Sajnos

... ritkán kap el az ihlet a tészta gyúrásra, de ma rákattantam, ég és föld a bolti meg a házi tészta, ezt mindannyian tudjuk. Hajdúszoboszlóról szoktam tojást rendelni (ingyen házhoz hozzák), igazán jó minőségű, ebből szeretek gyúrni, gyönyörű a tészta belőle. Míg piacos tojásból készítettem, hej! milyen sárgája volt annak a tojásnak, szinte narancsos, a belőle gyúrt tészta meg szürkés-piszkos sárgás-fura színű lett, huhh kiakadtam tőle. A legjobb viszont az otthoni volt, az Anya tyúkjainak a tojása. Azok a pipik egész nap a kertben kapirgáltak, kukoricát kaptak és néha egy kis tápot, de ez már csak a múlt... 😞 12 tojást használtam ehhez a mennyiséghez, jó pár étkezéshez elég lesz.

Egész idő alatt, míg a tésztával foglalkoztam, otthon jártam gondolatban. A nyári konyhában, ahol megtanította nagymamám a sütés, főzés, befőzés összes szabályát, fortélyát. Mindent úgy csinálok a mai napig, ahogy akkor megtanultam. Újra éltem az első önálló főzésemet, túrós csusza volt saját készítésű tésztámból, amit jól elsóztam, de Nagyimnak egy rossz szava nem volt, nem baj kisjányom, legközelebb sikerül! Ilyenkor torlódik a millió emlékkép előttem, most az a nyári konyha volt porondon. Mennyire szerettem ott lenni! nagyon sokszor télen sem költöztek be a nagykonyhába Anyukámék, valamiért ott szeretett Anya is főzni. Télen a sparheltben (mi úgy neveztük:spór) tüzeltek, isteni meleg volt mindig, a platnin pirítottuk a kenyeret, sokszor sült alma vagy sütőtök délutánonként a blóderben. Ültem a székemen és beszélgettünk vagy csak néztük a hóesést, az ablakpárkányra odaszokott cinegéket (apa egy darab deszkába vert szegre húzott nekik mindig fagyos szalonnát) meleg teát kortyoltunk, ettük a sült almát, Istenem mai szemmel is nézve, micsoda béke volt akkor bennem!! A meleg, a biztonság érzet, a család jelenléte, a gyermeki gondtalanság, a szülők és nagymama szeretete - nekem ez volt a minden. Nem voltunk gazdagok, de soha nem kellett éheznünk, nem fáztunk, tiszta ruhákban jártunk, soha nem volt semmi luxus az életünkben, hacsak az nem, mikor egyszer karácsonykor vettek valahonnan narancsot Anyukámék, hűha! milyen nagy dolog volt az akkor nekünk. Érdekes, hogy most főleg téli emlékképek jöttek elő a nyári konyhával kapcsolatban, pedig irtó pezsgő élet volt benne mindig ☺️ mikor a férjem bekerült a családba, s eljöttek a tesómék is, meg mikor már gyerekek is voltak, na akkor mindenki ott tolongott egy kupacban😄hiába mondta Anya, gyertek be a házba, nem és nem 😄ott éreztük magunkat a legjobban. Nyáron kiültünk az udvarra árnyékot adó almafa alá egy hosszú karos lócára, kezünkben a nyáriból kihozott kajával és ott ettünk. Egyik kézzel fogtuk a tányért, a másikkal lapátoltuk be a kaját 😄 barbárul hangzik?pedig a világért nem cseréltünk volna senkivel...

Gyerek és leánykoromban ott festettem a hímeseket, mindig csak a pirosat favorizáltam, nem tudom miért. Aztán a levonót ( matrica? mi volt annak a neve? én csak levonóként ismertem...) művészien ráraktam, hogy izgultam mindig, el ne szakadjon, meg szalonna bőrrel szépen átkentem mindegyiket, jöhettek másnap a lovagok locsolni😄

hej! élet, élet!... 

Feledhetetlen, én úgy mondom: számomra az örökkévalóságig  tartó pillanatok ezek. Millió emlékkép, ezekből (is) rakom össze az életet.

{Hová jutottam gondolatokkal egy sima tészta gyúrásból...??? 🙈🤔😄tudom vannak olyan emlékek, amiről már írtam régebben, de hát remélem elnézitek}

Ahogy Nagymamám tanította, simára kidolgozva a tészta 

Ez csak egy része az összes kinyújtott lapnak

Végeredmény, milyen kevésnek látszik!? 😄