2025. augusztus 25.

Láttam ma

... egy képet, egy megrágott kenyér van rajta. Na, (megint, újra, megunhatatlanul) megelvenedett a múlt. Az én gyerekkoromban csak 2 kg-os kenyér volt, fehér vagy barna. A közelünkben volt egy kisbolt, az utcában szájról szájra terjedt, ha megjött a kenyér. Nosza, Nagymamám kezembe nyomta a kiszámított forintokat és usgyi! rohanás (nyáron mezítláb!) a boltba, mert elkapkodták, ha nem voltunk ügyesek. Még papír sem volt rá, úgy fogtuk a kezünkbe. Nem kellett sokat menni hazáig, de addig biztos, hogy végigrágtam az oldalát. Eleinte megszidtak érte, de soha nem bántottak, egy idő után magamtól leszoktam róla. Friss, ropogós kenyér volt, máig érzem, ahogy beleharapok... Arról már nem is beszélek, hogy milyen volt abból szelni egy nagy karéj kenyeret, megkenve zsírral, rá az éppen csak kinőtt új hagyma szárat, piros paprikával megszórva és teli szájjal ettük az árok parton. Vagy a házi szilvalekváros kenyeret...a cukros - zsíros kenyeret... 🫣🫣😆vagy a vizes cukros kenyeret. Istenem, ma már nem enném meg ez utóbbiakat, de akkor nagyon szerettük, az utcabeli gyerekekkel együtt. Jó volt...



10 megjegyzés:

  1. Egy egeszen mas vilag volt, egyszerubb, de megis nagyon szeretheto...neha gondolok arra, ha Anyunak vagy Mamukanak meselnek a blogrol vagy egyeb hasonlo dolgokrol, nem ertenek, tudom:) ....az a kenyer nagyon finom volt Orsika;) ma mar masak vagyunk es a kenyer is...sajnos

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokkal kevesebbet éltem a falumban, mint már itt a városban, mégsem tudnék itteni élményeimről annyit mesélni, mint a gyerekkoromról. Jól mondod, sokkal egyszerűbb élet volt, nem voltunk elhalmozva földi jókkal, mégsem szenvedtünk hiányt. Szeretek visszagondolni rá ☺️

      Törlés
  2. katalin8/26/2025

    Képzeld, itt a szomszéd településen nyitott egy új pékség, és helyben sütik a pontosan olyan kenyeret, amilyet gyerekkoromban. Már nem is emlékeztem, milyen finom az Igazi zsíros meg vajas kenyér :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jol írod, nem is tudjuk már milyen az igazi kenyér, annyira felfújt, mindenféle adalékosak a mai kenyerek. A valódinak az ára meg... van itt az un. Szabi pékség, náluk van nagyon finom adalékmentes, de az ára? 🤔🫣 4-500 gr-os ezer forint felett kezdődik, karácsony előtt sor állt kint az utcán, egyik ismerősöm is ott volt, kérdeztem, hát ti meg miért álltok sorban? kenyérért... ☺️

      Törlés
  3. Bizony volt ilyen... nem rég felhivott a gyerek, hogy ügye anyukám ti etettek vizes cukros kenyeret is, mert az Ádám nem hiszi, és fújogat, hogy , hogy lehet az ilyet megenni...Drága unokám, te a szűzpecsenyét is kiköpködted, a másik mamádnál...mondtam, mert a mostani gyerekek annyira elvannak rontva... sőt az igazi mostani unokák, mégjobban...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A mai gyerekek el sem tudják képzelni azt, amiben és ahogy mi felnőttünk. Szerintem egy olyan életrevaló generáció volt a miénk is, ami ma már csak nyomokban található. A mai fiatalok zöme meg másban jó. Fejlődik a világ, meg rosszabb is lett. El kell fogadnunk.

      Törlés
  4. Te lerágcsálhattad a kenyér pilisét? (Nálunk így hívtuk a kenyér végét.) Ez mekkora királyság lehetett! Apám is máig emlegeti, milyen jó volt gyerekkorában a cukros-zsíros kenyér, de a vizes cukrosról nem hallottam tőle sem. Maradok a szimpla zsírosnál sózva, piros paprikázva, némi lilahagymával. :)
    Szeretem a meséid, eszembe juttatod a saját gyerekkorom történeteit. Köszönöm. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Le én, lerágcsáltam a kenyér oldalát 😆 el sem hiszed, milyen finom volt! ☺️
      Ettünk mi mindent, ami elénk került! Nem válogattunk. A cukros vizes kenyér abból állt, hogy megszórtuk cukorral és óvatosan, vékony sugárban vizet csorgattunk rá, hogy ne peregjen le róla a cukor. "sobertnorbi" lemarná magát, ha hallaná🤭🤣
      Aranyos vagy, hogy szereted a visszaemlékezéseimet, én nagyon boldogan idézem fel, ahogy öregszem, egyre jobban.

      Törlés
  5. Jaj, azok a régi igazi pirosra sült ropogós héjú kenyerek! Hol van már az is?! Az én környezetemben ilyet nem lehet most seholsem kapni. "Régi szép idők!" - mondhatnám most is. A falusi kisbolt tőlünk csak a 2. házban volt és Kató néni mindig mosolyogva mondta, hogy ez azért olyan finom, mert kakastejjel kenték meg. Nekem nem volt időm megrágcsálni az út rövidsége miatt, de mindig törtem belőle. Nálunk ez a kenyér dumója volt. Meg azok a ropogós kiflik! Hol vannak már ezek?! legutóbb Prágában egy boltban sikerült ilyet venni, micsoda élmény volt!
    Az unokatestvéreimmel egyszer versenyeztünk nagymamámnál, hogy kinek vastagabb zsíros-cukros a kenyere. Nem tudom ki lett a győztes, de én nagyon beteg lettem tőle.
    Én is nagyon kedvelem a visszaemlékezéseidet, mert az én élményeim is hasonlóak és akkor mmegindul bennem is az emlékek folyama. Húúúúúú, de régen is volt! Nem akarom elhinni, hogy már ennyi éves vagyok, csak az izületeim emlékeztetnek mindig rá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye mennyi emlék előjön akar egy fotóról is? Egyik fűződik a másikba, ahogy
      a múltban járunk, de jó ez így, tényleg öröm visszagondolni ezekre.
      Az biztos, tudtunk vágni vastag szelet kenyereket, de attól laktunk jól 😆

      Törlés

Tudnod kell, hogy a hozzászólást moderálom, ami nem történik meg azonnal, mert időnként úton, házon és magamon kívül vagyok :)
A névtelen kommentek elkerülése végett csak úgy tudsz hozzászólni, hogyha a Google/gmail fiókodba vagy belépve. Megértésed köszönöm.