... mindig dobban egy nagyot a szívem, mikor átlépjük a megyehatárt. Most különösen szép végig az út mentén a fák sokszínűsége. Egész úton fotóztam, persze utána a zömét kiselejteztem, mert nem sikerült. Gyorsan mozgó járműből nehéz jó fotót készíteni, főútvonalon/autópályán nem cammoghatunk, mert én fotózni akarok😆amit messziről kiszúrtam, hogy gyönyörűséges rész jön, mire exponaltam volna, már túl is haladtunk rajta😆
A falumban persze megnéztem Anyukám házát, testvérem mesélte milyen szépen felújították, behívták őket nyáron megnézni belülről is.
Megálltunk az úton és lefotóztam, közelebb mentem a járdán, hogy jobban lássam, erre pont kijött a fiatalasszony. Mondtam neki, ne haragudjon már, hogy itt leskelődök, bemutatkoztam ki vagyok és csak látni szerettem volna a házat, udvart (itt már bőgtem...) meg lefotózni, hogy elküldjem egyik unokatestvéremnek, akinek a mamája az én drága Anyukám testvére (84 éves), hogy láthassa ő is a házat mivé vált. Közben kijött a férj is, akivel annak idején aláírtuk az adásvételi szerződést. Nagyon kedvesek voltak, olyan szívélyesen invitáltak bennünket be a házba, hogy nézzünk szét ott is, kávézzunk velük. Nagyon nagyon szép lett, gyönyörű fürdőszobával, konyha, nappali, spájz, kis hálószoba lent (az én régi lánykori szobám) és tetőteret alakítottak ki a padlás helyén, két szép, világos nagy hálószoba lett ott fent. Teljesen kiakadtam a látványtól, az ötletességtől, semmi nem emlékeztetett a régi házra belül sem, egyedül az egyik cserépkályha maradt meg (de sokszor gyújtottam benne tüzet...! ) Meghagyta és felújította az általam annyira imádott nyári konyhát is, megtoldva egy fedett terasz résszel. Megmaradtak a drága gyümölcsfák ohh, de szerettem mindet!
Vannak hiányosságok, a hátsó melléképületekhez még nem kezdett hozzá, majdnem mindent egyedül csinált a fiatalember, építési vállalkozó. Azt mondta iszonyú sokat dolgozott rajta (elhiszem!) hétközben Pesten dolgozott, hétvégén meg rohant csinálni a saját házát. Nyáron költöztek be, a kisfiúk 5 éves, már ott kezdte az óvodát szeptemberben.
Invitáltak, máskor is nyugodtan csengessünk be, ha kész lesznek mindennel, azt is megmutatják. Annyira jólesett a kedvességük! Egyszerű, csupaszív emberek. Mondtam nekik, a szüleim biztos örülnek odafent abban a másik világban, hogy újra élet van a házban és hogy milyen széppé tették.
... és tudjátok mit éreztem? hogy most lett idegen az a ház számomra, nekem már nincs lelke annak a háznak. Most már az ő lelküket "szolgálja" és ez így van jól. A lányom úgy fogalmazott: legalább kaptál lezárást. Igen, az emlékeimben élnek tovább azok a boldog idők, amiben ott gyerekként, felnőttként részünk volt, majd később az unokáknak is. Az a kis egyszerű ház egy igazi meleg otthon volt, minden négyzetcentiméterét úgy szerettem, ahogy volt.
(zárt blogba teszek fel 2 fotót a változásról)
Gyönyörű fotókat tettél fel az útról! Hasonló út vezet az én szülőfalumba is, nekem sehol a világon nincs olyan szép, mint az az a bükkaljai csoda. Mindig örömmel, szeretettel megyek ott el, de sajnos már csak a temetőbe.
VálaszTörlésA szülői házba én nem mentem be soha többet (nem tudtam) csak az udvarba lestem be, amikor az öcsömékhez mentünk. Az sincs már, hozzá is csak a temetőbe vezet út.
Igaza van a lányodnak, hogy ez segít a lezárásban és megnyugtat, hogy szép lelke lett az új tulajdonosok által.
Gyönyörű volt végig az út, rengeteg még szebbet elszalasztottam a gyorsaság miatt, de végül is nem baj, mert lépten-nyomon szépség volt.
TörlésEz véletlen volt, hogy be tudtunk menni, nem csengettem volna be magamtól, nem zavarkodtam volna. Úgy rendezte a Teremtő, hogy így tudjam lezárni magamban annak a háznak az emlékét. Úgyis az a kép marad meg bennem, amit mi szerettünk.
Mikor elmentünk Békéscsabára megkerestük a nagyszülői házat, ahol én is éltem egy darabig gyerekkoromban. Megváltozott, átépítették, de az ablakai a régiek voltak. Hányszor fürkésztem onnnan az utcát.
VálaszTörlésJó volt olvasni az írásodat, keresni a hasonló érzéseket, melyekben én is voltam, mikor ott jártunk. Mi nem mentünk be a házba, nem láttunk senkit sem azok közül, akik most ott laknak. Ha mégis bementünk volna, biztos ért volna csalódás, mert én a régihez ragaszkodtam, és most is úgy él bennem. A lányodnak igaza van. Legalább kaptál egy lezárást.
Nagyon szépek lettek az autóból készített képeid. Jó lehetett megtenni az utat ebben az őszi hangulatban.
Azért ha a falumban járok máskor is, ott fogunk elmenni a testvéremékhez, csak egy villanásra látom majd, de már tudom, hogy nem fogok sírni, mint eddig.
TörlésMásé.
Pont.
Nagyon élveztem az utat, a férjem csak nevette, állandóan ujjongtam, mikor szebbnél szebb szakaszt láttam. Rajongva szeretem ezeket a színeket 😍
Nem is csodálom, mert gyönyörűséges színek...Kicsit kanyargós az út, nekem mindig elég nehéz fotozni, mert ügye mindig jönnek szembe is, az meg ép nem a legjobb,és sajnos nem is ilyen gyönyörű, színekkel....
VálaszTörlésKész csoda ilyenkor a természet❤️ autópályán is megyünk, ott meg még rosszabb fotózni, az elválasztó sáv miatt is. De szép ez a pár kép is, a zöme elszaladt mellettem.
TörlésMajd most, Torockón... 😍Tobzódok ezerrel😊
Kedves Orsi, lezárás és megnyugvás. A te lelkedben úgyis a régi ház él tovabb. Szerencse, hogy szerető kezekbe került.Nagyszüleim házat máig felketesem, hosszú évtizedek óta másé, de a szívemben csoda szép gyermekkor emléke el, ott.
VálaszTörlésOhh, az biztos, hogy a régi házra fogok emlékezni! hisz az kísért évtizedekig az utamon, az jelentette a "hazamegyek" fogalmát.
TörlésAnikó, nagyon szépen köszönöm! 😍🤗
VálaszTörlés