a virágok, és az erdei tisztások fűerdejét is tarlóra vágta a szisszenő kasza.

Hallgatódznak ilyenkor és susognak az erdők; ha vihar van, érett hangon szólnak, és a reggelek párájában megfakul a nyár ezerszínű rokolyája.

És a madarak is másként szólnak. A sárgarigó fuvolája most már az érett epret dicséri, a cinkék cserregése a hernyóknak szól, a varjak némán lesik a szöcskét a boglyák puha tetejéről, de a szerelemről és a fészekről nem dalol már egyik se.

A letarlott búzamezőkön pedig elgondolkozva dől a kereszteknek az öregedő nyár.

És a patakok sem sietnek már sehova. Hacsak esők nem zavarják langyos ágyukat, szívesen elácsorognak a kiöntésekben. Puha tükrükben meghintáztatják a sárga vízililiomot vagy a nefelejcset, és öngyilkos bogárkákat ringatnak ismeretlen tájak felé.

A békák zenekara is elhallgatott. Az előénekesek lustán pislognak a forró homokpadokon, és csak akkor ugranak fejest a vízbe, ha gólya vagy gémárnyék mozdul felettük, vagy könnyelmű szitakötők szállnak eléjük.

És a malmok se zúgnak hangosan ilyenkor. Csak mint a nagy dongók, álmosan, békésen; és az öreg kerék úgy lapátolja a vizet, mintha sajnálná összetörni a víz kék tükrét.

A galamb se búg az erdő mélyén úgy, mint tavaszon, amikor májusi esők simogatják a fészektartó nagy fákat, és minden bokorban, minden virágban, minden énekben egyetlen nagy érzés ujjongott: a szíveket és fészekbölcsőket megtöltő szerelem.

Az érkező augusztus tikkadtságában útra készülés van, egy kis búcsúzás van.... 

.... 

Majd később valamikor, de most még szikrázik a nap, surran a forrás hűs vize, mint az élet, és csak az érett életeket szedi áldott kötényébe a kenyérszagú Nyár.

(Részletek Fekete István írásából)

Annyira nem sajnálom, hogy véget ér a nyár. Augusztus 4-én olyan pusztítás volt nálunk, mint még soha. Ennyi víz/eső még soha nem volt, a szomszéd bácsinak van rendes, "hivatalos" csapadékmérője, 100 mm esett akkor kb. 20 perc alatt. A szomszédok mesélték, féltek, sírtak, rettegtek míg tartott az ítéletidő. A jég az összes redőnyünket kilyuggatta. A pinceszinten 30 cm víz volt végig. A falak csúnyán feláztak, szutyogott még akkor is minden a nedvességtől, mikor egy hét múlva hazaértünk. Azóta is nyitva van nappal minden ajtó, ablak a pinceszinten. S mindezt 2500 km-ről, a tehetetlenségtől a karunkat széttárva asszisztáltuk végig. A szomszédok kiszivattyúzták a mi kertünkből is a vizet, mesélték : ott annyi víz volt, hogy a csizmaszáron befolyt, 60 cm-t mértek. Féltem hazajönni. Azt beszéltük a párommal, lehet szerencse, hogy nem voltam itthon, mert a mentő visz el. Így meg csendes rezignàltsággal néztem a helyzetet, majd rendezzük egyszer a dolgokat. A férjem hipós vízzel kipermetezte a pincét, hogy valamennyire fertőtlenítse, ugyanis a csatorna bugyogott vissza az utcán, ami keveredett az irgalmatlan mennyiségű esővel. Megtelt az összes környező kert/porta ugyanúgy, mint a miénk. 

Jaaa, mindez kb. 1-2 km-es sugarú körben volt, felettünk helyezkedett el a gócpontja. A város más részein is esett akkor, de csak sima záporként. Nem is mutatta az időkép csapadéktérképe ezt a mennyiséget (nem volt aki beküldje...), 20 mm volt jelezve akkor Debrecenre. 

A héten minden nap kerteztem, nagyon sok mindent ki kellet húzni, dobni. Ma értem a végére.

 Úgy érzem: menekülnék innen, mert ez egyre gyakoribb és durvább lesz, de kinek tudná eladni az ember? A gyerekenek dühömben azt írtam, 50 Ft-ért is odaadom valakinek, csak tudjak elmenni innen.

Ez nagyon kemény

Dermesztő. Valóság. 

Erdős Virág

na most akkor

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

ki legeljen penne ágyon rozmaringos mellfilét

ki pecázza kukából a halolajos kiflijét

kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje

kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje

ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét

ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét

kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni

kit lehessen kapásból és szemtől-szembe letegezni

ki ne jusson ötről hatra

kinek fussa futópadra

Pulára meg Balira

kit vegyenek palira

kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány

kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány

kinek bocskor rámás csizma cifra mente kacagány

kinek jusson mér' is jutna szar se jusson ha cigány

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját

kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját

ki zúzzon ki Rómába hogy láthassa a piétát

ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát

ki merengjen el egy régi feudális szokáson

kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson

kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze

ki merjen a jogaiért kiállni na persze

kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel

ki próbálja nem feladni végül mégis adja fel

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára

ki költse egy komplett pesti panel árát dudára

ki ápolja klinikán az egészséges körmét

ki válasszon rövid utat ki pedig a görbét

ki lásson a Hun West Travel irodával világot

ki álmodjon zöld fű közé piros fehér virágot

ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is

ki adja az ártatlant de hogyha kell a buját is

ki rendeljen ülőbútort magának a neten

kik lakjanak egyetlenegy félszobába' heten

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

ki utazzon még a világ végére is kocsival

ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival

ki vegye a nyakába egy papucsér' a plázát

kinek vigye el a bank a vakolatlan házát

kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt

ki foglaljon négy személyre ablak mellé asztalt

kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet

kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet

ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától

ki keljen ki magából egy utastársa testszagától

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

ki járkáljon házastársi javallatra botoxra

kit vigyenek akarata ellenére detoxra

kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni

kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni

kinek hozzon télapócska sárgarézzel teli zsákot

ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit hol a rákot

kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira

ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira

kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni

kinek legyen láthatólag kedve most is viccelni

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban

ki aludjon (álmában) egy jó kis fűtött garázsban

ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt

kinek sértsen már a puszta létezése szabályt

ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát

kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát

ki hurcolja fel-alá az intersparos batyuját

ki átkozza el a saját sose látott anyuját

ki feküdjön hol itt hol ott mint a kilőtt állat

ki rándítson haladtában szemlesütve vállat

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

ki csinálja új kecóját trendire és takarosra

ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra

ki locsoljon Courvoisier konyakot a kivire

ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire

ki tegye le egyik percről másikra a piát

ki próbálja kivenni a lelencből a fiát

ki lomizzon kisbiciklit dínókat meg törpöket

ki ugassa le az undok játszótéri kölköket

ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni

ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen

ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

kinek legyen tiszta sor hogy haladás vagy haza

kinek legyen úgy hogy többé ne mehessen haza

kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka

kit viszont a vácrátóti köztemető árka

kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén

Budafokon Budaligeten és Mátra-

terenyén

Békésbe' és Hevesbe'

s ki menjen a

levesbe

Azért gondolj bele

... egy picit, éppen hogy megérkeztünk a szállásra, cseng a telefonom, szomszédasszony szól, katasztrófa van, víz alatt mindenünk. Lépjél valamit több ezer km távolságból... Bele sem merek gondolni, mi vár ránk otthon... 🤔🤔🤔

Most már mindegy. Kihozzuk itt a maximumot mindenből, amit lehet, otthon meg ráérünk köpködni a helyzetet.

Már megint pakolok

 ...másfél hét elteltével újra előszedve a bőrönd, nagyjából bele is hajigáltam a cuccokat, annyira rutinos vagyok már, pár apróság hiányzik. Két 20 kg-os csomagfeladást vettem a repjegy mellé, a lányomnak is viszünk jó pár dolgot, amit kért. Nagyon zsúfolt napjaink lesznek, minden napra jut valami program, de hát ahogy magamat ismerem, többet nem hiszem, hogy megyek majd oda, most kell belesűríteni a napokba, amit lehet. Azt mondtam, utána leállunk, már nem akarok sehová sem menni, csak még a másik lányomhoz, október elejére terveztük, mert nem tudjuk, hogy hazajönnek e karácsonyra, így legalább ha mi megyünk, biztos látjuk őket. (Csak repülni ne kellene...)

 "Szeretném, ha lelassulna az idő...szeretném, ha lenne időm élvezni az életet."

Francois Lelord

Más.     Várom a hűtőszekrény szerelőt. Vettünk egy alulfagyasztós Samsung hűtőt, persze hogy nem jó az ajtónyílás iránya, régen levette a csavarokat a férjem, megfordította és annyi, most olyan bonyolult már, azt mondta ő nem nyúl hozzá, mert fél, hogy elront valamit. 

Közben már régen el is ment a szerelő, potom 14000 Ft-ot kért negyed óra munkáért. Én kiakadtam rajta, de a férjem szerint ne csodálkozzak, ezek a szervizesek már 10000 ft alatt meg sem szólalnak. Ráadásul baromira a nem szeretem típusú férfi volt, ápolatlannak éreztem (szag...) és az az erőltetett humorú, hát alig hittem, hogy elmenjen...