"Azon a napon, amikor megértettem, hogy csak azt viszem magammal, amit megélek, elkezdtem azt élni, amit magammal akarok vinni." (Dalai Láma)
...ma visszautazáskor a lányom:
Ne sírj, Anya! boldog vagyok ott!
Szűk két hét után megint megszokni a ház csendjét, hát nem jó. De most már ez a mondat (is) zakatol a fejemben, még akkor is, ha öklömnyi gombóc van a torkomban.
Menjetek! gyönyörű gyermekeim, hisz mi adtuk nektek a gyökereket és a szárnyakat is.
Ott voltál nekem,
mikor a világ összement,
mikor szélesedett;
ott voltál mindig, ahol kellett.
Köszönöm, hogy nincs adósságom,
csak feléd, csak örök-számodra.
Köszönet érte hogy ott tarthatok,
hogy tiszta szemmel nézhetek a holnapba.
S hogy nem követelsz rajtam ezért
felesleget, kamatot, és sokat;
hogy úgy tanítottál szeretni,
hogyha magadból minden jót
szétosztasz, a legtöbb neked marad.
Köszönöm, hogy nem kesztyűvel
nyúltál soha felém, hogy engedted
az élet ütései után, hogy odatartsam
az arcom másik felét.
S hogy elém nem utat raktál, hanem
célt, hogy azt mondtad mikor
választani kellett, hogy te dönthetsz,
de ne értem, másért, csak magadért!
Köszönöm, hogy a magamra kovácsolt
düh-láncokat mindig puhává tetted,
hogy bennem a betörhetetlenséget
ostor helyett csókokkal szelídítetted.
S hogy nem fedted ellenzővel le
a szemem, mert azt mondtad,
akit erőből terelnek látni az vak marad,
s a világban szivárványra nem lelhet.
…ott vagy velem,
mikor a világ összedől,
vagy újjászületik,
hogy itt vagy mindig:
Köszönöm!
...hogy új bejegyzést írjak, de nagyon hiányzott az ihlet. Az egész megszokott világom a feje tetején áll, ugyanis festés zajlik nálunk (éppen ezért van időm, mert balról jobbra és vissza járkálok, bámulok, ülök, olvasok, kimegyek a még megmaradt virágaimhoz stb.) s mint minden ilyen építőipari tevékenység, hááát finoman fogalmazva is nagyon megkutyulja az agyamat. Még ez nem is zavarna annyira, de itt vannak a kőművesek, szigetelik a házat, márciusra ígérték magukat, de miért is ne egyszerre futnának össze a szálak? úgyhogy kint is, bent is hadiállapotok uralkodnak. Egy ilyen utólagos beavatkozás már mindig nagyon zűrös, a letaposott növényeimről nem is tudok írni, minden egyes virágért fáj a szívem, nagy ívben lesz@rják az ember kérését, hogy azt neeee, mert k..rva drága volt, végül már azt csináltam, körberaktam kis fadarabokkal, na így kikerülték, meg szóltam nekik, herélés lesz a vége, ha még egyszer meglátom, hogy letaposnak valamit. Mert van ám hely, ki tudná kerülni, de neeeem, jobb rátramplizni egy féltve őrzött, csucsujgatott hortenziára, amit alig hittem, hogy megmaradjon. No, erről ennyit. Csúszik a határidő is, mondjuk arról nem tehetnek, másfél napig kimaradtak, mert esett az eső, így a héten nem is lesznek kész, hétfőn meg május elseje, nem dolgoznak, talán a jövő hét kedd, szerdán levonulnak, végre!!!! A festők holnapra befejezik, velük nincs gondom, 33 éve építettük ezt a házat, jó pár festést megélt már, de ilyen mesterekkel még nem találkoztam. Végtelenül precízek, gyönyörű , pontos már a festést megelőző alapmunka is, mindent letakartak, ők húzgálták el a böhöm nagy bútorokat, takarítanak, semmi fölösleges dolgot nem hagynak maguk után és a festés után vissza is rakják a szekrényeket, szóval én elég kritikus vagyok, de még nem találtam hibát sem a munkájukban, sem a viselkedésükben. Udvariasak, tisztelettudóak, intelligensek. Örülök, hogy rájuk találtam, illetve a szomszédasszonyom ajánlásával kerültek ide. Ez legalább jó érzést hagy az emberben. Alig várom, hogy lássam a végeredményt, ma már festenek, kiderül milyen színt választottam :D pasztellben gondolkodtam mindig is, soha nem szerettem a harsányat, én megvesznék egy erős színű fal mellett hosszú távon, meg rövid távon is :D
Ha minden jól megy, akkor ők elvonulnak holnap délután, így van kettő napom, hogy aránylag helyrerázzam úgy a házat belül, hogy egyáltalán el tudjanak jutni a lányomék az ágyukhoz 😄 ugyanis színültig van a szobájuk lommal 😄 mondtam a férjemnek, hogy lefotózom hogy néz ki a szobájuk, ellenezte, hogy neeee, mert ha meglátják nem jönnek haza 😆😆 A legszükségesebbeket meg tudom majd csinálni, utána mindegy mikor jönnek helyre a dolgok, velük akarok inkább foglalkozni, programokra menni, velük beszélgetni, nevetni stb. Túl nagy rendrakás amúgy sem fontos, mert május 15-én meg a burkoló jön.... Elmegy úgy a május felettem, hogy a legszebb hónapból semmit nem látok igazán, nem tudok gyönyörködni, mert más foglalja le az agyam, igaz a legjobb mégis ekkor ér: együtt lesz a családom, minden más pótolható.
Voltunk a krókusz túrán, már el is felejtettem (áááá dehogy, nem lehet elfelejteni) mutatok egy pár fotót, gyönyörű időnk volt, de ott még keményen téli világ volt a fenti régiókban, a túra zömén a fél méteres hó a jellemző, igaz nagyon olvadt már, kásás volt, elég nehezen lehetett haladni, szerencsénk volt, ha nem rogyott be alattunk a hó, de a déli oldalakon viszont mindenütt leolvadt és ott milliószámra pompáztak a krókuszok (kárpáti sáfrányok) és tudjuk, hogy a hó alatt még sok millió krókusz (nem túlzás a szám!) várja, hogy ők is kinyílhassanak...Sokszor láttam már, de ez mindig katartikus élmény, nemcsak nekem, még a férfiúi nemnek is ☺️🌞
Most ennyit, legközelebb nem tudom mikor leszek, majd ősszel (ááá, nem😄), mikor lecsendesedik körülöttünk minden :D
 |
| rengeteg mocsári gólyahír volt a patak partján |
...mikor pozitív dolgok jönnek velem szembe. Mikor jóakaratú emberek figyelmeztetnek, ezt ma nem, majd inkább holnap, meg nem ezt, hanem másikat.
Szerdán elmentünk a Praktikerbe, megnézni ott is a csempét a teraszra (az is burkolva lesz, ha már itt dolgozik a burkoló...) láttunk is egy nekünk tetszőt, tanakodtunk ott javában, mikor odajött egy fiatalember s kérdezi, miben segíthet. Elmondtuk neki, hogy tetszik egy bizonyos csempe, csak egy kicsit még vacillálunk. Szólt nekünk, ha úgy döntünk vásárolnánk, ne tegyük aznap, mert csütörtöktől Glamour napok lesznek, az üzlet majd minden termékére jár a 20% kedvezmény. Megmondom őszintén, én még soha nem éltem ilyen Glamour vagy Joy napok kuponos vásárlási lehetőségeivel, nem azért, mert felvet a pénz, csak valahogy mindig elkerült az érdeklődés iránta. Végül a Praktikerben látott csempe mellett döntöttünk, karakteresebb volt, mint amit néztünk a másik helyen. Megvettünk minden hozzávaló anyagot is, a fiatalember jóakaratának köszönhetően 40.000 azaz negyvenezer forintot takarítottunk így meg. Egyébként akkor is a Praktikeres csempe mellett döntöttünk volna, ha nincs ez a Glamour kupon. Már az is jó érzést keltett bennem, mikor mentem megvenni az újságot, amiben a kuponok vannak, azt hittem csak a Glamourban van, de szólt az eladó hölgy, ha csak a kuponok miatt venném meg, inkább a Kiskegyedet vagy a Blikk Nők újságot vegyem meg, az fele áron van. Kiskegyedet vettem...
Ha már ott volt ez a kupon hadsereg, szétnéztem mik vannak még. Kellett mosószer, mosogatószer, dezodor stb. ezért lecsaptam rá (Rossmann), ilyenekre szintén volt kedvezmény, nem kevés. Egyébként majd 20 ezer forint lett volna összesen, de a kuponokkal lejött belőle 8100 forint. Nem tudom mi lehetett a rendes bolti ár a Glamour napok előtt, mert nem egyszer olvastam már, hogy szépen felül árazzák azokat a termékeket, úgy teszik rá a kedvezmény mértékét, hát nem tudom, lehet van benne igazság. Egyébként teljesen kiakadtam a mosószer árakon, szinte a duplájára ment fel, a mosogatószerek is az egekben, meg minden más. Huhhh...
Más. Változtattam a Telekom előfizetésemen, lejárt a hűségidőm, persze hosszabbítok, világéletemben itt volt az előfizetésem, meg persze az elődjeinél. Tegnap beszéltem egy telekomossal, hát amit nekem előadott, nagyon nem tetszett, valahogy éreztem, hogy nem áll a helyzet magaslatán, ezért elköszöntem tőle azzal, hogy alszok rá egyet. Milyen jól tettem! ma már úgy mentem be egy másik üzletükbe, hogy eldöntöttük itthon hogy legyen, homlokegyenest mást állított elém a fiatalember, mint a tegnapi, olyat, ami nekem tökéletesen megfelelt.
Holnap megyünk a Pádisra, krókuszos hegyoldalakat csodálni. Nem tudom milyen idő lesz ránk, remélem nem ázunk végig, mint a tavalyi krókusz túránkon, akkor a fejünk tetejéig sárosak voltunk. Azt még nem is bánom, ha sár van, megszoktuk a tizen évek alatt, de sokat ront az élményen az eső, a telefont sincs kedve elővenni az embernek fotózni, mert pillanatok alatt vizes lesz minden, a kezem is, nem tudom kinyitni az ujjlenyomat zár miatt a telefont, egyszerűen nem érzékeli. Micsoda gond, igaz? :D :D jaj, csak ennyi bánatom lenne az életben!...
Ilyeneket fogok látni, tavalyi fotók:
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
