... meg tulajdonképpen a jövőhöz is:
"Ne tegyünk úgy, mintha nem láttuk volna előre.
Az idei nyár már nem évszak, hanem figyelmeztetés. Egyik nap izzó, harmincnyolc fokos beton, másnap szürke szélrohamok, tízfokos zuhanással. A természet nem bolondult meg – csak jelez. Mi vagyunk azok, akiknek a fülében évek óta ott zúg az előrejelzés, de valahogy még mindig nem halljuk meg.
Ez nem hirtelen jött. Ezt megmondták. Kutatók, aktivisták, nagymamák, pásztorok, halászok. Aki figyelt, az tudta. Csak mi, a „fejlett világ”, voltunk túl elfoglaltak ahhoz, hogy észrevegyük, hogy a bolygó nem partnerként, hanem egyre inkább páciensként viselkedik.
A korallzátonyok újraéledtek, amikor békén hagytuk őket. A bálnák száma nőtt, amikor nem vadásztunk rájuk. A COVID-időszakban a levegő megtisztult, amikor leállt a repülés. Nem csodák voltak ezek. Csak egy pillanat, amikor visszaléptünk – és a Föld lélegzetet vehetett.
Régen jobban együtt éltünk a természettel. Tudtuk, mikor vetni, mikor pihenni. Nem hívtuk klímaválságnak, csak megértettük: ha nem figyelsz a vízre, a szélre, a fára, akkor nem jön a termés, nem marad élet. Most tudományos szavakat használunk arra, amit a nagyszüleink éreztek.
De ma, a hőségriadók és özönvizek között, még mindig kiskapukat keresünk. Még mindig meg akarjuk úszni. Még mindig hisszük, hogy az utolsó pillanat után is lesz még egy pillanat.
Pedig a természet nem haragszik. Nem bosszút áll. Nem moralizál. Csak visszaveszi, ami az övé. Mi vagyunk azok, akik siratják, ami eltűnik – mert mi adtunk nevet a madaraknak, legendát a fáknak, mesét a havazásnak.
Ezért hát ne tegyünk úgy, mintha nem láttuk volna előre. Láttuk. Hallottuk. Tudtuk. És mégis mentünk tovább.
Most nem az a kérdés, ki a hibás. Hanem hogy maradt-e bennünk annyi méltóság, hogy legalább ne tagadjuk le, amit teszünk.
És talán még annyi csend is akad bennünk, hogy visszahalljuk, ahogy a Föld még mindig beszél."
(sajnos nem mentettem el, hogy ki írta ezt a szöveget 😒)
Lefotóztam azt a gyönyörű nagy fát, ami három részre hasadt. Nagyon sajnálom, azt már biztos, hogy teljesen ki kell vágni, mert életveszélyes.
Még kora este a férjem kiballagott egy fűrésszel, levágta a szilfáról lehasadt hatalmas ágról a kisebb részeket, kipakoltuk az út szélére, utána behúztuk a törzset is a padka mellé, így már kb. egy órai munkával, járhatóvá tettük az utcánkat. A tűzoltóság ki tudja mikorra ért volna ide... Kint voltunk előtte az utcán, figyeltük, volt mikor három - négy autó is ott állt, hátha magától elugrik az a nagy ág, de egy sem mászott volna ki a kocsijából, hogy na! fogjunk össze és úgy már hátha el tudjuk rángatni az útból. Inkább megfordultak és elmentek. Ezért csináltuk meg mi és a gyűrű sem esett le az ujjunkról.
Gyönyörű volt az a fa! Azt már nem hiszem, hogy meg lehet(ne) menteni.
VálaszTörlésDicséretes dolgot tettetek az utca "felszabadításáért", példaértékű. Sajnos, az emberek nagy része csak követelményeket állít, de ő maga nem hajlandó semmit sem tenni érte, hogy élhetőbb legyen a környezete. Régen a falvakban is az utca takarítása a ház előtt a világ legtermészetesebb dolga volt. Most csak elkívánják, hogy más tegye rendbe.
Nagyon igaz minden mondata az idézetednek! Nem térünk észhez, nem védjük a környezetünket, sőt!
Minden szomszédunk ott közlekedik meg persze mi is. Azzal a kis munkával megkíméltünk pár embert a felesleges utak megtételétől.
TörlésMa már vágták azt a nagy fát, de úgy látom csak kármentés volt, mert veszélyeztette a falazott kerítésüket. Nem tudom kivágják e a többi részét is. Szerintem, ha így marad, irtó balesetveszélyes lesz.
Igen, minden mondata igaz annak az írásnak!
Egy sokkal, de sokkal összetettebb világban hiszek. Hatalmas, földön kívüli és földön belüli, embertől szinte független egészben. Fizikai tudásom gyatra ahhoz, hogy meg tudjam magyarázni magamnak. Porszemvoltunk nem ok arra, hogy felmentsük magunkat, de arra sem, hogy bűntudattól összeroskadva figyeljük a bajokat. Napkitörések, vulkánok, óceánik, ismeretlen fekete lyukak, vonzások és taszítások ismeretlen és megfejthetetlen mozgása az, ami áraszt és apaszt... mert semmi semmi sem örök. Becsülöm a természetet, erre tanítottak eleim, s erre mutatok példát utódaimnak. Komposztálok, kókadt növényeket locsolok, felszedem a szemetet az utcán, ültetek, gondozok, s közben tudom, hogy egy sokkal nagyobb szintű rendezőelv alapján működik a világegyetem.
VálaszTörlésBármiben is hiszünk, azt azért látnunk kell, hogy az emberiség rendesen hozzátett ahhoz, hogy ezek az anomáliák napi szinten fordulnak elő az egész világon. Biztos hogy régen is voltak ilyen esetek, sőt! de nem ilyen nagy számban és ennyire extrém jelenségekkel. A férjem azt szokta mondani, ha eltűnne az ember a bolygónkról, nem lenne több környezetszennyezés, a természetet rövid időn belül regenerálná magát. Mert a Föld akkor is itt marad, ha mi már nem leszünk.
Törlés... hacsak nem falja fel egy fekete lyuk, de azt már mi nem tudjuk meg.
Egy nagyobb vulkánkitörés milliószor több szennyeződést okozhat. Pl korai középkor.
TörlésAz lehet, de a korai középkorban nem volt mellette más jelentős környezetszennyezés.
TörlésVolt olyan vulkánkitörés, ami után kimaradt a nyár, mert annyi szennyeződés került a légkörbe.
TörlésAz én meglátásom akkor is az, hogy az ember a legnagyobb ellensége a Földnek.
Törlés