Néztem

... tegnap az iskolás fiatalokat a városban, nem tudom mi volt, de az az érzésem támadt, hogy minden sulis gyerek az utcán van.

Szóval nézem, hogy milyen divatosan öltözködnek és már attól szép mindegyik gyerek, hogy fiatalok. Persze eszembe jutott az én középiskolás, kollégista időszakom (valamikor időszámításunk előtt 254-ben....😆) arra a 4 évre mindig szívesen emlékszem vissza, nagyon szerettem, akkor szakadtam el először a szülői háztól, akkor tanultam meg az önálló életet és nagyon jót tett nekem.

A fiatalok divatos holmi témára visszatérve. Mai szemmel nézve irtó kevés cuccom volt. Nem jártam rongyokban s akkoriban valahogy nem is éreztem a hiányát semminek. Minden évszakra volt egy cipő /csizma/szandál, volt egy papucs, tornacipő, jaaa egy "ünneplő" félcipő és ennyi. Volt az iskolai egyenruhám, szoknyát akkoriban nem is nagyon hordtam, menőbb volt a nadrág. Super Rifle farmer, Istenem! mikor Anyukámék megleptek vele, magamon kívül voltam az örömtől, eltalálta a méretet is, nagyon csinos volt, na utána éjjel nappal azt hordtam, szó szerint rongyosra használtam. Kabátom csak egy téli és egy átmeneti volt, majd már később varratunk egy fekete kordbársony, kapucnis dzseki szerűséget, akkor volt a "fekete korszakom", fekete barsonynadrág, pulóver, dzseki. Nagymamám haragudott érte, mindig mondta: na, már megint a "jordig" ruha van rajtad? Nem tudom mit jelentett a jordig, talán ördög? Arra tippelek, akkor meg sem kérdeztem tőle, hogy mi az, tudtam/éreztem, hogy negatív jelentése van😆

Mikor koliba kerültem, sok mindent be kellett vásárolni Anyukámnak. Akkor lett életemben először komplett melegítő szettem, mi csak úgy hívtuk akkoriban: mackó felső/alsó 😆 gyönyörűnek láttam, nagyon menő volt a búzakék színével és oldalt két sárga csík futott a nadrág szárán és az ujján is. Nagyon sokáig megvolt, sok évig tudtam használni suli után is. Akkor kaptam új pizsamákat is, az otthoni kis kopottakat nem hozhattam a koliba. Iskolaköpenyt kettőt, hogy legyen váltó is. Egy-két pulóver még. Belegondolva nagyon sokat költhettek rám akkoriban Anyukámék, soha nem vetett fel bennünket a pénz, de nekünk megadtak mindent, amire szükségünk volt.

Még akkor is, ha fél szekrénybe belefért az összes cuccom, gazdag voltam, nagyon gazdag. Nem cseréltem volna senkivel, pedig akkor is volt már a szülők által megteremtett anyagi különbség a gyerekeknél még ott a koliban is, de mint kolisok egyformák voltunk, senki nem éreztette a másikkal, hogy neked kevesebb/több van.

Jók voltak azok az évek. 

Fotó az internetről