...az Alpok világát ismét, hát mit mondjak, maradt a véleményem, minden négyzetcentimétere csodahely. Nagyon hosszú volt az út, bőven 1000 km felett, már Pesten minden bajom volt (barátokkal voltunk, kisbusszal) de végül csak eltelt az út. A cél előtt vagy 100 km-re megálltunk Innsbruckban, rövid sétát tettünk, nagyon kedves hely számomra, két éve ott találkoztunk a gyerekekkel. Az út hátralévő részét egy olyan szerpentinen tettük meg, ahová soha többé nem térnék vissza. Megnézték a útvonal tervezővel melyik tűnik a legrövidebbnek, hát inkább ne nézték volna meg, mert lidércnyomásos szakasz volt. Időközben ránk is sötétedett, de előtte még láttam, minimum 1 km-es szakadék volt mellettünk mindenféle korlát nélkül (utóbb kiderült, 1895 méteren tetőzött/vezetett át a hágó, kb. 1000 métert ereszkedtünk utána), az az igazi keskeny hegyi út, ha jött volna másik autó vagy kisbusz, nem fértünk volna el egymás mellett csak milliméterre kicentizve. Vagy sehogy...Sehol egy lélek nem volt, csak a nagy osztrák éjszaka, a horror filmek jutottak eszembe, lélekben elköszöntem a gyermekeimtől, mert azt hittem nem éljük túl. Nem túlzok, komolyan mondom, életemben nem féltem ennyire útvonalon. Mindegy már, az a lényeg szerencsésen megérkeztünk. Másnap reggeli és irány a Jöchelspitz, felvonóval mentünk fel egy darabig (ez 1763 méteren van), onnan túráztunk még felfelé a csúcsig, 2226 m. Ha azt mondom, kidöglöttem, finom voltam :D Az Alpokban minden út irtó meredek minden irányba. Felfelé kiköpi az ember darabokban a tüdejét, másodpercenként kiugrik a szíve, izzad mint a ló, égeti a nap, lefelé meg a végén azt hittem kiszakad a vádlim, remegett és görcsölt a lábam, azt hittem sosem érünk le. De!!! egyetlen másodpercét nem bántam meg!!! világszép panoráma mindenfelől, millió szebbnél szebb vadvirág, káprázat volt az egész. Már javában trappoltunk le a hegyről, láttuk a szembe hegyen nagyon feketedtek a felhők, már dörgött, villámlott és a szakadt az eső a távolban, tudtuk nagyon hamar oda fog érni. Imádkoztunk, hogy valami fedett helyet találjunk, fa alá nem állhattunk. Éppen leértünk majdnem az aljába, volt ott egy gerendaház, méter széles eresszel, valami tárolónak használhatta a gazdája, de nem volt nyitva az ajtaja. Beálltunk az eresz alá, de még oda is becsapott az eső, orkán erejű széllel ért oda és özönvíz esővel. Esőkabátunk volt ugyan, de az simán bevezeti a túrabakancsba olyankor. Mindegy volt már, de legalább kicsit védve voltunk. Ahogy csendesedett elindultunk, mert vártak ránk, de még javában csapkodott az istennyila. Itthon, ha villámlik, ki nem mennék a házból, ott meg trappoltam a nagy semmiben, hát úgy voltam vele, ha itt írja a sorsom a végzetem, akkor legyen ott. Még egy szakadék felett is át kellett mennünk, fém függőhídon, ami úgy libegett a széltől, hogy ihaj!! úgy mentünk mint a részeg tengerészek, de át kellett menni rajta. Mire leértünk a faluba, már megint nagyon esett. Cuppogott a bakancsunk a víztől, másnapra nem is száradt meg, szerencsére vittünk váltó bakancsot. Nagyon elfáradtam, úgy elaludtam fél tízkor, azt sem tudtam hol vagyok :)
 |
imola féleség
|
 |
itt már lefelé és hol volt még a vége??
|
 |
a függőhíd, nem féltem egy cseppet sem, pedig volt mélység alattunk
|
 |
panoráma fentről...
|
 |
az emberek kis apró pöttyöknek tűnnek a hegyhez képest
|
Kicsit megbomlott a sorrend, két telefonról lettek leszedve a fotók.
Folyt. köv.
Először is nagy-nagy kalaplengetés, hogy ezt ilyen bátran végig tudtad csinálni! Esküszöm, hogy az én lábam is remegett ahogy olvastam a hegyról le utat, meg ahogy láttam azt a hidat. A panoráma az páratlan, feledhetetlen, lenyűgöző! Csodálatos helyen jártatok! Kicsit irigyellek (jó értelemben), mert én ilyenról már csak álmodozom. Ilyenkor feljönnek az én régi emlékeim is, és örülök, hogy akkor mentünk, láttunk, tapasztaltunk.
VálaszTörlésHasonló élményem volt a szerpentinnel Mallorkán, meg a Meteoráknál. Az utóbbinál emeletes busszal mentünk fel, és "szerencsénkre" (vagy nem) sikerült fent a busz orrában helyet foglalni. A panoráma az csodálatos volt, de amikor a keskeny úton egy-egy kanyarnál mi már a szakadék fölött voltunk..... hááát, nem voltam nyugodt kicsit sem.
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velünk az élményeidet és a gyönyörű fotókat, hogy kicsit mi is odaképzelhessük magunkat! Nagyon várom a többit is!
Margó, ha már ott vagyok, igyekeztem mindent kihasználni, biztos, hogy még egyszer nem jutok el oda. Az ötödik nap végén már csak vonszoltam magam, de nem csak én, mindenki fáradt volt.
TörlésA Meteoraknál én is jártam, és anélkül hogy lebecsülném azt!!! , kismiska volt ehhez a hágós úthoz képest ☺️egyébként minden szerpentin veszélyes, rosszul vagyok tőlük, mégis megyek mindenhova 😄 mindig azt mondogatom magamban, ha ott ér véget az utam, biztos úgy volt megírva.
1982-ben Ausztria-Nszk-Svájc autós-körúton voltunk a férjemmel. Nagy valószínűséggel még az is megtörténhet, hogy ugyanazon az úton autóztunk, mint Ti. Nagyon jól leírtad ugyanazt, amit én is éreztem akkor. Talán azóta sem volt olyan "halálfélelmem", mint azon a szűk úton, ahol én is egyfolytában azon imádkoztam, hogy csak semmi ne jöjjön szemben. Nem is jött. Ma már tudatosan biztosan nem mernék bevállalni ugyanilyen veszélyes úton egy autós utat. A képek viszont csodálatosak. És a kitartó túrakedvetek is, főleg így ömlő esővel nehezítetten. Várom a folytatást:)))
VálaszTörlésNem tudom, nem valószínű, hogy ezen az úton mentetek, állítólag ez aránylag nem régi útvonal, de látszott is rajta, hibátlan volt mindenütt - mint minden út Ausztriában.
TörlésA túrakedvünk megvan, ameddig csak bírjuk, hisz rengeteg pluszt kapunk általa.
Köszönöm, meseszép! Az én életemből kimaradt, sajnos.
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik!
TörlésEgyébként én sem gondoltam volna soha, hogy én még az Alpokban is túrázni fogok :)) nagy élmény! tényleg annyira szép ott minden négyzetméter.
Köszönöm a beszámolót és a fotókat...gyönyörűek...Én csak filmekbe láttam hágokat ilyen szerpentineket, az is ép elég, tér iszonyom van, nem kicsit...Orfűre mikor megyünk, mindig félek, pedig az nem is olyan félelmetes mint a filmekbe, de alig várom hogy fel vagy leérjünk.....Jó hogy bírtad, tele élménnyel tértél vissza
VálaszTörlésHála Istennek, nem vagyok tériszonyos, de az az út még nekem is sok(k) volt :) ma már nevetve gondolok vissza rá, de akkor egész úton csak azt hajtogattam: Édes jó Istenem! Jézusom! Teremtőm! Úristen! Ki akarok szállni, inkább gyalog megyek le! - ilyeneket hajtogattam félhangosan. Egyébként egyszer tényleg ki kellett szállnunk, míg manőverezett a busz. Én képes lettem volna gyalog lemenni, komolyan mondom :))
TörlésNagy kaland, gyönyörű fotók, izgalmas, szép utatok volt.
VálaszTörlésAz biztos, hogy emlékezetes marad! Gyönyörű hely az Alpok😍😍😍
Törlés