Az első

 Sokan várjuk ezt az időszakot, kinek milyen érzésekkel, gondolatokkal van tele a feje, a szíve. 

Nézzünk befelé, mikor jött el úgy a karácsony, hogy nem voltunk feszültebbek, fáradtak, mikor jött el úgy, hogy szívünk annyira tárva volt szeretettel, hogy örültünk egymásnak, csak úgy ….  Mikor vártuk úgy a karácsonyt, hogy nem az ajándékon kattogott az agyunk és az ünnepi vacsorán, mikor volt az, amikor arra gondoltunk, hogy mennyit fogunk beszélgetni, milyen szeretettel öleljük majd magunkhoz gyerekeinket, szüleinket már sajnos nem, de a testvéreinket még igen. 

Aki nem hisz Istenben, akkor miért ünnepli Jézus születését? Azt szoktam mondani, ha nem tudod átérezni, vagy nem hiszed, akkor engedd, hogy érintsen meg az amit üzen az advent, mint szimbólum: hit, remény, szeretet, öröm. Ezek nélkül nem  lehet élni. Hit nélküli ember nincs. Remény nélkül hol tartana az ember?  A reménykedésünk eredménye az öröm, hiszen beteljesült valami, megérkezett, itt van és ha nem is Jézus érkezése, akkor a kedves rég nem látott rokon, a társam, a testvérem. Máris megérkeztünk a szeretethez, az élet lényegéhez! Aki nem tudja Jézust magához ölelni, az magához tudja majd az ünnepi asztalnál a szeretteit. "Az ölelés valóságos és gondolatbeli megnyilvánulása a szeretet kifejezése."  

Kedves ismerőseim, gyújtsátok meg valóságos vagy képzeletbeli gyertyátokat és kívánom, hogy a várakozás alatt tudjatok úgy felkészülni karácsonyra, hogy örömteli és szeretetteljes, felejthetetlen, áldott ünnepetek legyen!