Sajnos

... hiányos a bejegyzésem, az az igazság "elnagyoltam" csak az egészet és kimaradnak olyan adatok, amelyek érdekesek lehetnek pld. a bányával kapcsolatban. Kinagyítottam egy fotót, amin két jármű is látszik, egy szállító és egy személyautó. Nagyon szélesek azok az utak, de mikor kapaszkodik felfelé velünk az a böhöm nagy jármű és imbolyog rendesen, mert nyilván nem aszfaltozott út vezet fel és le, és olyan magasan vannak az ülőhelyek (64 fő, nemcsak mi voltunk, idegenek is) hogy nem látni le, hol van az út széle és csak olyan érzésed van, úristen, mindjárt leborulunk, hát nem volt őszinte a mosolyom🥺☺️500 fok volt ott a csupa üvegkalitka platón, de ablakot nem lehet nyitni, nehogy kiugráljon már valaki, csak szűk kis rések (30 cm kb.) voltak, amin jött be egy kis levegő. Persze van kísérő is, aki mindent elmond a bányával kapcsolatban - németül....☺️Akik értették a nyelvet, azok fordítottak nekünk, így tudtunk meg infókat. Két helyen állt meg ez a "birodalmi lépegető" ahol kimehettünk egy terasz félére a jármű tetején/orrán, onnan tátottuk a szánkat a méreteket látván. Különleges és egyben szomorú is, mert egy óriási tájseb, ledarálják a hegyet, de a vasércre meg szükség van.

Utána beszálltunk egy kisvonatba, szigorúan piros munkavédelmi sisakban (nagyon szépek voltunk benne🤣🤣) fel kellett öltözni, mert lent 6-8 fok van mindössze. Nekem csak egy farmerdzsekim volt, a férjem induláskor úgy gondolta, elég egy ing a póló fölé. Végül lent felvette az esőponchóját is, az legalább szigetelt egy kicsit, de végül nem fáztunk meg, az egyik pasi végig rövid ujjú pólóban volt... Egyébként is mindenütt csorgott a víz, volt olyan hogy szabályos kis zuhatag jött lefelé, hát nekem ettől is beindult a képzeletem, mi van, ha nagy erővel betör a víz 🥺 még belegondolni is rossz volt, akik lent dolgoznak hosszú órákon át, jó manapság már modern technikával, komoly védőfelszerelésekkel, de volt egy jelenet a kezdetekről, rongyokba öltözött figura véste a falat térdelve, mécsessel világítva... fehér kapucnis leplet vettek magukra, hogy a sötétben valamelyest láthatóak legyenek, hát számomra meg úgy általában a mai kor emberének még belegondolni is rettenetes, hogy ilyen körülmények között dolgoztak 10-12 órát.

Beindítottak ott egy hatalmas fúró kalapácsot, mikor még nem volt gépesített az egész. Derék magasságig ért és brutális, fülsiketítő hangon működött, nem beszélve arról, aki kezelte, szétrázta az egész testét. Hát nem könnyű, még manapság sem a bányászat.

Megkönnyebültem, mikor elindult kifelé a kisvonat velünk, olyan  10-15 perc, mire kizötyög, sokszor volt az az érzésem, mindjárt szétesik alattunk, nyilván nem párnázott ülésű, puhán ringatózó vonatocska, hanem fapados zöldre festett intercity😆...

A bányában én nem is fotóztam, ezeket a férjem telefonjáról szedtem le, régi gépek, technikák vannak rajta meg különleges, ritka és értékes ásványok az utolsón. 

A Medve szurdokkal kapcsolatban még annyit, körtúrán lehet végigmenni, tulajdonképpen egy hurkot tesz meg a túrázó és úgy jön vissza a kiindulási pontra. Attól függ ki mennyit mászkál még el a hurok végénél, mi  olyan 12 km-t mentünk kb. és 740-790 m szintkülöbség volt. Nem marad a legemlékezetesebb túráim között, de talán már én vagyok nyafogós vagy inkabb az, hogy elfáradok nagyon a végére. Egy leírás szerint 55 létra, 115 híd és majd 3000 lépcsőfok van. Elég volt, részemről nem is sok fotó készült ott, a túlélésért küzdöttem 🤣🤣🤣A táj gyönyörű, izgalmas, világszép, de nekem mindig is a kilátópontos túrák voltak a favoritok nem a szurdokok.