...de úgy érzem most, hogy a tavasz már itt csacsog a közelben, bár szerintem még lesz jó pár hideg reggelünk/éjszakánk. A tegnapi gyönyörű nap annyira csalogatott volna ki egy jó sétára, de a férjem nem mehet sehová, én meg egyedül nem szeretek menni.
Ez is furcsa azért, annak idején mikor otthon voltam az Anyukámmal karanténban a covid miatt, drákói szigorral ellenőriztek minden nap, rendőrségi felvonulással, minden nap ott berregtek a kapu előtt, arra is rest volt, hogy kiszálljon a kocsiból és becsengessen, neeem, inkább berregett/szirénázott egy sort, hagy szaladjon ki az egész utca, mi van már megint és úgy jelentkeztem le, itt vagyok, nem a kocsmában ülök éppen a karantén idején.
Szóval most aki oltott, az mehet mindenhová, nem vonatkozik rám a karantén, hiába vagyok összezárva egy igazolt covidossal, háááát így biztos nem viszem ki a vírust, ha van védettségim, ez nonszensz komolyan mondom. Nincs már rendőrségi ellenőrzés, bár az emailben megküldött határozatban ott van, előfordulhat, hogy kijönnek. Hol van erre már kapacitás? dehogy jönnek! Amúgy meg felnőtt emberként tudomásul veszi a párom, hogy most nem mehet sehová, nem is akart, nem is mer, nehogy visszaessen vagy komolyabb tünete jelentkezzen. Ha minden jól megy, jövő héten kedden vagy szerdán emailben küldik a gyógyultsági határozatot. Nem tudom teszt kell e majd akkor is, megmondja hétfőn a doktornő.
Egyébként még hihetetlen, mennyire hatással van az emberre ez az egész, ill. már most nem annyira, de amikor kiderült a betegsége, "vártam" én is mikor lesz tünetem, de semmi nem lett, nem mintha annyira hiányolnám. Szóval bármi történhet elven, amik jöttek már számlák az utóbbi időben (nekem mind elektronikus) hiába van hetekkel későbbi dátum a beérkezési határidőnek, azonnal kifizettem mindet, sosem lehet tudni nem történik e valami. Az őszi/téli tragédiák, az ismerőseink/túratársunk halála (covid miatt) nagyon megrázott bennünket, igazán felkészítette az embert, hogy ne legyen nyugodt semmi felől sem. Azért nem ez uralja az életünket, de tény, hogy árnyékot vetett ránk, a szomorúság árnyékát, meg hogy mennyire mulandó az élet.
Megvannak a terveink utazás, kirándulás, túrázás szempontjából. Ha sikerül megvalósítani mindet, hát igazán szerencsések leszünk :)) Húsvétkor Krakkóba szeretnénk menni, Pünkösdkor Milánó, Comói-tó, a többiről meg majd írok, ill. egyet megemlítek, a Funtinelli boszorkány helyszíneire: Galonya és Istenszéke, ez augusztusban lesz remélhetőleg. És még ott vannak az egy napos hegyi túráink, hurrrrá! :))
Mindehhez már "csak" annyi kell, hogy egészségesek legyünk...
