Filmből részlet

 

Kultikus filmből, Star Wars III. A sithek bosszúja. 

Amúgy meg, a jelenben maradva, inkább csodálom a tavaszt minden szépségével együtt. 

Ez csak a felszín

... amit látsz. A régebben nagyjából megszerkesztett, most előszedett bejegyzések kerültek ki. Most ezt is pótcselekvésnek mondanàm. 

 Néha azt érzem, muszáj lefoglalni az agyam, de utána elhesegetek mindent, nem érdekel, majd lesz valahogy. A múlt héten volt olyan nap, hogy ültem a nappaliban és csak néztem ki a fejemből. Üresnek éreztem az egész világot, illetve próbáltam én gondolkodni, de nem ment. Eltelt úgy az a nap, hogy nem csináltam semmit. Nem érdekelt, hogy van/lenne munka. Próbáltam felszínen maradni. Most még nem megy. Süllyedek, fulladok. Majd egyszer csak feljövök a víz alól. Talán utolérem a  lelkemet, ahogy azt a fáma szerint egyes indián törzseknél mondják :

"Most megállunk és megvárjuk a lelkünket, míg utol nem ér...

Nem tudom mikor lesz. 

Lehet mondani

... hogy ez csak nosztalgia, a múlt megszépítése, de akárhogy gondolkodom, nem jut eszembe róla semmi rossz. Annál inkább számtalan apró részlet... hányszor, de hányszor gyújtottam be ilyen "spórba"! Előttem van, ahogy Anya vagy régebben Nagymama takarította a tetejét vasporral, vagy amikor kormolták, uhh akárhogy vigyáztak, csak szállt a korom, sokáig kellett suvickolni a konyhát, mire tiszta lett. Volt ilyen rózsás mintás is, de amikor az tönkrement, akkor már csak tiszta fehéret vettek Anyáék. Télen, ha borongós, hideg idő volt, jó nagy fadarabokat (vagy szenet) tettek rá, vörösen izzott a platni, én meg gyerekként azzal szórakoztam, hogy bevizeztem a kezemet és csapkodtam a platnira, mert nagyon tetszett, ahogy pattog, sistereg rajta a vízcsepp. A sütőjébe mikor beletettük a tököt vagy az almát, nem túlzás, de a gáztűzhelyben nem volt olyan jó, mint ami a spór(tűzhely) blóderben(sütő) sült.

Összeszorul a szívem az emlékektől, mert pont olyan zöldre festett fásládánk volt, pont olyan kis zöld tetejű ládikó (Anyánál még mindig megvan...), pont úgy lógott a tűzhely karikáit lehúzó fém nem tudom mi, mondjuk merőkanalat nem tartották ott Anyáék, de vizeskanna az ott volt ugyanúgy mellette, főleg télen, ha behoztuk kintről a jéghideg vizet, hogy enyhüljön egy kicsit( régen nem volt még vezetékes víz falun, kút volt az udvarban, most le van fedve, de pont a múltkor néztem bele, számomra tragédia volt a látványa, teljesen ki van száradva:((( }

Te jó ég, mennyit beszélgettünk ott Anyával/Nagymamával, ültünk a konyhában, ropogott a tűzre vetett akáctuskó, hallom a hangjukat most is (kisjányom...), Istenem de régen volt.... :(

Kedvemhez való

 

Várnai Zseni: Mi legyek még?

Míg kicsinyek voltak a gyerekeim,

tejjé változtam, az kellett nekik,

ültem kis ágyuk mellett reggelekig,

ha betegek voltak s úgy fonnyadtam ott,

hogy arcom egész kicsinyre sorvadott,

s mikor szemükbe visszatért a fény,

napként sütötte őket az enyém,

s piros lett arcuk, alma gömbölyű,

attól lettem én akkor gyönyörű.

Kalács is voltam, meg vajas kenyér,

és játékszer, hogy meg ne unjanak,

és képeskönyv, hogy megtanuljanak

belőlem mindent amit álmodom,

később az egyszeregyet számolom,

növök velük, már iskolás leszek,

s a nagy katedra előtt reszketek:

felelnem kell, vizsgáznom, - ó, tudom,

borzalmas, hogyha bennük elbukom!

Most széllé kell változnom, hogy elérjem

az egyiket, a messzeségbe kint,

de aki volt, örökre tovatűnt,

s ha elfogom, ha átölelhetem,

lelke páncélját át nem törhetem,

s mindkettő bár belőlem sarjadott,

többé már nékik mit sem adhatok,

a földön nincs több oly bús szerelem,

mint az anyáé, oly reménytelen.

Mi legyek még? Érettük mit tehetnék?

Legyen belőlem sűrű rengeteg,

majd jól elbújhat ott a két gyerek

ha menekülni kell a rossz világból,

és kunyhó leszek friss mézeskalácsból,

és tejjel-mézzel folyó kis patak,

isznak belőlem, hogyha szomjasak,

és dalolok majd nékik estelen:

- Aludjatok el itt a keblemen.

Két órán át tartó komoly zivatarhullám vonult végig rajtunk, nonstop dörgés, villámlással. Volt amikor ömlött az eső, volt mikor a jég pattogott, szóval minden jött, mint nyáron. Ilyenkor megkérdezem csendben magamban: mi lesz még itt nyáron? 🤔

Pillanatok alatt állt a víz a kertben, 5 perc = 5 mm eső 

Napi szép

 Jó a szemnek, léleknek 😍 az én lelkemnek használ...

Valamikor

... simán felvettem én is ekkora sarkú cipőt. Igaz már akkor sem volt rám jellemző, hogy naponta ilyen cipőben jártam volna, de azért felhúztam, ha úgy adódott. El lehet képzelni a 175 centis magasságomhoz, hogy néztem ki benne 😂😄 mint egy égimeszelő 😄 szóval bírtam /tudtam menni ilyen cipőben is. Manapság szerintem leesnék róla... kitörném a bokámat... négykézláb mennék inkább...

Amennyit én megyek nap mint nap, már csak a lapos talpú jöhet szóba, vagy a max. 4-5 centis sarok. Elkényelmesedett a lábam. Öregség jele 😄amúgy meg... ennyi bajom legyen csak, hogy milyen cipőben járok.

Mindenesetre kicsit irigylem azt a hölgyet,  kicsit tipegősen ugyan, de tudott benne menni... figyeltem ám női szemmel! 😇 Ráadásul nem is volt fiatal.

Első a városban

 

Akkora,

... mint egy kistányér. Különös tulipán, alig van szára, de óriási a virága.

Annyira szép most minden...

Nem látszik az arány, de ezek  nagy fajták. 

Ez is nagyon nagy, az ősszel vettem/ültettem 

Soha nem fogom megérteni

Az éjsötét, primitív és agy nélküli emberek műve, már kiszedve, pedig nincs két napja, hogy beültették

Nem is tudom mi ez, boglárka félének nézem, mindegy is mi, gyönyörűek a parkokban

 ...azokat az embereket, akik a frissen kiültetett virágokat minden lelkifurdalás nélkül kitépik a helyéről és hazaviszik. Komolyan, ahányszor ránéz, nem jut eszébe hogy jutott hozzá? így is tud örülni neki? Annyira haragszok ilyenkor. Jobb lenne lebetonozni, levasalni minden felületet, azt nem tudja ellopni? Látom a szórakozóhelyek is egyre többen kitelepednek az utcára asztalokkal, székekkel és persze próbálják nagy faládákban, virágtartókban szépen díszíteni a helyet. Pár nap (óra??) múlva már látszik, azt is megdézsmálják. Egyszer a szemem láttára egy idős nő leállította a "banyatankját" szépen kezdte kiszedni a növénykéket a ládából, abszolúte nem zavartatta magát, kiszedett vagy ötöt, de én már nem bírtam megállni, rászóltam, hogy az nem az övé és nem azért lett kitéve, hogy kiszedje. Nagyon mocskos szája volt, húúúúú, kiakadtam, mit mondjak, ő győzött. Nem érdemes kirakni semmit, eszembe jut pld. Szlovénia, hát ott minden kis előkert ragyogott, tele volt szebbnél szebb és értékes virágdézsákkal, kaspókkal, növényekkel, a világon senki nem nyúl hozzá, itt egy éjszakát  nem bírna ki, ha itt is volna kitéve. Ilyenkor szoktam azt gondolni/mondani: sötét Balkán nép vagyunk, persze tisztelet mindig a kivételnek.

Tegnap az autópályán hazafelé jövet, annyira szép volt a naplemente, persze gyorsan mozgó autóból nem éppen jó fotókat lehet készíteni, de azért sejthető a szépsége ...

Holnap, ha engedi az idő, szalonnát sütünk, megkezdjük a szezon sütögetéseit  :D de jó lesz nekünk, nyamiiii :)

Azért is!

 

...elkezdtem az összes téli cuccot kimosni, kabátok, sálak, kesztyűk, vastag pulóvereket is átöblítem és elrakom! nem akarom már hordani egyiket sem ezen a tavaszon. Megtakarítom, cipőápolóval "konzerválom" a csizmákat és jó mélyre eldugom, ne is lássam egy jó darabig :) A téli, bújós-vastag plédek is mennek mosás után a tárolóba, elég már a vékonyabb is.

A kertben jól haladtam tegnap, három ágyás hagymám lett, csak hát a szárazság brutális, meg sem tud indulni benne a hagyma. A szivattyúnk még mindig nincs felszerelve, valami díszkutat kellene fölé tenni, hogy ne égesse a nap nyáron, biztos nem használ neki, de nem nagyon akarnék egy olyan "építményt"  erre a csepp udvarra, de minden más megoldás csak rondább lenne, tényleg nem is tudom mivel lehetne ízlésesen letakarni. {Valakinek tipp esetleg??? :) } A másik megoldás meg az lenne, ha letennénk a meglévő aknába (ott volt eredetileg, de meguntuk, hogy mindig mászkálni kell le bele) ott viszont, ha nyáron felhőszakadás van, megmerül vízzel, aztán persze javíttatni kell, sok ezerért...szóval ez megoldandó feladat lesz, de hamarosan kell megoldást találni rá, mert szükség volna a vízre. Tegnap "kirepültek" a leanderek, nekem már annyira elegem van belőlük, de a férjem nem engedi, hogy elajándékozzam valamerre, valakiknek. Tizensok böhöm nagy cseréppel birkózni le a pincébe tavasszal, ősszel, még akkor sem, ha a nagyon nagyokat a férjem viszi le. 

Rengeteg színes, egynyári virágot fogok vetni, mindenhonnan gyűjtöttem a pillangóvirág magokat, olyan színeket, ami még nekem nem volt, annyira szeretem azt a virágot, talán azért, mert a gyerekkoromra emlékeztet, ami ugyebár nem tegnap volt. Meg a rézvirág, jaj de szeretem a sok színével, azt is vetek sokat meg ültetek sok-sok általam gyökereztetett muskátlit, szóval készül a nyári  virág terv. A tavaszi virágaim csodásak, a krókuszok lassan elnyílnak, bár még mindig szépek, de már jönnek a nárciszok, itt a mini tulipánom, kinyíltak az első jácintok, szóval alakulnak azok is.

Hirtelen jött ez a meleg, hét elején még télikabátot viseltem, ma meg már egy szál ruhában jártam a városban, nem bírom már a nagy hőmérséklet ingadozásokat, a fejem is fáj egész nap, jaaaa, hát semmi sem jó már az embernek, nyafogunk mindenért. Nem baj, azt jelenti, hogy élünk, inkább nyafogjunk.

Kicsit zaklatott

... és nyugodt napok váltják egymást.

 Tegnap végre megint kijutottam a kertbe és befejeztem mindent, amit terveztem. Holnap felássa a férjem a veteményes részt és elduggatom a hagymát. Vettem lila-, sonka-, makói bronz fajtákat, egy kilót összesen. Gondolatban már vágom a szalonnasütéshez... 😆

Volt egy csepp eső, szerintem kb.2-3 mm, a semmitől több, azt sem tudom mikor volt egy normális mennyiségű csapadék. A tavaszi hagymások  - ha nem látom, nem hiszem - centiket nyúlt tőle egy éjszaka alatt. Locsolni még azért nem akarok, a szivattyú sincs még felszerelve, sőt a kerti csap is a téli "üzemmódban" van.

Közben eltelt egy pár nap, sokáig készül egy bejegyzés... 😆 Tulajdonképpen csak egy fotó inspirált most (a városunkról) azzal fejezem be a posztot.

Mégsem ástuk fel a hagyma helyét, megvárjuk míg elmúlnak a fagyok, majd hétfőn délután meglesz. A leandereket is kihordom, már nem érdekel, hogy mi lesz vele, vagy kibírja vagy nem.

Hiányzik egy jó kis túra, hogy kikapcsolja az agyamat, de nem nagyon merek most előre szervezkedni. (Nem a háború miatt). Úgy vagyok vele, mindennek megvan, eljön az ideje. 

Nem is kell hozzáfűzni semmit