... ilyet is, ezt is. Egy ismerős párral beszélgettünk ma, régen találkoztunk, egymás szavába vágva soroltuk a mondanivalóinkat, s egyszer csak megjegyzi a férfi ismerős, mi voltunk/vagyunk neki a példakép, aki elindította őt is azon az úton, hogy elkezdett élni. Ő mondta így: a mi vég nélküli energiánk, kitartásunk, túra, természet iránti szeretetünk, a "mindig vagyunk valahol" csavargásaink, hogy milyen színesen élünk, nem hagyjuk el magunkat stb. Hogy ő erre fel kezdett a természetbe járni és beleszerelmesedett a fotózásba, elkezdett ő is kirándulni, szóval ezt nekünk is köszönheti. Nagyon jólesett, hogy így, ilyennek lát bennünket. Igazából sokszor eszembe jutott már, hogy mióta kirepültek a gyerekek, tényleg megvadultunk, jó értelemben véve ☺️ Remélem nem tűnik nagyképűségnek, ha leírom: tizenpár éve rendszeresen túrázunk nem is egy csapattal, szép helyekre utazunk, színházba, moziba, koncertre, előadói estre járunk vagy csak sétálunk a városban és környékén, bulikba megyünk, nyáron bográcsozunk, szalonnát sütünk hol nálunk, hol valamelyik barátunknál. Mindezt azért, mert ezektől nagyon jól érezzük magunkat. Tudom, kiváltságos helyzetben vagyunk, mert hála Istennek bírunk menni, az egészségünk is úgy ahogy szuperál és meg tudjuk teremteni a rávalót az utazásokra pld. Azzal is tisztában vagyok, hogy minden helyzet egyetlen pillanat alatt megváltozhat, fordulhat a sors kereke.
De... se kicsi, se nagy itthon, a gyerekeink a világ két pontján, drága szüleink már odaátról csóválják a fejüket ránk, főleg Anyukám mondaná: hová mensz már megint jányom, nemhogy ülnél a seggeden! ☺️ drága arany lelke, mindig féltett bennünket, ő azt szerette volna, ha itthon ülünk a fotelben, mert ott nem érhet baj, hát ülhetek még a fotelben, ha nem bírok már menni vagy a másik változat, ha már a szelek szárnyán hussanok a végtelenbe.
Ma olvastam, illik is ide:
"Azt hiszem a legnagyobb lecke amit megtanultam, hogy semmit sem szabad erőltetni. Mindent hagyni kell, hogy csordogáljon a maga útján, a maga tempójában és hinni benne, hogy az összes dolog engem szolgál. A rossz kapcsolatok építenek, és utat mutatnak merre ne menjek soha többé. A rossz döntések rávilágítanak arra, hogy mi a fontos nekem. A kiborulásaim után több és erősebb leszek. Már nem erőlködöm, csak élem az életem. Lazán. Könnyedén. Ahol helyem van, oda megérkezem egyszer. Akikkel dolgom van, azokkal találkozni fogok. Közben meg minden egyes kitérőt élvezek. És tanulok belőle."
(Kiss Janka)
Lazán, könnyedén... Nem tudom azt hogyan kell.
VálaszTörlésAz az érdekes, hogy nem érzem magam lazának, rendkívül nehezen nyitok "idegenek", új helyzetek felé. Világéletemben zárkózott voltam, vagyok. Idő kell, hogy megismerjek, elfogadjak embereket, lehetőségeket.
TörlésNNa jól elszállt minden...Nem írom le mégegyszer , sokat írtam... mi ép a ti elletétek vagyunk...
TörlésNincs abban semmi rossz, ha az ellentéteink vagytok, nektek így jó és megfelelő az életetek. Nálunk a férjem a nyughatatlanabb, én meg megyek utána 😆 ha rá lenne bízva, még többet csavarogna a világban 😆
TörlésNagyon jó volt olvasni, és átgondolni az egészet. Anno mi is mentünk, ahová és amikor csak lehetett. Milyen jó, hogy akkor kihasználtuk, mert most vannak élményeink, amire vissza lehet gondolni, felidézni azokat. Mi már sajnos abban a foteben ülős helyzetben vagyunk, de erre is jó gyógyír a nagy (csak nekünk az már) kert, ott éljük ki magunkat. Sokszor már az is egy túrának számít, ha kimegyek a kert végébe meg vissza.
VálaszTörlésAddig menjen mindenki, ameddig bír, ameddig megteheti!
Ez az látod! eljön az idő, mikor valamilyen oknál fogva nem tudunk majd menni sehová. Én már sokszor így is nyűgösebb vagyok, már egyre többször vágyom a csendes itthonlétet, de utána belegondolok, hogy most még mehetünk, akkor használjuk ki.
Törlés... és igen, a fáradtság, sokkal hatványozottabban jelentkezik nálunk is és egyre gyakrabban....
Jó dolog, hogy annyi helyre mentek. Használjátok is ki! Írom, mondom ezt én, aki kényszerőségből itthonülő lett, mert nem tud már járni rendesen a fájdalmai miatt. Amíg mehettem én is mentem, és most jó dolognak tartom, hogy megtettem. Még rövidebb utakra én is el tudok menni a rollátorommal, ami megkönnyíti a menést. Szerencsére nem bánom, hogy sokat vagyok itthon. Az lenne rossz, ha emiatt bánkódnék, de elfogadtam a helyzetem.
VálaszTörlésÚgyhogy hajrá, menjetek csak, és örülök, hogy példaképnek is tekintenek benneteket, olyannak, akiktől lehetett és lehet tanulni.
Éva, te szépen kezeled, elfogadod a helyzeted, amennyi lehetőséged van, élsz vele.
TörlésSzeretünk új dolgokat felfedezni, annyi szép hely van itt Európában. Nem vágyom messzire, tengerentúlra főleg nem. Egy szép erdő, mezei virágok, hegyek tökéletesen felvidítanak. Megyek/megyünk ameddig bírunk.
Mindent leírtak előttem. Talán annyi, ne nevess ki, nekem a kutyasétáltatás is a világ. Mert kimozdulas, néha mennék ezen túl is, csak félek ő nem bírja. Amúgy meg bezárult a világ, de voltak szép élmények. S nekem mindig az volt a gond nem volt kivel menni, valahogy a környezetem nem volt nyitott rá.
TörlésDehogy nevetlek ki Anikó! Az is jó, ha a kutyussal tudsz menni! Nekem az volt a szerencsém, hogy a férjem volt a húzóerő. Annak idején is ő találta/kereste meg a neten a túrázási lehetőséget, mikor nekiindultunk annak a kalandnak. Az utazásokat meg én szervezem meg, repjegy vásárlás stb.
Törlés