Már legalább egy perce cseng teljes hangerővel a telefonja egy nőnek, ölében szorongatja a táskáját, én rájövök, hogy kié szól, de neki nem esik le a tantusz. Aztán csak eljut a tudatáig, újabb egy perc, míg előkotorja, közben szól az "ereszd el a hajamat, ihajcsuhaj sose halunk meg" című örök sláger csengőhang. Felveszi, abban sincs sok köszönet, tajt bunkó hangon, hangosan értekezik valakivel végül "qrva anyàd"-al kinyomja telefont. Igazán épületes jelenet volt.
Én attól rosszul vagyok, hogy sok embernek nincs annyi esze, amíg egy orvosi rendelőben van, lenémítsa a készüléket. De hát annyi nagyon fontos személy van már manapság a világon, belehal, ha fél óráig nem csüng a telefonon vagy átmenetileg nem elérhető.
A telefon es egyeb fuggoket en nem ertem:) nem tudom hirtelen miota van telefonom de meg most Iis elofordul, hogy itthon felejtem:)
VálaszTörlésEngem nagyon zavar, ha valaki elfelejtkezik magáról és nem tud viselkedni. Minimális elvárás lenne, főleg hivatalos helyeken. Ilyenkor szoktam mondani, hála Istennek, nem vagyunk egyformák ☺️
TörlésJaja, olyan vígan eléltünk 20-30 évvel ezelőtt, amikor nem kellett reagálnunk minden kis nyikkanásra. :)
TörlésÍgy bizony! Nekem 1995-ben lett először mobilom, egy Motorola. Mekkora szám volt már az akkor nekem! 😆
TörlésŐket én sem értem, s amikor a busz zeng tőlük. Szörnyű, másra nem tartozik.
VálaszTörlésNagyon sokan nem tudnak viselkedni...
Törlés