... nézegettem /töröltem, selejteztem/ a telefonon. Elém került ez a meggyes kép. Anya kertjében készült, jó pár évvel ezelőtt. Minden perce lejátszódott előttem.
Kegyetlen meleg volt, de a meggyet le kellett szedni, mert a hőségben hamar lerottyant volna. Hazamentem segíteni, a testvérem meg a sógornőm, mi hárman voltunk a nagy csapat. Anya a fa aljánál totyogott, amit ért szedte ő is, míg egy kis idő után fel nem zavartuk a nagy melegben. Ketten létráztunk a tesómmal, a sógornőm meg szedte el a vödröt tőlünk és öntötte bele a ládákba. Kaptam kölcsön egy nagy inget, mert nem vittem csak pólót, az ágak meg martak rendesen, nem beszélve a tűző napról. Volt a fejünkön egy kalap is, szóval nagyon jól néztünk ki, jaaa és ömlött rólunk a víz😄 Jó pár meggyfája volt anyukámnak, mire mindet leszedtük, nagyon elfáradtunk. Nem is fáradtság, inkább a hőség szedte ki az erőnket. Mindig rengeteg volt rajta. Emlékszem, estére csak lerogytunk 'hót' szurtosan, mocskosan az udvaron a hűvösben, kézben tartva fogtuk a tányért úgy ettük az Anya által főzött finomságot. És nevettünk a megkönnyebbüléstől, a kinézetünkön, mindenen. Tesóm gyorsan elvitte a ládákat a felvásárlónak, izgatottan vártuk vissza, hogy hány kiló lett és számolgattuk mennyit kerestünk aznap🤣hát, ha azért a szedésért fizetni kellett volna egy napszámosnak, akkor ráfizetés az egész. Azért is szedtük le mindig mi. Tudvalevő, hogy a felvásárlók, ahogy felénk mondják (bocsánat) : szarér' hugyér' vettek ott minden keservesen megtermelt gyümölcsöt. Mindegy, nem hagytuk soha a fán, sajnáltuk azt a gyönyörű meggyet/almát /szilvát /diót stb. akármennyit adtak is érte.
Én ezeket a meggy- és almaszedéseket soha nem feledem. Mindent megadnék, ha még ugyanolyan lenne otthon a helyzet, ha perelhetnénk Anyával, hogy azonnal hagyja abba a szedést és menjen fel a kertből. Nem tudom, leszedte e valaki most azokról a fákról a meggyet, amiknek minden centiméterét ismertem. De már nem is érdekes, nem a miénk.
Még tavalyról van fagyasztott meggy a hőtőmben. Otthoni, számomra az igazi. Soha többé nem lesz olyanom.
(elmondani nem tudom, hogy mennyire hiányzik az nekem, hogy oda HAZAmenjek...)
Csodaszép termés! Érzem a számban az ízét, ahogy ránézek a fotókra.
VálaszTörlésSok kedves emlék előjön egy-egy fotó láttán! Ez is olyan neked, a múlt egy kedves darabja. Az idő hogy megszépíti ezeket!
A "felvásárlók" téma megérne egy külön misét, mint szokták mondani. Mire a vásárlókhoz eljut ez a gyönyörű gyümölcs, akkorra horror ára lesz.
Orsikám, az a "hazamenjek" nekem is nagyon hiányzik, de mindig féltem tőle. Nem akartam látni a változásokat, csak félve pillantottam be amikor arra jártunk. Most is összeszorul a szívem :))
Nagyon finom volt az a meggy. Jó fajta, bőtermő, nem kukacosodó. Isteni lekvárt főztem belőle, rengeteget tettem el fagyóba. Elmúlt ez is, mint annyi minden más.
TörlésÉn még nem is látom annyiszor a házat, mint a testvérem. Neki még nehezebb, ő naponta kétszer is benézett anyához.
Tisztában vagyunk vele, így jobb, hogy eladtuk, mint az enyészeté lenne, csak szokni, megtanulni elfogadni kell a helyzetet.