Lassan

... nagyon lassan kezd elkapni egy kis ünnepi hangulat. Már kitettem az ablakba a ledes fényeket, de  egyelőre. ennyi. Pont mondtam ma a férjemnek, hogy a dekoráláshoz nekem ihlet kell s az még nem igazán kapott el. Ma inni akartam egy forró csokit a téren, de lebeszéltem magam róla, olyan rossz volt a gyomrom, így az még várat magára. Tudom, hogy nagy átverés ez a forró csoki (egyszer szemem láttára öntögették bele egy tálba a pudingporos zacskókat és keverték el tejjel, majd nagy betűkkel ki volt írva : eredeti olasz, forró csoki...), aranyáron mérik lassan, 2 dl 800 ft, de egyszer az adventi időszakban feláldozom magam🤭😄 és veszek, holott itthon is megcsinálhatnám magamnak/magunknak, de ez más, ezt a kezembe adják 🤣 micsoda érvelés... 🤔🤭😄

Kérdeztem a családom, mi legyen a karácsonyi menü, hát semmi extrát nem kértek (de jó!) Lesz aszalt gyümölcsökkel és szárított paradicsommal töltött, baconbe tekert csirkemell, sok salátával, párolt zöldséggel, serpenyős burgonyával. Meg joghurtos gyümölcskehely, ezt mindenki imádja. Vettem egy mascarponet ma, úgyhogy az elmaradhatatlan tiramisu is ott lesz az asztalon. Már ha bírunk még enni...

Tulajdonképpen nincs sok vágyam sem.... Együtt legyen a család, megyünk a drága Testvéremhez, az ő gyerekeik is otthon lesznek. Ha belegondolok, ezt várom nagyon, hogy azokkal legyek akiket végtelenül és örökké szeretek. 

És elviselhetetlenül hiányoznak Anyukámék, azok a füstös hideg téli esték, amikor késő este mentünk haza a Tesóméktól és Anya házába belépve valami ma már elérhetetlen melegség fogadott a szó minden értelmében.

Hoztam egy kis adventi fényeket a városról, én még nem láttam, majd szombat este megnézzük. Ezek a fotók különböző hírportálokról származnak.