Tulajdonképpen

...csak ez hozott most vissza, tegnap írta nekem valaki, hogy mit jelentenek neki a posztjaim. Röviden, az engedélyével idézve: "felemelkedik a lelkem tőle, ahogy nézem, olvasom. Olyan helyekre viszel el, ahová én soha nem jutok el, mert egyszerűen nincs hozzá bátorságom, hogy nagyon messzire kimozduljak. Nem csak az utazásaidra tartok veled, hanem a mindennapi apróságok is érdekelnek. " 

El sem tudom hinni, hogy valóban sokat jelent(het) valakinek a bejegyzésem. Sokszor már én magam is unalmasnak tartom az írásaimat, mert miről is szólnak? ide megyek, oda megyek, virág1, virág2, virág3... de engem ez, ezek vesznek körül. 

... és én örülök neki, hogy vannak nekem, szeretem az aktív utazásokat, de tény, hat nap intenzív program, mászkálás /túra után csak vonszoltam magam az utolsó napon és Pestre érkezés után alig hittem, hogy belépjek a lakásunk ajtaján. Nevettük, hogy a vízhatlan túracipő, a softshell dzseki meg a hátizsák már rágyógyult a testünkre, de úgy van vele az ember, életemben egyszer járok arra, akkor hozzuk ki belőle a maximumot. Az, hogy az időjárás nagyon bekavart, nem tudhattuk hónapokkal előre, milyen viharciklon keletkezik éppen akkor a térségben.

 Felmentünk Madeira második legmagasabb csúcsára, az 1810 m magas Pico de Arieiro-ra, mert onnan gyakorlatilag az egész sziget látszik. Az utolsó szakaszon már tejfehér ködben mentünk, de reménykedtünk, hogy az iszonyú viharos szél felszakítja legalább egy kis időre a ködpaplant, de nem, nem volt szerencsénk, az orrunkig nem láttunk és közben a szél meg borogatott minket, teljes erőből belefeküdtünk, nem vagyok pehelysúlyú, de komolyan meg kellett küzdeni vele. Úgyhogy az csalódás volt 😞

Láttunk sok-sok gyönyörűseget, de ahogy az egyik társunk fogalmazott, neki nem volt meg az a wooow! érzés és túl drága az a sziget ahhoz képest, amennyit ő kapott tőle.

Ott kocsi nélkül nem jutsz el sok helyre, de aki ott akar vezetni, kösse fel az alsóneműjét, mert nincs 200 m egyenes/sík szakasz hegymenet vagy lefelé nélkül. Az egész sziget egy ementáli sajt, elképesztő mennyiségű alagút van. A városokban olyan meredek és rettenetesen szűk utcák vannak, hogy azt mondtam, nem! oda nem lehet felmenni. A templomtól, ahol IV. Károly van eltemetve, gyalog jöttünk le, másfél km csak az út, de olyan meredek volt, hogy remegett a lábunk mire leértünk. Többször meg kellett állni, mert egyszerűen nem bírta a térdünk. 

 Tudjátok, vannak helyek, ahová azt mondja az ember, akár holnap visszafordulnék. Nekem Madeira nem lett ilyen. Biztos a ramaty esős idő is közrejátszott, a cirkuszos megérkezés, Tenerifén landolás, szállás keresés jókora plusz költségekkel, az elvesztett egy nap stb. stb. miatt is. 

Szóval nem egyszerű hely, de mégis azt mondom : nagyon sok szépséget, élményt adott. Nekem volt wooow érzés is, mert olyan helyeken jártam, ami a természet csodája. A szállásunk is megér egy mondatot: még soha nem voltunk ennyire panorámás helyen, elképesztő kilátással az óceánra mindkét szállodában, így az is emlékezetes marad. Úgyhogy Madeira ❤️ 

Jaaa, még a virágok. Ott a szerelem virág erdő módjára van mindenütt, utak mentén, parkokban töménytelen mennyiségben, ugyanúgy a sáfrányvirág is. Úton útfélen árulják potom pénzért, csak azért nem hoztam többet, mert egyszerűen nem fért bele a csomagomba. Három fehér szerelemvirág, 4 ernyős liliom meg 20 sáfrányfű hagyma. Az egyik srác 15 kg-nyi hagymát, frangipáni virág szárat, protea hajtást, vérvirágot hozott😆 külön vett neki plusz csomagot, igaz csak 10 kg lehetett volna, de szerencséje volt, nem ellenőriztek most a beléptető kapunál. 

Életemben nem láttam még olyat, hogy egyszerre virágzik a nárcisz, a rózsa, a dália. Meg a többi helyi szépség, a murvafürt pld. Mindenesetre különleges volt így látni.

Utolsó nap Fuchalban voltunk, sétáltunk az óvárosban, aminek különlegessége a festett bejárati ajtók. Nagyon szépek voltak. Bementünk a piacra is, nekem kár volt 😆 mert millió virághagyma, hajtatott növény van és csak fájt a szívem, hogy nem tudok dorbézolni köztük. Amin rettenetesen kiakadtunk, az az aszalt és kandírozott gyümölcsök ára: 65-85 € kilója. Durván átszámolva 25-35 ezer/kg. Utána sétáltunk az óceán parton, egy nagyot fagyiztunk, még bementünk a Christiano Ronaldo múzeumba (a sziget szülötte) mondjuk én nem estem hasra előtte, de azért a szobránál pózoltam vele🤭😆 a gépünk simán felszállt, fél óra késéssel érkeztünk Budapestre.

Ennyit láttunk a Pico do Arieiro-n😆 

Némelyik gyümölcsről azt sem tudtuk mi a neve

Sok ajtót mutatok, de olyan szépek voltak. Így is a töredékét fotóztam csak. 

Ronaldo szobra

Kolombusz szobra 

Sissi szobra, többször járt Madeiran

A gépünk