... a búzáról? - az én szememben az élet jelképe.
Péter és Pál napja, amikor a búza töve megszakad.. 🌾
A fotó meg csodás ❤️
"Azon a napon, amikor megértettem, hogy csak azt viszem magammal, amit megélek, elkezdtem azt élni, amit magammal akarok vinni." (Dalai Láma)
Régi versemet küldöm cserébe a szép fotóért: https://partfal.blogspot.com/2017/03/aratas-elott.html
VálaszTörlésA versedben benne van minden, ami kapcsolódhat a búzához, az aratáshoz, a régi emlékekhez, magához az élethez.
TörlésKöszönöm, hogy megosztottad velünk. 2014-ben még valószínű, hogy nem olvastalak, nem ismertem a blogod :)
Láttam már, hogy aratnak. Nem tudom ilyenkor levenni a szemem a gépekről és a bálákról. Olyan szép élmény.
VálaszTörlésAnnyira szép az aranyló búzatáblák, ha utazunk én is mindig megcsodálom, a szalmabálákról meg mindig az jut eszembe, hogy de jó lenne felmászni rá! 😁 egyszer Erdélyben felmásztunk egyre a férjemmel egy fotó kedvéért, nem is volt olyan könnyű, de lejönni már csak leugrottunk☺️
TörlésNagyon kedves emléket idéz elő bennem! A mi falunkban László naphoz közel eső vasárnap volt (ill. van is) a búcsú. Anyukám mindig azt mondta, hogy az aranyosi búcsúra mindig megjelentek az első keresztek (Nem tudom nálatok mi volt a neve a kévékből kereszt alakban rakottaknak) a határban.
VálaszTörlésIgen, Nagymamám elbeszéléseiből tudom, hogy ők is úgy mondták, ahogy írtad. Nagymama még járt markot szedni, a kézzel aratók után. Kemény munka, kemény világ volt, talán azért is tisztelték annyira a búzát, a kenyeret.
Törlés