2023. március 28.

Valahogy nagyon elkerül az ihlet

 ...mostanában. Pedig rakosgatom el a fotókat, hogy na, ezt megosztom majd veletek, de mire idekerülök/kerülnék már el is felejtem :) 

Beszélgessünk az időjárásról, szerintem nagyon sokakat foglalkoztat :) a múlt heti gyönyörű, meleg, napos idő után felért egy pofonnal a tegnapi esős, irtó szeles délután/este. Estére leengedtünk minden redőnyt és csak hallgattuk bentről a szél hogy dolgozik. Csörömpöléskor csak filóztunk vajon mit vitt a szél? :) reggel kiderült, a csatornát szedte le, de hogy? hát az rejtély...Olyan dübörgés, dobogás, zúgás, fütyülés volt egész este, hát félelmetes volt. Reggel összefüggő hótakaró várt bennünket. A délelőtti napsütésnek nem volt annyi ereje, melege, hogy a háztetőn az északi oldalról leolvadjon a hó. Délután meg olyan intenzív havazás volt fél óráig, hogy ihaj! most meg kint takargattuk a leandereket, mert azt mondtam én vissza nem cipelem a garázs szintre. A hortenziákat is letakartam fátyolfóliával, hogy mi lesz velük, nem tudom, elég kemény fagyokat jósolnak reggelre. Szóval nyugodtan elmondhatjuk, megbolondult az időjárás (is)

valahogy így ...de tényleg.

Hétvégén otthon voltunk, egy éve már, hogy Anyukám átment a túlsó partra. Mikor odaértünk a sírhoz, elkezdett ömleni az eső (szerencsére volt nálunk esernyő) és én az esővel együtt sírtam. Néztem a nevét a kövön és eszembe jutott, nem igaz, hogy ott van, hisz én majd minden reggel még mindig úgy megyek a nappali felé, ott van a falnál a vonalas telefon, hogy jééé, még nem hívtam Anyát. Sok évtizeden keresztül abból álltunk ki, hogy csörgettük egymást, csak hogy halljuk a másikat, én is a hangjából szűrtem le mindig milyen állapotban van, hisz nem tudott színészkedni, nem tudott elrejteni előlem semmit. A hangját még mindig hallom, életem végéig hallani fogom. Valahogy akkor ott, nagyon kitört belőlem a hiánya, zokogtam végig. Mire megnyugodtam, elállt az eső és olyan ragyogó, éles színű szivárvány keletkezett, amilyet még talán nem is láttam. És azt mondtam a férjemnek: ezt az én  Anyukám küldte nekem, vigasztalásul: ne sírj kisjányom! Hiszem, hogy úgy volt.




Más. Egy év után voltam teljes nagy laborvizsgálaton. Már nem kell menni a leletért, megnézhettük még aznap délután az eredményt a neten. Huhh, nem voltam büszke magamra, ennyi csillagot még soha nem gyűjtöttem be. Minimális eltérésekkel ugyan, de már csillagozva voltak a határértéken felüli számok. Cukor, koleszterin, vizelet, monocita, limfocta stb. Mondta az asszisztens, hogy majd menjek be megbeszélni a drnővel, rábeszéltem, hogy biz'Isten lefaragom azokat a rossz értékeket, mert gyógyszert úgysem fogok szedni pld. a koleszterinre. Ennyiben maradtunk. 


Ma megint elém került egy fotó, a Nagyerdő fáira festette a műveit egy brazil származású művész. Sokat járkáltunk már a Nagyerdőn, de még nem találkoztam vele, pedig állítólag nem is nagyon van eldugott helyen. Mindenféleképpen megkeressük :) nagyon tetszik.

"Alessandro Bento das Dores, művésznevén Dinho Bento nagy hangsúlyt fektet arra, hogy műveivel az ember és természet egységét kiemelje. Ezt láthatjuk a Debreceni Nagyerdőn kihelyezett alkotásain is. "

képek a netről! 




 A virágaim mesések, persze most megtépázta a vihar, lenyomta a szél meg az eső súlya, de olyan illat van a kertben, jaj annyira szépek! :)







no, mennyi mindent írtam!? most megyek megnézek egy tingli-tangli filmet, utána alvás. Jó éjszakát nekünk! :)  -----> furcsa lesz ezt olvasni, mondjuk holnap délben  :D

12 megjegyzés:

  1. Méghogy nincs ihlet?! Igazán jó és elég hosszú amit írtál és a fotók is nagyon jók. A virágaid, mint mindig gyönyörűek, a Debreceni Nagyerdőben kitett alkotások elég meglepőek. A szivárvány egyszerűen csodálatos!
    A szélvihar alapos munkát végzett nálatok is. A virágaidat én is féltem, remélem, nem lesz olyan hideg, hogy elfagyjanak.

    Tudod, amikor én is először megláttam a Mamám nevét azon a kis táblán, hangosan zokogtam. Mikor a Mamám elment, nap mint nap elsírtam magam bárhol, még a buszon is, nem érdekelt, hogy mit szólnak az emberek. Az első karácsonyon, amikor nem volt velünk, tettem a dolgomat és egyszer csak hangosan azt mondtam, elég volt, gyere vissza, mintha csak elutazott volna valahova. Annyira nehéz volt elfogadni, hogy onnan nincs visszaút. Mai napig én is hallom a hangját, a fájdalom csendesebb lett, de nagyon hiányzik 30 éve már.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sikerült összehozni a bejegyzést, ha beindulok, akkor megjön a kedvem közben, meg eszembe jutnak a témák, amit meg akartam említeni itt is :)
      Ma hajnalra szerencsénk volt, itt "csak" olyan -2 fok körül volt, már csak egy reggelt kell kibírni a növényeknek, reménykedünk, hogy holnap reggelre is kevés mínusz lesz. Mindenesetre nem vesszük le a fóliákat ma a betakart virágokról, majd csak holnap délelőtt.
      Tudom, hogy hosszú folyamat lesz, míg úgy tudok gondolni Anyukámra, hogy végleg elment ebből a világból. Olyan sok mindenről eszembe jut, nem beszélve arról, mikor hazamegyünk a házába, na az totál kiütés számomra. A használati tárgyai, ruhái, bútorai, szobái...mikor még élettel teli volt a ház, most meg hideg, jéghideg :'''((( Mikor nagyon elfog a hiánya, mindig felhívom azt a testvérét, aki teljesen olyan, mint Anya volt, nagyon hasonlítottak egymásra, még a hangjuk is, szóval akkor a nagynénémmel vigasztalódom egy kicsit.

      Törlés
  2. Az időjárásról inkább nem mondok semmit, mindent leírtál. A ma reggeli fahy elvitt nálunk mindent.
    A temetőben mindenden a te hangulatod fejezte ki és utána is. Talán most tudtad elengedni édesanyádat.
    A virágaid csodásak, mint mindig.
    Ha a Nagyerdőben járunk, feltétlenül megkeressük. Ezek a képek annyira jók!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagy szerencsénk volt ma reggel, itt olyan -2 fok volt "csak", már csak egy reggelt kell kibírni a növényeknek és utána már remélem nem lesz fagy, bár még májusban is simán előfordulhat.
      Ezek az alkotások a Nagyerdőben nem a sétautak mellett van, kicsit beljebb az erdőben, inkább már a túrások, futók járnak arra, bár jó időben nagyon sokan sétálnak is. Az az igazság én sem tudom merre van, vannak ismerőseink, akik látták már, megkérdezzük majd tőlük pontosan, szeretném látni élőben is.

      Törlés
  3. Miután Anyu meghalt, még egy darabig őriztem a telefonját. Napi kapcsolatban voltunk. Ha nem találkoztumk, akkor hívtuk egymást.
    Emlékszem, mikor egyszer átadtam neki az általam vett mobilt. Tudtam, hogy kell, nem elég a vezetékes telefon. Nem akarta a mobilt, félt a használatától. Tartottam neki egy tájékoztatót, megismételtem neki többször is, és majdnem elsírtam magam, mikor először önállóan felhívott.
    Most is néha eszembe jut, hogy fel kellene hívni, és ezt vagy azt elmondani neki. Már nem lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye mennyire benne maradnak az emberben azok a megszokott, szeretett mozdulatok, ami a szülővel kapcsolatos? Még napi szinten felvillan bennem a gondolat, hogy hívjam, de rögtön realizálom, hogy nem tudok kit hívni 🥺 a száma még mindig benne van a telefonomban, pedig már tavaly áprilisban lemondtam a szerződését.

      Törlés
  4. Sose maradjon el mellőled ez a derű!🙂

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem, igyekszem ☺️ a derű könnyíti meg a mindennapi életünket.

      Törlés
  5. Csak emlékeztetőül magunknak.... 2014-ben ezekben a napokban nagy hó volt. Tegnap előtt néztem a hópelyheket, a bimbós vadcitrom fehérlett, s a folyó fölött ragyogott a nap. Értékekkel ne tessék cicózni - a lefaragáshoz is kell orvosi segítség. (bocs)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, tudom, hogy volt már nem is egyszer extrém az időjárás tavasszal, csak valahogy zokon esik, mikor a jó időt várjuk.
      Nem szokott rossz lenni a labor eredményem, most felborult sok minden miatt, de tudom, hogy helyrehozom!

      Törlés
  6. Drága Anyukád. Mindig szerettem, mikor írtál Róla. Nem ismertem, de mindig olyan érzésem volt, hogy egy kicsit nekem is közöm van hozzá, már csak a közös szülőföld okán. Azt a szivárványt bizony Ő küldte. Én is őrzöm a telefonomban nagyapám mobilszámát, pedig már lassan 16 éve nincs velünk. Még a régi készülék is megvan valahol.

    Köszönöm a sok virágos fotót, mert március közepén, mikor legutóbb otthon voltam, a tavasznak még nem sok jelét lehetett látni. Az aranyesőn és néhány nárciszon kívül semmit. Készülök haza szabadságolni, úgyhogy már nagyon várom, hogy felfedezzem a változásokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán azért is érezted úgy, mintha ismerted volna Anyukámat, mert ő is pont egy olyan egyszerű, gondoskodó, hasonló gondolkodású anya, nagymama volt, mint a te Nagymamád. Tudom, hogy mennyire jó azt kimondanod: hazamegyek! mert van kikhez hazamenned, hozzáteszem: hála Istennek!
      Akkor gondolom az ünnepeket otthon töltöd! 😍
      Érezd nagyon jól magad otthon, s hozz majd légy szíves virágzó fa fotókat, bár még a meggy, alma később virágzik, most a nagyhét hideg időjárása is rátesz egy lapáttal.

      Nekünk ilyen magányos húsvétunk még nem volt, ketten leszünk csak 😔😔 megpróbálunk elmenni valahová kirándulni, ha jó idő lesz. Nem akarnék itthon ülni...

      Törlés

Tudnod kell, hogy a hozzászólást moderálom, ami nem történik meg azonnal, mert időnként úton, házon és magamon kívül vagyok :)
A névtelen kommentek elkerülése végett csak úgy tudsz hozzászólni, hogyha a Google/gmail fiókodba vagy belépve. Megértésed köszönöm.