... maximálisan ezt, így érzem. Ma már pityeregtem annyit, de annyit...! A gyermekeim köszöntésén. Az anyákról szóló istentiszteleten, hogy menjünk el az anyukánkhoz, öleljük meg vagy hívjuk fel. Mennék, hívnám, ölelném...🖤
Meg úgy egyáltalán, az idő múlását is sirattam. A boldogság érzése eltölt nap mint nap, hogy anya vagyok, hogy nagyon sokáig mellettem lehetett és mondhattam én is: szia Anya! és tudom, hogy most is velem van az én kicsi, szelíd, csupaszív, mosolygós ANYUKÁM 🖤❤️
 |
| Még csak ilyenek a pünkösdi rózsák |
 |
| Hetek óta csodás, lassan elvirágzik |
 |
| Tavaly kaptam |
 |
| Nem tudom megunni |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Tudnod kell, hogy a hozzászólást moderálom, ami nem történik meg azonnal, mert időnként úton, házon és magamon kívül vagyok :)
A névtelen kommentek elkerülése végett csak úgy tudsz hozzászólni, hogyha a Google/gmail fiókodba vagy belépve. Megértésed köszönöm.