Nem tudom

... hogy az ünnepre való tekintettel érdemes e posztot írni, létezik még olvasás a blogvilágban? 🤔 Aztán úgy döntöttem, most már teljesen ráérek, átmentünk pihenő üzemmódba, motyogok egy sort itt magamban 😄Tegnap egész nap "hajtottam", hogy kész legyen amit elterveztem, még este eljutottam bűnbánati istentiszteletre is, ma úrvacsora volt a húsvét alkalmából. 

Pénteken mindenféle rossz előrejelzés ellenére is elmentünk a Felvidékre. Teljes téli felszerelésbe öltöztünk, vastag dzseki,  bélelt nadrág, téli túrabakacs, sapka, kesztyű, jól tettük, elbírtunk magunkon mindent. Itthon esett a hó javában, minden fehér volt, különösen Hajdúböszörmény környékén volt vastag a hótakaró, a zöldellő búzatáblákból semmi nem látszott, teljesen eltakarta a nagy fehérség. Ez kb. Tiszaújvárosig tartott, onnantól eső esett, majd a határon túl átérve a hegyek közé lett ismét havas a táj. Először megnéztük a Szilicei jégbarlangot, ami a globális felmelegedés hatására már nem is annyira jégbarlang, beljebb meg nem mehettünk, amit annyira nem bánok, mert nagyon nem szeretem a barlangokat, nem is a bezártság miatt, hanem a tény, hogy isten tudja milyen vastag kőréteg/szikla van a fejem felett. Utána lementünk a faluba (Szilice) és onnan indultunk a karszt fennsíkra. Ez nem a nagy szintemelkedésekről híres, nekem inkább domboknak tűntek, de amikor már nem is tudom hanyadik ilyen "buckára" mászunk fel és le, na akkor már kezdtem fáradni. Nem beszélve arról, hogy elég kicsi volt a látótávolság, hol kevésbé, hol sűrűbben esegetett a hó is, gyakorlatilag nem sok mindent láttunk az egyébként gyönyörű vidékből. Olyan vagyok, ha nincs szép kilátópont egy túrán, hiányérzetem van, hiába rovom a kilométereket a szépséges erdőben, egy idő után egyhangú az egész. Néha azért megtörte az egykedvű ballagásomat a világszép ikrás fogasír mezők látványa, na attól el voltam ájulva, mert ilyen nagy táblákban nem láttam még fogasírt. A végére nagyon elfáradtam, vigasztalt, hogy nemcsak én, hanem a nálam jóval fiatalabbak is😄 komolyan elgondolkodtatott, hogy bírok belülni az autóba és onnan hogy fogok kiszállni?? Másnap reggel piszkosul darabosan mozogtam, míg be nem járódtak a lábaim. Bő 18 km-t mentünk, nagyon benézte a vezetőnk, mert ő azt mondta, lightos túra lesz, csak 9 km... Jah, sikerült duplázni... 🤔 Igazából nem bánom, utólag főleg nem, legalább próbára tettem magam, hogy bírok még ennyit menni, mert az utóbbi időkben max. 12-14 kilométereket mentünk. Aki azt mondja, ohh!  mi az a plusz 2-3 km, hát üzenem, piszok sok tud már lenni 😂😂 Az egyik legszebb látnivaló is rejtve maradt előttünk, mert hiába másztunk fel - egy jó kis combos emelkedőn -  egy magaslatra, a Rozsnyói medence totál ködben volt, úgyhogy egy méterre nem láttunk. Hazafelé jövet egy tenyérnyi hó nem volt sehol, teljesen elolvadt mindenütt.

Ennyi látszott a kankalinokból

Útban lefelé a jégbarlanghoz

Virágzó somfa

Somfa

Egy idő után elkopott a hó 

Egy mezőn rengeteg ibolya volt még 

Tüdőfű

Fogasír mező egy részlete 

Imádtam ❤️

Gyönyörű ❤️

Háttérben  Krasznahorka büszke vára 

Boroszlánt is láttam, többet is 

Ha odalépnek hozzám

 ...az utcán, mindig visszahőkölök egy kicsit, mert számtalanszor volt már, hogy aránylag normálisan kinéző hajléktalan kéregetett s ha nem adtam pénzt, igen durva reakciókban volt részem. Ma hárman is megállítottak, utcákat kérdeztek, utána gondoltam rá, milyen jó, hogy nem utasítottam el kapásból, hanem meghallgattam. Nagyon szégyelltem volna magam, ha kiderül, csak a tájékozódás miatt kérdezne engem. 

A piacra belépve szintén megdermedtem egy pillanatra, huhhh, mennyire nem szeretem már a tömeget, de hát ilyenkor rá kell tudni az embernek, ez van, egy két napos ünnep előtt "mind meghalunk ha nem esszük magunkat degeszre" szinten megy a vásárlás, a férjem szokta mondani: de hát ugyanannyit eszünk, mint egy sima hétköznapon vagy vasárnap. Meg is vettem mindent, én már biztos nem megyek a héten, abból gazdálkodok itthon, ami van/lesz. Kettőnknek amúgy sem kell sok, ebből is kiesik a péntek, a túra napja, gomba és zöldségfasírtot sütök csütörtök délután, azt viszünk kajázni. Szombaton főzőcskézek, három napra és kész. 

Tulajdonképpen azért jöttem most bejegyzést írni, igaz még egy cseppet arrébb van, hogy Áldott Húsvéti ünnepeket, jó pihenést, kellemes időtöltést kívánjak Mindannyiótoknak, szeretettel!  

Kommentekben

... néhol már siránkoztam egy sort, mert eszembe jutott, elgondolkodtam rajta, soha ilyen magányos nem volt/lesz a húsvétunk.  Az eddig itt élő lányomék azért hazajöttek, nem voltunk egyedül, de most egyikük sem jön haza, csak egy hónap múlva. 

Régebben meg szinte repültünk haza Anyukámhoz, Testvéremékhez. Tesómékhoz mehetnénk bármikor, tényleg szívesen látott vendégek vagyunk, de hozzájuk is mennek a gyerekek, ritkán látják őket, hagy örüljenek egymásnak, meg most voltunk otthon nemrég.

Sokszor volt olyan is, hogy valahová elutaztunk ilyenkor, de most az sem lesz, egyedül Nagypénteken megyünk túrázni Szlovákiába, a Gömör karsztvidékre. A többi 3 nap hogy fog eltelni? Phuuu, nem tudom. Ha rossz idő lesz, gubbasztás/olvasás /ejtőzés itthon, ha jónak ítéljük meg a kinti világot, akkor irány Tokaj és fel a hegyre vagy régóta tervezem Nyíregyháza - Sóstó múzeumfaluba ellátogatni. Meglátjuk...

Húsvétra nem sok készülődés lesz. Max. egy fajta süti, főzök sonkát, tojást, kolbászt és három napig azt esszük 😂😂Azért már tettem ki egy kis díszítést az étkezőben, barka ágakra aggattam színes tojásokat, meg egy kosárba raktam festett fatojásokat, sok éve megvannak. 

Ennyi lesz. Meg emlékezés a régi húsvétokra. Még mindig látom azt a fehér térdzoknis kislányt (időnként lecsúszik az a zokni a bokájáig) akinek majd befagy a seneke, mert ugye milyen is a húsvét időjárás szempontjából, - mindig hűvös, szeles, esős - de az új cipőt, ruhát meg kellett mutatni a "lovagoknak". Lesni izgatottan mikor nyílik a kiskapu, hogy ki jön éppen, irigykedni a fiú testvérre, hogy ő mehet locsolkodni és kapja a tojásokat, az a kislány meg nem és mélységesen fel van háborodva😆 Aztán az kislány nagylánnyá serdült, már nem leste a kiskaput ki jön, inkább elbújt a másik szobában, mert halálosan untatták a nagyfiúk, inkább hallgatta volna a rádióban a kívánságműsort, de az anyukája mindig kiparancsolta a kedvenc szobájából. Már nincs se az a kedves szoba és nincs az a nevetve terelgető anyuka, aki tudta,  magában hogy  "dühöng" egyszem lánykája a húsvéti locsolkodás miatt, miközben az lány mosolyt erőltetett az arcára, mert mit fog mondani az a fiú, jaj mert hát falun gyorsan szaladtak a hírek. Elmúlt.

Fotó a netről 

Mai szép

Ezt látva még el is hiszem: szép a városunk. 

Fotó a netről 

Más. 

Írja a most kiköltözött lányom, hogy nagyon jó visszajelzéseket kapott a főnökétől meg a kollégáktól. Ezekkel jellemezték: nagyon okos, ügyes, gyors felfogású, aki átlátja az összefüggéseket. Meg hogy csinos 😄és örülnek neki, hogy ott van. 

Büszke vagyok és nemcsak most. 

Mindkettőjükre ❤️

Vajon

... mi lehet a különbség (az árán kívül) babérlevél és babérlevél között? 5 gr mindkettő. Jaaa, hogy a neve? Na bumm, az íze, illata ugyanazt a célt szolgálja. Szerinted melyiket vettem meg? 

Ennyi kell(ene)

... a mindennapokhoz, mint az első képen a felirat :)

Ezeket a fotókat azért mutatom meg, mert annyira tetszik, hátha másnak is ☺️

Lenyűgöz, hogy "csak" egy pár vonal és mennyire kifejező és szép. Mindig irigyeltem az ilyen tehetséggel megáldott embereket.

 

Kockás liliom, nem láttam még élőben, annyira szépek, nagy vágyam egy ilyet megnézni, remélem egyszer sikerül.

 

Más. Ma nyitott a Fórumban  az Ikea tervezőirodája, olvastam a szalagcímeket, hogy lesz ilyen  a városban, engem nem érdekel különösebben, de még azt sem tudtam, hogy a Fórumban lesz, meglepett mikor ma felmentem az emeletre, azt hittem aranyat osztanak ingyen a népeknek, annyian álltak sorban. Mondjuk kár, hogy nem néztem meg, tényleg nem aranyat osztottak????? :) 👀😉

Más. Ma a hentesnél csak 2000 ft-al akartak becsapni. Két tételt vettem, mondja a végösszeget a pasi, mondom neki, ki van csukva, hogy ennyi legyen. Az árut rácsapja a mérlegre, most már figyelek még jobban,  hoppá! cirka 2 ezerrel kevesebb, jaj bocsika, benne maradt a gépben valami. Hogy is marad benne egy pénztárgépben egy tétel, mikor azt mindig kiütik fizetéskor? Én mindent és mindenkit megértek, aki dolgozik, az óhatatlanul hibázik, jó, csak ne az én zsebemre tévedjenek már. Az az érdekes, hogy fordítva sosincs ám, hogy kevesebbet számoljanak nekem :)

Más. Vénségére bolondul meg az ember, hát nem vettem egy piros lakkcipőt???? Tegnap annyira nevettünk az emberrel, mondja: pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, de mihez fogod ezt felvenni? De annyira csinos és kényelmes, hogy végül nem bántam meg, remélem azért kihasználom majd.

Hétvégén akartunk egy kicsit csavarogni, de nem annyira lesz jó idő, így helyette lehet elmegyünk a teraszra csempét nézni. Jövő héten irány a Felvidék egy jó kis túrára, már csak szép idő kell majd hozzá, reménykedünk.

Valahogy nagyon elkerül az ihlet

 ...mostanában. Pedig rakosgatom el a fotókat, hogy na, ezt megosztom majd veletek, de mire idekerülök/kerülnék már el is felejtem :) 

Beszélgessünk az időjárásról, szerintem nagyon sokakat foglalkoztat :) a múlt heti gyönyörű, meleg, napos idő után felért egy pofonnal a tegnapi esős, irtó szeles délután/este. Estére leengedtünk minden redőnyt és csak hallgattuk bentről a szél hogy dolgozik. Csörömpöléskor csak filóztunk vajon mit vitt a szél? :) reggel kiderült, a csatornát szedte le, de hogy? hát az rejtély...Olyan dübörgés, dobogás, zúgás, fütyülés volt egész este, hát félelmetes volt. Reggel összefüggő hótakaró várt bennünket. A délelőtti napsütésnek nem volt annyi ereje, melege, hogy a háztetőn az északi oldalról leolvadjon a hó. Délután meg olyan intenzív havazás volt fél óráig, hogy ihaj! most meg kint takargattuk a leandereket, mert azt mondtam én vissza nem cipelem a garázs szintre. A hortenziákat is letakartam fátyolfóliával, hogy mi lesz velük, nem tudom, elég kemény fagyokat jósolnak reggelre. Szóval nyugodtan elmondhatjuk, megbolondult az időjárás (is)

valahogy így ...de tényleg.

Hétvégén otthon voltunk, egy éve már, hogy Anyukám átment a túlsó partra. Mikor odaértünk a sírhoz, elkezdett ömleni az eső (szerencsére volt nálunk esernyő) és én az esővel együtt sírtam. Néztem a nevét a kövön és eszembe jutott, nem igaz, hogy ott van, hisz én majd minden reggel még mindig úgy megyek a nappali felé, ott van a falnál a vonalas telefon, hogy jééé, még nem hívtam Anyát. Sok évtizeden keresztül abból álltunk ki, hogy csörgettük egymást, csak hogy halljuk a másikat, én is a hangjából szűrtem le mindig milyen állapotban van, hisz nem tudott színészkedni, nem tudott elrejteni előlem semmit. A hangját még mindig hallom, életem végéig hallani fogom. Valahogy akkor ott, nagyon kitört belőlem a hiánya, zokogtam végig. Mire megnyugodtam, elállt az eső és olyan ragyogó, éles színű szivárvány keletkezett, amilyet még talán nem is láttam. És azt mondtam a férjemnek: ezt az én  Anyukám küldte nekem, vigasztalásul: ne sírj kisjányom! Hiszem, hogy úgy volt.

Más. Egy év után voltam teljes nagy laborvizsgálaton. Már nem kell menni a leletért, megnézhettük még aznap délután az eredményt a neten. Huhh, nem voltam büszke magamra, ennyi csillagot még soha nem gyűjtöttem be. Minimális eltérésekkel ugyan, de már csillagozva voltak a határértéken felüli számok. Cukor, koleszterin, vizelet, monocita, limfocta stb. Mondta az asszisztens, hogy majd menjek be megbeszélni a drnővel, rábeszéltem, hogy biz'Isten lefaragom azokat a rossz értékeket, mert gyógyszert úgysem fogok szedni pld. a koleszterinre. Ennyiben maradtunk. 

Ma megint elém került egy fotó, a Nagyerdő fáira festette a műveit egy brazil származású művész. Sokat járkáltunk már a Nagyerdőn, de még nem találkoztam vele, pedig állítólag nem is nagyon van eldugott helyen. Mindenféleképpen megkeressük :) nagyon tetszik.

"Alessandro Bento das Dores, művésznevén Dinho Bento nagy hangsúlyt fektet arra, hogy műveivel az ember és természet egységét kiemelje. Ezt láthatjuk a Debreceni Nagyerdőn kihelyezett alkotásain is. "

képek a netről! 

 A virágaim mesések, persze most megtépázta a vihar, lenyomta a szél meg az eső súlya, de olyan illat van a kertben, jaj annyira szépek! :)

no, mennyi mindent írtam!? most megyek megnézek egy tingli-tangli filmet, utána alvás. Jó éjszakát nekünk! :)  -----> furcsa lesz ezt olvasni, mondjuk holnap délben  :D

Azért

... mert szeretem❤️ az, hogy ez már az ezerötszáznegyvenhetedik? 🤔☺️ virág fotó, nem számít. Sokat dolgozom érte, megérdemlem, hogy csodáljam mindig, mindenhol, mindenkor 😍itt is, ha visszanézem.