... amit látsz. A régebben nagyjából megszerkesztett, most előszedett bejegyzések kerültek ki. Most ezt is pótcselekvésnek mondanàm.
Néha azt érzem, muszáj lefoglalni az agyam, de utána elhesegetek mindent, nem érdekel, majd lesz valahogy. A múlt héten volt olyan nap, hogy ültem a nappaliban és csak néztem ki a fejemből. Üresnek éreztem az egész világot, illetve próbáltam én gondolkodni, de nem ment. Eltelt úgy az a nap, hogy nem csináltam semmit. Nem érdekelt, hogy van/lenne munka. Próbáltam felszínen maradni. Most még nem megy. Süllyedek, fulladok. Majd egyszer csak feljövök a víz alól. Talán utolérem a lelkemet, ahogy azt a fáma szerint egyes indián törzseknél mondják :
"Most megállunk és megvárjuk a lelkünket, míg utol nem ér...
Nem tudom mikor lesz.
Majd késöbb,joval késöbb,kicsit könnyebb lesz.
VálaszTörlésTalán. Egyszer később talán.
TörlésEz az, én is azt mondogatom magamnak, hogy majd lesz valahogy..., talán...
VálaszTörlésÉlni kell, úgy ahogy megadatott.
TörlésIsmerem ezt az állapotot! Itt kell megfogni, mert kutya dolog! A blogolás jó dolog, eltereli a figyelmed, leköt. Anno nekem sokat segített. Szurkolok neked, hogy ez csak egy nagyon átmeneti állapot legyen! Ölellek!
VálaszTörlésKöszönöm szépen Mancoka! Majd gyógyulok lassan.
Törlés