Próbáltam

.... új helyre költözni, mert valami elképesztő számokkal vannak jelen a robotok a blogomban.  Már rátelepítettem a Google Analytics-et, elvileg az kiszűrné ezeket, de valamit nem jól csinálhattam, mert továbbra is nagy számban vannak jelen. Nem erőltetem tovább, ezzel még tartoztam itt, de lehúzom a redőnyt. 

Szóval, az Azori-szigetek...a következő napunk  Sete Cidades, pszeudokráter+ sziget közepi túra volt. A túra a sziget egyik legszebb vulkanikus táján vezet végig. Egy ananász ültetvény meglátogatása után egy kilátóból csodálhattuk meg a sziget minkét partját és a Lagoa do Fogo vulkán káterét. Ezután a Király kilátójából láthattunk rá az ikonikussá vált zöld és kék ikertavakra. Ellátogattunk Sete Cidades településre is. Az ebéd után a sziget közepén helyezkedő jelenleg alvó vulkáni komplexum és a legmagasabban fekvő vulkáni tó a Lagoa do Fogo felé vettük az irányt, amelynek rengeteg különlegessége van. Ezután Ribeira Grande városába látogattunk. Tipikus azori település, ahová az utolsó előtti estén visszamentünk, ugyanis ünneplés volt, egész pontosan Szent Péter ünnepét tartották, rendkívül színes, látványos, zenés felvonulással. Az ott lakók kitelepültek asztalokkal, székekkel, enni-innivalóval és úgy várták a felvonulókat. Olyan hangulata volt, hogy mi is önfeledten csápoltunk, integettünk, táncoltunk. Sajnos nem tudtuk megvárni a végét, nagyon elhúzódó volt, de amit láttunk is örömmel töltött el bennünket.

Volt még egy farm túra, azori lakomával, amelynek során megismerkedünk az azori történelem mezőgazdasággal kapcsolatos eseményeivel, a szigeten található őshonos és invazív növényekkel. Megismerhettük a régi azori életet a farmon és azt, mennyire összeforrt az emberek élete a földjükkel és az állataikkal. Betekinthetünk egy quinta életébe és egy igazi azori lakomával zártuk a programunkat. Ha finom sajtokat el tudtok képzelni, hát ott az volt. Sok fajta és nagyon-nagyon finom. Meg a házi vaj, a frissen sütött kenyéren, ohhh, nem tudom életem során ettem e olyan finom kenyeret, mint ott. Akkor szedte ki a gazda a kemencéből, előttünk vágta fel, a még gőzölgő kenyeret, ropogós héjjal, hát nekem a fő ételből nem is nagyon kellett (de azért megkóstoltam) annyira elvarázsoltak a házi sajtok, vaj és a kenyér. A farm saját banán ültetvényéről ettük a bio banánt, ami édesebb, mint a nagyobb társai, ez egészen kicsi fajta.

Volt még egy lávafürdős nap, amire mi nem mentünk, nem szeretem a fürdőket, igaz ez más volt, de valahogy akkor sem rajongtam érte. Mi addig bejártuk Ponta Delgada utcáit, délután meg együtt mentünk már a többiekkel bálnalesre. Na, az is egy olyan program volt, amit nem lehet elfelejteni. Egy az, hogy eléggé kihajóztunk az óceánra, ami ugye nem egy lavornyi víz, hullámzott rettenetesen, hát addig megettem egy csomó Cocculine neo homeopátiás gyógyszert, szerencsére nem volt semmi bajom, bár néha megkérdeztem magamtól, mit keresek én ott a himbálózó hajón...De a delfinek, annyira aranyosak voltak, azóta imádom őket, mióta olvastam Robert Merle: Állati elmék c. könyvét, hát szerintem a legokosabb élőlények. Rengeteg volt a hajó körül, ha lassítottunk ők is lelassultak, ha gyorsított a hajó ők is eszeveszett tempóban jöttek mellettünk. Legalább száz delfin játszott, úszkált körülöttünk. Odáig voltam értük :) Bálnát is láttunk, de jóformán csak a hátát. A hajó személyzete mondta, hogy bébibálna van ott az anyjával és éppen szoptatta a kicsinyét. Na, ekkor már csak arra tudtam gondolni, van ez a hajó (meg még több is...) és ott kereng a vízen, betolakszik ezeknek az ártatlan élőlényeknek a világába, sajnáltam őket, de hát cirkusz kell a népnek, nekem is, mert én is ott voltam. Mindenesetre nagy élmény volt!! Még jobb volt, mikor kiléptem a szárazföldre és nem imbolygott alattam a hajó :)))

Másnap még barangoltunk egy kicsit, mert ottani idő szerint csak fél kettőkor vittek ki bennünket a reptérre, ami kb. negyed órára volt csak. Az egész sziget (São Miguel) kicsi, 760 négyzetkilométer. A hazaút sem volt eseménytelen, ha nem késik a Wizzair járata Lisszabonban, ott maradunk. Időben érkezett a TAP járata, de át kell evickélni az egyes terminálról a kettesre, ami nem ám annyi, hogy átsétálunk, mint Pesten! Buszra kell szállni a reptér előtt és az visz át...ha azt lekéstük volna, 10 perc múlva jön a következő, na akkor tuti ott maradunk. Éppen beestünk, még elfogadta a rendszer a jegyünket a beszálló kapunál. Embertelen tömeg volt mindenütt...a mi gépünk egy órás késéssel szállt fel végül, úgyhogy kicsivel éjszaka két óra előtt érkeztünk Pestre.

Úgy nagyjából ennyi, tényleg nagy vonalakban, mert annyira sűrű napjaink voltak, hogy elég volt megemészteni a napi látnivalókat. Nagyon szép az egész sziget, tiszta, rendezett, csupa zöld, csupa virág. Az emberek kedvesek, egy bevásárló központban toporogtunk, mint a sz@ró galambok, mert nem tudtuk mi a módi az egyik éttermi résznél, egy nő odalépett hozzánk és segített, nem is kértük pedig. Gyakorlatilag mindenki tud angolul, meglepő, de igaz. És kedvesek, mosolyognak rád és látszik, hogy nem esik nehezére. Az a karneváli este is, hihetetlen, mennyire felszabadultak tudnak lenni. Örök élmény marad minden napja ennek az útnak, az biztos....

A blogger összevissza keverte a fotókat...

Friss, még forró kenyér 

sajt választék, annyira, de annyira finomak voltak!

tündéri delfinek

a bálnából ennyit láttunk :)))

a banán virága

hazafelé...annyira szép volt!!!

nem messze a szállásunktól volt ez a gyönyörű, hatalmas park, szerintünk több ezer nyúllal :))) valamikor régen kivitték a helyi lakosok oda a húsvéti nyulakat és borzasztóan elszaporodtak, ott ugrálnak mindenütt

Ribeira  Grande temploma esti fényben, karneváli díszben

csak azért, mert olyan gyönyörű kék :)

a farm egy része

kávé cserje bogyói

maracuja, ott vannak már rajta a pici termések

voltunk egy botanikus kertben is

voltunk a piacon is, ez mind helyi ananász, nem viszik ki a szigetről, csak helyi fogyasztásra termelnek

három év alatt nő meg, fordul termőre egy ananász

Lagoa do Fogo, legmagasabban fekvő krátertó

Ponta Delgada kikötője

ezt csak azért, mert végig ilyenek az utak

A Király kilátója, a kék és zöld tavakra panoráma ... a közelebbi lenne a kék, a távolabbi a zöld tó, kicsit borongós volt az idő, így nem igazán érvényesültek a színei

a legelőket hortenziával választják el, a tehén nem szereti és áthatolhatatlanná nő